18

ez lesz az utolsó bejegyzésem 18 évesként juppiii. tudomtudom, de nem tehetek róla mindig oylan izgatott vagyok szülinap előtt. de ígérem megpróbálok nem csalódni olyan nagyot amikor rájövök, hogy ez nem változtat semmin. max a szombati családi ünneplés ahol megint haza fogom vágni az agyam. de megint kapok egy csomo ajándékot amire semmi szükségem sincs és igazábol nem is akarok találkozni senkivel de azért nyomatom egész nap a mosolyt. azért lehet beprobálkozok egy olyannal h hnaptól ... na ez a baj ha pocsék kedvem van nem vagyok vmi pozitiv. sebaj. szeretlek kicsivilág. még ha olykorolykor gyűlöllek is.

olyan sok mindent mondanék neked, de veled beszélgetni olyan, mintha állásinterjún lennék. udvariasság sokmosoly picipoén hallgatás. szeretném ha idebennt lennél az életemben, a végtelen percekben, a poros sarokban, a takaró alatt, a papírjaimon leírva, hóban, az óceánban, a holdra csimpaszkodva és a nappal ragyogva. unom az együtt töltött perceinket újranézni mégse tudok mást tenni. nem bírom nézni hogy más van a helyemen, úgy rákiabálnék hogy menj onnan az az enyém. ne sirass meg velem ezt nem csinálták még így. kérlek

iwantyou

tudom h mindig egyszerre szeretnék mindent elmondani és akkor túl sok meg nem is jut minden eszembe, sőt amikor elkezdek irni igazából arra sem emlékeztem hogy mi volt a téma. mindenesetre eléggé össze vagyok zavarodva és persze ezt megintcsak magamnak köszönhetem. még mindig nem tanultam meg felejteni és azt hogy ne okozzak magamnak tudatosan fájdalmat. úgy értem, hogy ilyenkor nem érdekel vagy valami ilyesmi. mondom hogy össze vagyok zavarodva na:D talán ez már egy másik szakasz, amikor nem tudok valakit elengedni, pedig már valaki más mellett vagyok borsszemnyileg. és annyira kell ügyelni arra hogy ne essen bántódása. meg nekem sem. vagy lehet hogy ez mostmár mindegy. annyira mocskos dolog, hogy azontul hogy teljesen használhatatlannak érzem magam, lustának és el akarok bujni egy időre minden elől... mégis tele vagyok érzelemmel és nyilván felé.. gyűlölöm, és legyen boldog és szerelmes vagyok belé és hogy tehetett ilyet meg miért menj a picsába hasonlók. itt állok 1hónap híján 19évesen az első szerelmi csalódásommal és nem tudok mit csinálni. tudtam hogy szar lesz de azt nem hogy ennyire. most eljutottam odáig, hogy talán kerülnöm kéne. eddig talán szándékos úgy rendeztem az életem hogy mindig lássam hogy beragyogja a napomat és még jobban felnyissa a sebemet, mert nem érdekelt csak az, hogy legalább látni hadd lássam már mert iszonyatosan hiányzik. de nem akarom többet látni, illetve minél kevesebbet ha lehet. nem akarom hogy eszembe jusson habár ez eddig elég lehetetlen egy dolog.. utálom amikor felveszem automatikusan pár mozdulatát, hanghordozását vagy szójárását akármit mert nem akarom hogy belefúrja magát az életembe. sőt kifejezetten megkérnélek, hogy takarodj az életemből.

helloszia

Miért mindig az az első kérdésünk mindenki felé hogy hogy vagy? Ha megkérdezi valaki úgyis vagy leszarja vagy hazugságot kap válaszul és ezt vagy tudja vagy megintcsak nem érdekli. Pocsékul vagyok, igen még mindig, nem nem lett jobb sőt néha úgy érzem hogy csak rosszabb lesz pedig nem tudom elképzelni hogy lehetne ennél rosszabb. Ugyanúgy mint ahogy mások nem értik, hogy miért szenvedek ettől a kis dologtól ennyire. Legyen mondjuk azért mert egy hisztis picsa vagyok és imásom a drámákat. De most komolyan nem mindegy?? Szerelmes vagyok? Foggalmam sincs. Az lehetetlen.. Valóban?Annyira nagy szükségem van arra, hogy beszéljek erről, de egyszerűen nem tudok és folyamatosan arra gondolok hogy mennyire unhatja már mindenki és tuti leszarják meg különmben is fölösleges akármit is magyarázni mert úgysem értik. Nem tudom átadni azt ami történt és nem tudom megmagyarázni, hogy miért érintett ennyire mélyen, ha szerelmes vagyok miért vagyok az és ha fáj akkor miért. Az első ami eszembejut, hogy azért fáj mert szeretem. És ehhez társuljon a sablonos duma, meg, hogy egyszerűen égető szükségem van erre az emberre, pedig most utálnom kéne és szidni. És igaz hogy ebből már semmi barátság nemlehet és jobb is ha nem lesz de attol függetlenül nem tudom megállni hogy amikor meglátom ne menjek oda köszönni és beszélgetni, mert szükségem van még ezekre a percekre is miközben valahol abban reménykedem, hogy a barátnője is csak jöttment dolog lesz, valahol meg abban, hogy vele legyen akkor jo.persez ez sem igy működik de ki gondolkozik ilyenkor ilyeneken? A lány meg még csak nem is tud semmiről én meg azon gondolkozom mikor meglátom hogy hogyan is kéne egy szöget átnyomni a fején. És tényleg mindegy az összes miértre a válasz ha csak annyi kell hogy ő. mindegymindegymindegy mert annyira fáj és annyira nem tudok másra gondolni és annyira nem akarok hülye hősszerelmest játszani. Szeretem és még az is mindegy hogy milyen módon..

Most légy derék, mikor szemünk összeér,
Ne mikor a szívemet ütögetnéd.
Szólj pár szót, hogy elnyomd bűntudatod,
Érj hozzám, hogy növeld a hangulatot.
Cserébe kívánok neked minden jót,
S eltolok magamból minden bánatot.
Hadd lásson a világ
Millió apró hibát
Tudja, hogy sosem felejtem szavát,
Pillanataink mámorát.
Gördítsük tova a perceket,
Hadd ordítsanak a lelkek.
Hisz minden világ felkél,
Mikor a mi szemünk összeér.

Hol van a hold saz egek ura
Ha úgy ízekre szedném a napokat?
Gyilkolaz öröm, haldoklik a fájdalom
S uralomra tör az unalom,
De nem is a boldogság a bűnös, nem is a kín,
Csak ha nem vesz más körül, mint az üres szín.
Itt nincs érzelem, nincs mimika
A ketyegésmarad az órákban.

hivatalos ősz

nem a hajam hanem a tanévkezdéses cucc.2 nap gyakorlat aminek a legjobb része a gyomlálás. a sok idióta kapcsolataminek se füle se farka. lehet eddig poén volt de most már elég.valami normálisat akarok, a középutat, ahol a party és a nyugalom kiegésziti egymást.elegem van a torokfájásombol ami miatt nem tudok bulizni, pedig az életbentartó dolog kb. sorolhatnékom van a dolgokbol amiket utálok és bánt hogy most hogy itt voltak a csajok még jobban hiányoznak.hnaptól megint átmegyek radikálisba magammal kapcsolatban mert anyu rávilágitott hogy nem fogok beférni az ajtón. ezután átsirtam az egész napot de a könnyek megintcsak nemmosták el ezt a szennyet ami körülvesz. nembaj, most megint az lesz a kapaszkodó hogy magmmal alakitok ki valami békésebb kapcsdolatot. illetve önelfogadobbat vagy hogyhivják. a srácok az életemben pedig megcseszhetik főleg akik folyamatosan visszakeverednek és nem másznak ki a fejemből. csessz

iszonyat gyengének érzem magam. ma edzésen majdnem elájultam, habár nem nagyon lepett meg hisz az egész napot átaludtam. és konkrétan emiatt késtem, mert nem gondoltam volna hogy szükségem lesz ébresztőórára. persze valszeg a diéta is meggyengit, de ez már zavaróan nem normális. sürgősen kezdene kénem valamit magammal. már nem akarok többet a házban kuksolni és nem akarok folyamatosan csak aludni, de nincs erőm többre. kb már megint eltűnik a fél társaság az enyémhez korainak számito golyatáborok miatt aki pedig itthonvan nem ér rá. annyira szükségem van a barátokra, de tudom hogy nem tudok sokat adni jelenleg nekik és ez bűntudattal tölt el. remélem azért vaalmennyire jol érezték magukat nálam habár reggel nem keltettek fel elköszönni, de csak mert nem tudják hogy mennyire hiányzik ez. túlságosan tekintettel vannak az állapotomra pedig csak azt szeretném ha valaki képentörölne és kiabálna velem hhogy hagyjam már abba. kétlem hogy segitene de egy probát kétségtelenül megérne. anya dokihoz akar ráncigálni, de szerencsémre a háziorvos szabadságon van szeptemberig. addig hátha összekapom magam és nem lesz szükség arra hogy fölösleges köröket fussak a rendelőben. hnap megint partyhangulatba vágom magam estére de ezt megelőzően túlesek egy edinán. ha megint magamhoz ragadom a szót, vajon megint elrontom a partyt vagy megkönnyebbülök? inkább az elsőre tippelnék. a multkor ugyis elleptek pár örömhirrel hogy sajnálják hogy romlott az állapotom, ezért szeretnék ha egyéni terápiára jelentkeznék. szerdán igyekszem nem átaludni lés akkor nekiesek egy megkönnyebbülési kisérletnek.

annyira tömények az érzelmeim hogy a gondolkodásra is képtelen vagyok. ha megpróbálom kibogozni az összes szálat a szivem elkezd vadul zihálni és utána alig kapok levegőt. de ez van amikor felébredek az álmaimból is.nem tudom hogy mihez kéne kezdenem főleg igy hogy magammal sem tudok sehova jutni.valami megváltozott és teljes mértékben érzem hogy más vagyok, csak azt nem tudom hogy ez mennyire tartós állapot. nem akarok kimozdulni otthonról, idegesít ha valaki néz és nem akarok igazábol csinálni semmit csak otthon ücsörögni. ez persze nem olyan hogy nem érzem jól magam a bulikban vagy akármi, csak nincs kedvem ismerkedni inkább csak kizárni a világot.
biztosan viszont tudok egyvalamit hogy nem vagyok szerelmes. akrmennyire is úgytűnik tudom hogy ez nem az. csak szükségem van egy kis időre. pontosaban még egy kis időre. tudom hogy szánalmas főleg hogy minden az én hülyeségemből történt de akkor sem tudok továbblépni. gondolom fölösleges azon gondolkozni hogy mi lett volna ha másképp alakul az egész de nem tudom megállni. pörög az agyam és nem tudom kizárni magamból

basszus de idegesitő!! utálom a szerelmi életemet egyszeren rohadtul elegem van. meg abbol is hogy most otthon ücsörgök mert nem tudok aludni és arra várok hogy elkezdődjön a paryt. elegem van a hülye bunkókból, azokból, akik messze laknak, az idiótákból és legfőképpen azokból akik nem képesek eldönteni hogy mit akarnak. uff

tüzijáték

az álmaim mindig olyan nyomasztóak. állandóan azt vetítik elém újra meg újra ami bánt, amit elrontottam és szinte helyrehozhatatlan. ha már elrontottam akkor még az álmomban sem akarom megkapni mert csak jobban fáj.iszonyat béna vagyok a magánéletemet illetően, ezt vszeg apámtól örököltem. csak az a rossz, hogy ez még jobbasn összezavar és döntések előtt mindig úgy állok hogy foggalmam sincs mit csináljak, és természetesen nem sikerül a jó utat választani. ha meg igen pár napon belül úgyis megint csinálok valami marhaságot. és utálom a bosszúálló embereket. jó bennem is megvan a késztetés rá, de cselekedetig nem jutottam el. vagyis lehet, de az nem vpolt ilyen durva. remélem nem. arról van szó, hogy bocsánatkérés közben teljesen megnyilok, amiből kikövetkeztethető a gyenge pontom és bármikor találkozunk mit kapok? ühh olyan bántó, nem csodálom, hogy ilyen álmaim vannak. annyira de annyira visszamennék az időben és egy csomó mindent megváltoztatnék, sose akartam ennyire megbántani embereket, de annyira gyerek voltam.
a búcsúzásokra meg új túlélőtervem van, ugyanis apuék ma mentek el és lámlám beugrott még reggel elköszönni. én állapotom 2óra alvás totál másnaposság:D ezért nem nagyon jutottak el hozzám a szavai de azért halványan rémlik hogy elgondolkoztam hogy tuti bőgnék ha józan lennék.. de nem akarom hogy kitisztuljon a kép mert nem akarok semmit sem kockáztatni. elvégre ma party van. megint. kezdem kicsit érezni a mindennapos kiruccanásaimat a nagyvilágban ,de egyszerűen annyira jólesik nem otthonlenni.. elvégre az ukrajnai látogatás óta kb ki sem mozdultam otthonról csak teákat lefetyeltem és naponta kiolvastam egy könyvet. vagy aludtam 21órákat:D igaz egyik sem normálisnak mondható, de legalább változatos. már ninsc kedvem sirni, nincs kedvem anyu állandó vigaszához, semmihez ami az utóbbi 2hétre emlékeztet.
és még mindig utálom a családi ebédeket

Mondd, hogy hibáztam, miközben vakon futottam
S szívem szavait elhallgattam.
Mutogass rám ujjaiddal amiért reméltem,
Bár akármennyire fájt én nem féltem.
Ölts rám nyelvet amikor szeretetemmel kísértettelek
Hisz oly sokszor remegve féltettelek.
Mindezt azért, hogy most néma szemekkel aludj
Hangod a szélnek adva hozzám annyi jut:
Ki szeret?

Hogy repüljek, ha szívem szárnyai már nem vergődnek?
Elfáradtam, s a tücskök se húznak vissza, nélkülem zenélnek.
Én megfognám a kezed s visszahúználak a múltba,
Átélnék veled minden pillanatot újra meg újra.
De hogy érnélek el, ha te nem itt élsz, már ha élsz
S dolgokat mondasz, de igazán már nem remélsz.
És hogy segítsek rajtad, ha már csak a százakkal mész,
Nem törődve azzal, hogy közben a lábadra tízszer rálépsz.
Nem én vagyok az egyetlen kapaszkodó, a megoldás,
Az egyetlen kiút a gondolkodás

edina

na most volt az első csetelés. jeeahh. hát nem is tudom mit mondjak. hogy az összes gyógyulásba fektetett reményem csak úgy pikpakk elszállt? vagy hogy még jobban magam alatt vagyok? esetleg hogy másoknál is szánalmasabb vagyok? ejejj. fura lesz ez. az elején tökre zavarba jöttem mert elkezdett mindenki kérdezgetni h régen/most hogy vagyok és elkezdtem mesélni de nem is ez kavar fel mert már annyiszor mondtam h már csak egy betanult szöveg kb nem nagyon érzem h ezzel most azonosulnom kéne és nem hökken meg ha kimondom hogy 3és fél év pedig az azért annyi amennyi. ilyen szempontbókl tényleg hülye vagyok h ezután azt hiszem h na itt a kedd este most megváltozik az életem. ugyanolyan problémákkal küszködő emberek, anyák, egyetemisták stb. úgyhogy most megint nemtudom mivan. de többet ilyen napot nem akarok mint a mai. nem fogok otthon ülni többet mert iszonyatos hatással van rám. de azt sem tudom kisilabizálni h inkább el kéne terelnem a gondolataim v szembesülni velük. mert a folyamatos szembesülés csak eltemet az elterelés miatti elfolytás után meg méág nagyobb a gáz... asszem inkább továbbkeresem azt a harmadik utat...

Fáj, hogy a fájdalom hátán hordozol,
Ugye tudod, hogy szükségem van rád?
A takaróm oly szánalmasan ropog nélüled
Retegek, hogy vissza nem kaplak.

Hát elég volt magamtól egyszer eltolnom?
Nem, nem! Kérem azt a folytatást!
Mert sajnos az a fránya szivem nem feled,
S ok nélük tűnik el a paplan

Vonulnak a hatalmas tulipánok az égen
Csak tudnám miért vagytok ily tisztátlanok?
Szórják a földre porzóikat
És a gonoszságtól miért oly nehéz szabadulnotok?
Eltipornak párszáz évet
Tényleg oly nehéz a szivet kinyitni?
Fenntartják örökké a félelmet
Azért hagytok néha levegőzni?

mizéria

kedden szóbelizem és már alig várom. mellékes h még a fele anyagot nem is olvastam át, de már meg akarok szabadulni ettől az otthonülős megkötöttségtől. szabadnak akarom érezni magam, táncolni, napozni, olvasni, csókolózni, fürödni sokhasonló. csak amiközben ilyen kívánságokon jár az eszem elgondolkozom, h vajon nem azért szeretném h ne gondoljak másra, ami nem hagy levegőt venni, mert már megint hülye vagyok, és nem tudom mit gondoljak. utálom ha zavarba ejtenek és ettől nem tudom hogyan is kéne viselkednem. ki akarok mászni ebből a nyúlfutós hülyeségemből, akármennyire is akarom úgy mellékesen. tudom bonyolult. mindig az...

jelentkezni kéne az edinába. fuck a négyzeten

ma lesz Anna sznapi partyja

utálom a pesszimista embereket, s hogy nem tudok megszabadulni a hülye szoksaimtól. amúgy boldog vagyok. vagy inkább lennék mert lehúznak az idegesítő dolgok az életemben. nem akarom hogy igazam legyen, hogy valamit fel kell áldoznom valamiért nem akarok semmit feláldozni. ne vegyenek fel egyetemre, nem érdekel, csak legyen már egy normális magánéletem. de akkor mégis. ez túl jól hangzik, túl rég nem volt már úgy nagyjából minden okés, mostmár jöhetne. szép, hogy ennyire bizonytalan vagyok a hangulatommal kapcsolatban. asszem emgyek készülődni mert el fogok késni. fuck

lehangoltság

Tollam nem fog már
Mégis kaparom
A lapokat tépem, marcangolom.
Azt mondod mindezért milyen kár,
De nem bánom.
Csak vésem tovább a szavakat
Ezt igazán akarom.
Mint a hangodat.
Kezemrőlpattogzik le a rászáradt vér
Sebes arcomat már nem bántja a só
Csak ez a vasíz a számba nem fér,
S túl hideg a szívem körüli beton-tó.
Mégse árt, ha leszáll a hideg éj,
Innen a fűből legalább látszik a kémény.


A zajok átmossák testemet,
S most üres vagyok a némaságban.
Fekete lepkék köröznek.
Érzem szárnyuk vergődését magamban.
Puha, magas gondolatok
Fagyasszatok csak e hőségben,
Mutassátok meg magatokat
Az igazi életben.
Még nincs késő,
De hamar tovaszökken
E pár perc, s megöl...
Gyorsan, gyorsan cselekedj!
Nyelés után van még idő öklendezni,
S repülés után is lehet puhára érkezni.
Fáradj, fáradj, s kapj még nagyobb erőre!
Ne nézz máshova, csak előre, csak előre...


Vajon számolod Te is a csillagokat?
Nézed miképp mozognak a felhők?
S porszemek, ha napon fénylenek,
Mi jut róluk eszedbe?
Szeretnél tengerparton homokvárat építeni?
Fogsz-e gyermekeidnek régi szerelmeidről mesélni?
Életed egy könyv számomra,
Csak ne lebegne úgy a látatlanban.

heyheyhey

kisebb kihagyás után ugy gondoltam mégiscsak rámfér ha firkálgatok egy kicsit. mm az a helyzet h hoztam magammal naplot csak a verseken kivül mást eléggé lusta vagyok beleirni.. tudjátok hosszu meg unalmas és amig leirom addig már el is felejtem h mit akartam irni, mertt igen ez moist am is nehézséget okoz. foggalmam sincs mit kéne irnom de akarok, mert lehet h a gondolkozás is emiatt rekedt meg. nem nem azért mert szőke vagyok. szoooval. fantasztikusan bölcs döntés volt rézemről h kijöttem ide ukraijijánába, h elmélázzak rajta h most igazábol wtf thhe tovább nem tudom h mit kéne tennem mert h mindent csinálok csak nem gondolkozom az tuti és most semerre sem jutottam csak egy kicsit még idegesebb vagyok a szokásosnál a sok gyereknyál miatt. naponta kb egy doboz algopirynt falok fel a folyyamatos gyereksirás miatt és tartom a hajnali kakaskukorékolás előtti keléseket, mert h miért is ne, nekem sincs jobb dolgom reggel 5kör mint h teleshopot nézzek... szoval ezek tuti arra a következtetésre vezetnek h vmi gáz van de azonkivül h ezt ujra és ujra felfedezem igazán csinálhatnék vmi mást is... például nemtom. iagzábol bizt van azért vmi értelme h ittvagyok. mondjuk az eléggé ironikus h egy 8éves gyerek a legjobb társaságom és tök jol elvagyok vele, miközben kibeszéljük a disney channel műsorait, de az már kissé sok h Jtal is többe tudok beszélni mint apámmal mert egyszerűen rohadtul nem figyel rám. ha elkezdek vmit mesélni mindig közbevág. és azt még elnézem ha a gyereke miatt aki épp akkor jött rá h mien poén hamuba dugdosni az ujját, mert ez már amolyan rituálénak is elmenne, de csak ugys, mert nemkiváncsirá vagy nemtom. tegnapelőtt ráadásul vmi hülye jféle rokonok ismerősök vltam náluznk uh ugyh a disney mellett egy egy fél doboz torta elmajszolása mellett döntöttem felboritva ezzel a naaagy harmoniát., ezért két műsor között leszaladtam hozzájuk elszivni egy cigit h érezzék a törődést:D persze mindezt isszionyatosan mgbánva s a gyötrő lelkiismeretfurdalás miatt bocsánatot kértem, uh mst mindenki megint nagyonszépésjoéshappy-.-
Jolikára tergnap rájött az h a verseimet el akarja olvasni, és ez tök cuki volt, de aztán elkezdtem izgulni h jajnemár én nem azért csinálom. m megyek vele pediküröztetni meg maniküröztetni, és mondta h vigyem őket magammal h ott el tudja olvasni. d ejaj nemár. kicsit félek h mit fog szolni.
persze nem sikerült elkerülni a pasitémát sem vele pedig ez talán a legnagyobb téma amit igyekszem lehető legjobban elkerülni, mert a hajam bánja.. mégegyszer megprobáltam mosolyogva előadni h minden oké jolvagyok de nemhiszem h ezzel letudtam volna akár egy hétre sem ezt az egészet. fantasztikus

ohh yesyesyes

szóóóval szerenádok, bolondballagás aztán a komoly, összcsaládosparty, érettségi blahblahblah. asszem kezdek ideges lenni. no nem az érettségi miatt. az majd jön meg eltelik és ha gázlesz jövőre újra ugyanitt:) vagy a családi szar vagy ez vagy pedig foggalmam sincs h mi a bajom de érzem h vmi nem okés. fáradt vok, ideges és talán a b betűs szót is mondhatod rám mostmár.persze ezeket csak titokban kell tartani nehogy vki megtudja és nyáhááá. persze mindenki tudja aki számit. vagy nem. nemtudom. sztem ez nyilt titok. de blahblahblah milesz igy velem?

Paravan

Porfelhőben egy alak rohan
A tó partján döglött lovak
Hevernek puszta képet alkotva
Millió tekintetet szétmarva.
Koromfekete az ég e álló kép felett
Kerüljétek el messze a tetemeket.

utazások

Kacifántosan mosolyog rám a hold,
Úgy hallom valamit halkan dalol.
Itt hagylak téged kicsiny falucska,
Utoljára végigsétálom csúnya utcáidat.
Békés templomok tekintete végigkövet
A hold meg ledob az égből egy kötelet,
Csak érteném a jeleket, amiket sugároz,
Talán nem tévednék mindig a zsákutcákhoz.
Csak tudnám mit mormol a fülembe,
Hogy elraktározhassam szívembe.
De a lassan lenyugvó nagy sárga
Tovább somolyog mások kárára.
Segítsetek, hogy ne ragaszkodjak ennyire,
Hogy elkerüljek innen jó messzire.
Szívem nem tud ennél többször összetörni
Elkezdett minimálisra zsugorodni.
Arcomat nem csípi szavanyú fagy,
Hogy rajta meleg könnyek táncoljanak
Csak a szivacs tüdőm igyekszik működni,
Hogy illatodat magamba tudjam áramoltatni.

vagy túl sokat ettem a növesztő sütiből vagy egy túlméretezett kannában csücsülök

Vedd le végre a girlandokat,
S tekerd fel a holdra.
Az est titkos szerelmet hoz,
Mely teljesen független a szabad akarattól.

Sikeresen kihagytam egy alvást az éjszaka és csak most ébredtem fel 3ora szundiból, de rohadtul nem jobb. arra kelni h milliónyi kérdes csücsül a vállamon nem vicces. a leg sürgetőbb a vonatjegy miatt az h menjek e egy olyan helyre, ahol mint kiderült nem lesz már rajtam kivül senki csak egy fél napig, és amit zsigerből gyűlölök, de iaszonyatosan hiányzik. háét Eszti, nem te vagy az egyetlen, aki szeretne egyszer belémlátni és megvilágosodni h h is működik egy ilyen sajátos Nati-szerkezet, de én már itt két kézzel is jelentkezek erre, csak mindenki leszarja odabent:D hnap kezdetét veszi a tvaszi tábor ugyhogy egy hétig pangás lesz errefelé. de mégis hogy lehet az, h valaki ennyire nem ismeri saját magát??? ugye, Sepa Natália?:)

virágot mindenkinek

ma bementem suliba, de ha fizikailag nem is, lelkileg kiürültem, és elegem lett uh első adandó alkalommal leléptem. később bementem Gabihoz és még később a troli nagyot fékezett és egy kislány belekapaszkodott a térdembe. gyorsan lesütötte a tekintetét és elfordult szégyenében, de amikor találkozott a tekintetünk annyira gyönyörűnek tetszett, hogy lehet hogy azért ijedt meg mert azt hitte megőrültem. hosszú, szőke haja volt és amikor mosolygott, látszott, hogy hiányzik pár foga. annyira csodáltam, és arra gondoltam, hogy tuti ilyen gyerekem lesz nekem is valamikor, aztán azon töprengtem el, hogy valyon miért figyelem meg ilyen pontosan a környezetemet, amikor kihagyom az evést egy időre. mindig érdekesnek és őjnak találom az embereket és viselkedésüket, megfigyelem őket, mert érdekelnek. olyan mintha kiragadnának az adott helyzetből és vmi moziba csöppentenének, hogy nézzem meg ez a heti premier. végül csak hazamentem és miután kiolvastam még egy könyvet elszunditottam és Gabi esemesére ébredtem, amiben arra kér, hogy ne pusztitsam magam. okké. eszembejutott a kislány és a jövendőbeli gyermekem, mégha most nagyon is úgy tűnik, hogy kerülöm a komoly kapcsolatokat, hisz egyszer énis felnövök:) egy joghurt egy kislányért. elég fair, asszem(:

tájképek

tegnap valami iszonyatos sűrű fekete homályba zuhantam, rég nem zuhantam ilyen mélypontba. jó, a körülmények gondolom rásegitettek de ténylge bepánikoltam. fizikailag beteg vagyok, folyik az orrom a hangom elveszett, a vérnyomásom sincs az egekben. de ez gondolom már nem feltétlenül a náthához sorolhatóak, hanem a kajálási folyamat kimaradásához. pff. este a diványon feküdtem, ugy terveztem ottalszom, mert jólesett anyu közelsége, a hangok körülöttem. rohadtul nem akartam a szobámban bezárva feküdni egyedül ezért inkább békésen olvasgattam a nappaliban. aztán éreztem h kerülget az álom és h már nem vagyok teljesen része az ébrenléti állapotnak, az agyam mégis ugy zakatolt, mintha csak gondolkoznék. éreztem a rajtam uralkodó betegséget, a részvétet, amit az emberek irántam tanusitanak, amiért nem vagyok épeszű, sajnáltam anyut, amiért fájdalmat okozok neki, és sajnlátam magamat, amiért nem tudok mitkezdeni magammal, nem tudom hogyan viszonyuljak magamhoz, hogy próbáljak meg okosabb lenni ésne legyek őrült egyszerűen normális.éreztem a testemen végigfutó bénaságot,hogy nem tudok felállni anélkül, hogy ne esnék össze, hogy tudjak rendesen beszélni, normális cselekvéseket folytatni, mint mindenki más, életörömet sugározni, futkorászni és kergetőzni. hogy legyen társasági életem, tudjam magam irányitani és kontrollálni, és ne legyek másoknak kiszolgáltatott, és ugy viszonyuljanak hozzám az emberek ahogy azt mindenkivel csinálják. görcsösen akartam normális, hétköznapi ember lenni és amint éreztem ennek a lehetetlenségét, már hirtelen semmit sem akartam, csak eltűnni örökre, hogy könnyebb legyen másoknak is meg nekem is. összeszoritottam a szemem, éreztem a fejemben lévő nyomást és szuggeráltam az egyre elboritó sötétséget, hogy tüntessen el, és éreztem ahogy perceken belül már nem leszek itt és senki sem fog aggódni mindenki könnyen elenged. aztán hirtelen nagyon megrémültem és kinyitottam a szemem hallottam a tv hnagját és éreztem anyu jelenlétét a szobámban. hát mégsem történt semmi. jesszusom miken gondolkozom? még szép h ittvagyok és örülök neki és mégis honnan jutnak ilyenek az eszembe? megdöbbentett hogy csak álmodtam az egészet, és hálás lettem érte h ilyen lehetőség is van, dühös amiért az ember képes ilyeneket összeáklmodni és még csak nem is jön rá h álmodik. az álmom kisértett egy darabig uh átvonultam a szobámba és megpróbáltam ujra rendesen elaludni de megint hülye álmok zaklattak. reggel felkeltem arra amint anyu benézett és elbucsuzott és visszaaludtam. de szerencsétlenségemre megint felkeltem, olvastam és most nem tudom mihez kezdjek. Eszti irt h szar nélkülem a suli én meg neki h nélkülük meg szar lenni. kétségbeejt h egyedül vagyok, pedig ez teljesen érthető. nem vagyok 2éves h anyu halassza miattam a munkát és velem ücsörögjön és elárasszon forró teával, és a tanárnéni sem hiv fel telefonon h asz egész osztály belekiabálja nekem h mennyire hiányzom nekik és h gyógyuljak meg. pedig mennyire jólenne. át akarom ölelni anyut és remegő hangon faggatni akarom, h ugye nem vagyok rossz gyerek, és h vajon szerete? bocsánatot kérni tőle minden pimaszságomért és hallgatni h azt suttogja, h "nem vagy kövér, mindenki igy szeret, nem kell nekünk megfelelned csak érezd jól magad". utóbbi egy hétben valóban nem ettem túl sokat, de anyu azt mondta h természetes ha az ember ki van borulva akkor az evés az amire legkevésbé gondol, és h ez el fog mulni. én is hittem ebben és tudtam h ez nem a foygokúrára megy ki mint eddig. de most tökre elbizonytalanodtam. eddig azt mondogattam magamnak h nemgáz, ha akarnék ugyis ennék valamit és majd eljön ennek az ideje is. de most nemtudom rávenni magam és ismerős a helyzet és hajajaj. másrészről meg mit ijedek meg ennyire hisz tényleg rámfér egy kis fogyás és amint normálisan fogok kinézni ujra eszek majd. mitnha ezt már hallottam volna magamtól. aztán a kórházban hisztiztem h márpedig akkorse ha kanállal verik ki a fogam. akkor ilyenkor most mivan? nem igazán értem, de azt tudom h a legszarabb kövér anorexiásnak lenni:D persze nem mintha az lennék, de mind1, végülis tényleg jo lenne ha egy picit lefogynék, csak emellett enm akarok se szédülni amikor felállok se antiszoc se szarkedvű lenni. anyucit akarom most azopnnal magam mellé ide és h meghallgasson és megértsen. esküszöm neki ment a legjobbasn az összes pszichológus mellett. ráadásul az a hülye lwevél a semmelweis egyetemtől még mindig ott hever az asztalon és mindig amikor elmegyek vele baszogat, h na mivan már, mit fogok csinálni. ugyanis van egy ilyen új kis program edina néven amit most fejlesztettek ki az evészavarosok számára. amikor először megláttam még so9kkos állapotban voltam egy picit. asszem ez egy kis magyarázatot szolgál. szal hazamentem, miután nem otthon aludtam, de anyuval nem tudtam beszélni előző este, és az asztalon egy cetli feküdt valami irással. anyu papucsa szokásos helyen, csönd az egész házban, pedig anyu ma szabadnapos. nem kaptam levegőt, elolvastam a cetlit amin az állt, h a manikűrösnél vagyok gyere szolizni ha van kedved stb csók anya. azon nyombasn elkezdtem zokogni és nem igazán tudtam mitkezdeni vele. boldog voltam. aztán találtam emg a levelet és amiközben olvastam még mindig zokogtam és amikor a végére értem csak még jobban sirtam. nahát igy volt ez. azóta nem nyultam hozzá csak ott fetreng az asztalon. azt mondtam maganak h jo oké ebbe nem fogunk megint belekeveredni uh majd elkezdünk enni. de mi a szarra várok? talán arra h mások észrevegyék h fogytam. talán arra h összeessek vhol. talán arra h anyu hazajöjjön. de vh ahhoz sem érzem elérkezettnek az időt h anyuval beszéljek erről. wáááh cigizni akarok. de igy sincs hangom, és kül is tegnap se cigiztem. fantasztikus vagyok de még mindig unatkozom:D

blahblahblah

nos igen, a nyelvvizsga afterparty azért ottvolt:) misztikus kalapossrác meg a Dani, aki azóta szerencsére nem keresett, már nem azért deee tudjátok... partyban ismerkedés max egy éjszaka erejéig tart. részemről. ha meg nem az hatalmas kivétel, vagy fesztiválfiling:P aztán meg Gabikával templomutcázás, aztán városban mászkálás, közben összefutottunk Bálintékkal és beültünk egy kávéra beszélgetni vagy mi. nemsokára peddig miniwelcomingparty Annának. aztán majd lesz nagyobbacska is csak hnap suli és rendes kiscsajszik vagyunk:D hangulat itt ott, most valahol nagyon messze a csillagoknál is távolabb és örülök h nem alszom itthon mert semmi kedvem ittlenni. tudjátok h imádom anyut de most nem birnék ittmaradni vele. neki is rosszkedve van és azonkivül h együtt raktunk fel egy pakolást ki is merült a barátnőzésünk. egész nap ajánlgattam neki h pattanjunk ki vhova de nem volt kedve aztán amikor már randevúra készülök eszébe jut h elmehetnénk vhova.. csiribúcsiribá. olyan mintha reggel lenne, csak a reggeli összetűzéseket megszoktuk és semminek nézzük mert ez csak igy megy nálunk de ez kimondhatatlanul szar. tisztára feszült a levegő és csupán szellőztetéssel nem oldódik fel. menekülök amig lehet. ha már másról lekéstem.

Pippa Lee

túlvagyok a harmadik nyelvvizsgámon és ha sikerült levizsgáznom remélhetőleg semmi közöm nem lesz egy darabig a telchez. és mostmár kialudtam magamat de még mindig nem hiányzunk egymásnak a világgal. semmi kedvem nincs ülni állni ébrenlenni aludni szocializálódni v beszélni. a beszéd főleg azért nem jön szóba mert rohadtul fáj a torkom. talán a szervezetem próbálja jelezni h kissé elege van belőlem. nyugi nekem is. tökre olyan érzésem van mintha másnapos lennék. de másnaposan mindig a barátaimmal vagyok. hiányoznak. ők mindig segitenek kimászni az ien dolgokból még akkor is ha nagyon nem vágyom senki társaságára. ők ez alól kivételek. h hol vannak? lássuk csak. kiki olaszországban van, mások családi partyn, házkörüli teendők, házibuli amibe eszem ágában sincs menni, mások nem adnak életjelet pedig az esemeseim partykész hangulatot tükröznek rólam. Aztán eszembe jutott h Eszti Gergőnél volt. vagy van. nembaj, egyedül is menni fog. csak megnehezitem a dolgokat. saját magam tudatmódositó szere vagyok. főleg álmomban. miért van az h ott mindig érzem h ottvannak mellettem akikre szükségem van? annyira közel, olyan élethűen, mint még az életben sem szokott lenni? aztán felébredéskor kapkodom h hh? mivan? az előbb még minden olyan szép volt. ugyhogy inkább visszahúzom a fejemre a takarót. nem tudom mit kezdjek magammal nélküle. azon morfondiroztam h mi történik a szakitásokkor. h az ember nem csak egy emberrel szakit hanem egy egész életérzéssel, stilussal, mindennel ami a régi önmagához köti, még a szép emlékekkel is szakit, hisz neh vmi is arra utaljon h mi volt. mert szörnyen elviselhetetlen a hiánya. mintha kicserélnének és megint egy csecsemő lennél aki nem tudja mit kell csinálni. beszélni is alig tudok mert elfelejtettem h miről szoktam a normális emberek. de ha még durvább a kedv akkor az a kérdés h h kell egyáltalán formálni a betűket? sokkal könnyebb bólogatni. és egy dolgot ujra tisztán ki tudok ejteni a sok ismételgetésnek köszönhetően. jólvagyok

horpadás

néha csak úgy olyan jólesne hibáztatni mindent ami körülvesz. ez miattad van meg miattad is. te is benne voltál, ellenem szövetkeztél. csak h enélkül is soksok közelállómat megbántanom, és h még jobban az ellenem való összeszövetkezést bizonyitsam, a szinészi karrierem is kimerült. nem tudok tökéletes lenni sajnálom. egyre többen jegyzik meg h mindig elfelejtem visszavenni a boldogságálarcomatha elbambulok. nem tudok ebben a világban élni. szomorú de sokszor nem tudom hol vagyok mit csinálok és miért. és kételkedem benne h jó helyen vagyoke. nehéz odafigyelni az emberek szavára és ha hallom is sokaszor nem értem mit mondanak. egy dologról nem szabad beszélnem, arról, ami folyamatosan zakatol a fejemben zúg, ugrál a szivemen és ha azt mondják olyan szótlan vagyok elmosolyodom és azt mondom csak fáradt vagyok. fantasztikus események. de megnyugtat h nem hazudok. tényleg fáradt vagyok és legszivesebben ki sem mozdulnék az ágyamból. a szótlanságot sajna nem sikerül kompenzálni mert azzal h van egy dolog amiről nem bestzélhetek de folyamatosan azon agyalok, ha meg kell szólalnom nem tudom mit kéne mondjak , mert nem tudom követni a beszélgetéseket, nem tudom h hogy kell hangot kiadni betűket formálni és h egyáltalán miről beszélgetnek az emberek? és mi értelme van ennek az egésznek? senkinek nem akarok fájdalmat okozni de ez igy rohadtul nem megy. elegem van. fantasztikus lesz ha a hnapi nyelvvizsgán is igy adom elő magam és megbukok az anyanyelvemből.

I still think im fucked up

de azért már sokkal de sokkal jobban vagyok. tegnap ugyan a legnehezebben elviselhető napok közé tartozott, de ma valami más lett. asszem kicsit szabadabbnak mondhatom magam és egészen otthonosan mozgok magamban. ugyan a matekdoga eleinte adott egy nagy feketepontot, de aztán a parlamentben a detektoron való átjutás élményétől még most is teljesen elkábulok. na jo ezt visszavonom mert ugysem értitek meg amig ki nem próbáltátok. aztán elmentem a fényképekért, de mire odaértem csodával határos módon elfelejtettem a házszámot csak arra emlékeztem h páros szám volt és 20 és 40 közé esett. szóval miveltúlmentem egy megállot visszasétáltam és köröztem a kapuk között, hátha hirtelen rájövök h mit is keresek, mert azt meg pláne h nemtudtam. A hátam mögött megszólalt egy srác, h hozzád jöttek! Oldalra néztem és jött egy öreg házaspár. Basszus de imádtam volna ha ezzel rámcéloztak volna. Najó de mivel nem állhattam ott egész nap bátran megindultam egy kapu felé amikor leszólitott egy srác:
-Hozzám jöttél!
Ránéztem és gondolkodás nélkül felcsillant a szemem:
-Tényleg?
-Igen!
-Fotostúdió?
-Igen!
Yeaaah. aki tud az tud skacok:D kellemeset beszélgettünk aztán kifizettem és elhuztam. Najo ez igy félreérthető de tényleg csak a fényképekért voltam:D
Otthon megint rájöttem h még mindig Gyurinál van a kulccsomóm és semmit se utálok jobban a miniatűr pótkulcsnál amit a táskám úgy elnyel h képtelenség megtalálni és az összes szomszédommal elbeszélgetek mire bejutok a házba. Csodás.
Ezek a röpke fura dolgok olyanok amik talán valamennyire próbálnak felviditani és nem törődni azzal h mi is zajlik most a mellkasomban. és van egy csomo pozitivuma az egész dolognak. Pl.: mostmár könnyebb gyűlölni és egyáltalán nem nehéz dühösnek lenni, ami persze még mindig szar mert egyáltalán semmit sem szeretnék érezni iránta, de ezerszer jobb mint teljes lényemből fájni emiatt. mert hát valljuk be tényleg egy mocskos gerinctelen féregként viselkedik akármennyire is odavagyok azért a szempárért... És most h véglegesen vége könnyebb lesz ezt elfogadni. Basszus de ezek még mindig csak olyanok amik könnyitik a helyzetet ami amugy is miatta alakult ki de egyenlőre semmi ennél pozitivabbat nem találok. Nem hiszuem el h hülye voltam vagyok és talán még leszek is egy darabig miatta. Hülye álélat. Istenem de jólesik. Hétvége felé találkozunk elvileg. Szerintem csak pár ember van aki bánná ha nekirohanok vmi élessel és keménnyel. Majd bocsánatotkérek a szüleitől:DNajo de komolyravéve a dolgokat foggggalmam sincs h mihez kezdjek. Az önsajnálaton kivül ami meg a helyzetemet nézve sztem tök korrekt. No meg persze a boldogbolondságos viselkedés emberek között. h azért ne lássák h még mindig szar mert akkor nehezebb lesz elhitetni magammal. többet kéne emberek közé menni de az egyetlen amire vágyom az a csoki és az alvás:D Anya véleményét imádom a legjobban. H tökre örülnöm kéne h mindez igy alakult, mert h ez kb csak igy élvezhető és sokkal izgalmasabb. Hát anyu, nekem más elképzeléseim vannak a szerelemről és más terveim a szerelmi életemmel, de te csak biztass rá h nyomjam ezt hátha mégegyszer pofáraesek:D igazából semmi kedvem találkozni vele, mert nem tudom mi értelme van. nem nagyon kéne erőltetni pedig én voltam az aki azt szajkózta, h nem szabad elmenekülni a kinos helyzetek elől, mert ugy csak elfutsz de nem oldod meg a dolgokat. Istenem de homokbadugnám a fejem és lefutnám a maratont h hirtelen görögországban találjam magam abban a nagy vizmennyiségben lubickolva. de utána hátha vége lesz egy fejezetnek. ma már ugyis sokkal jobban vagyok. sokkal de sokkal. ezeket most hangosan ki is mondom és magyarázom magamnak h elhiggyem. azt mondtátok igy kell. meg a friss levegő és a tea amiknél jobb gyógyszer a szivfájdalomra csak az idő. kinek mi. én spec csapnék egy hatalmas partyt. de mivel ezzel várnom kell hétvégéig... tzudjátok a tudósok sokat dolgoztak bizonyos dolgokon... najó tényleg csak vicc esküszöm csak a tanulásra szánt időmet próbálom elpocsékolni.
csókollak tavasz

nem gondoltam hogy a lelkem egy pocsolya lesz és te 5évesként fogsz benne felhőtlenül ugrálni

pénteken 2hét kihagyás után rendbezötykölődött a pénteki házibuli nálam secperc alatt megittuk a kis sznapi berentzent ami németországi emlékeket és érzéseket hozott felszinre. másnap megint nehezenkelősen elindultunbk sgre utána csopitali végül Gabizás. elszivtam 2doboz cigit és ma meg is köszöntem magamnak hogy kicsit elhagytam magam, meg nem éreztem azt hogy fázok csak ültem a deákon és vártam gabira nemtommennyit aztán sétáltunk. macskakövek, aszfalt, dudál a kocsi, hol vagyok? nemszámit. azthittem nem lehetséges de mégjobban elfáradtam. hányingerem van mindentől főleg tőle ha eszembejut. olyan vagyok mint a tavasz, süt a nem de a levegő még fagyos. Istenem de jot beszéltem tegnap Eszterrel. Átjössz? Anyu miatt nem mehetek. Te? Dettó. nem ez a lényeg csak annyira ugy érzem h kimondtam magamból azt amit eddig pont neki nemsikerült, de ő tudta látta rajtam. köszönöm. Gabi ugyszintén. Egy cipőben járunk és ez megható lenne ha nem ilyen helyzetről lenne szó. Anyu, csunyán belekeveredtem egy szerelmicuccba... Olyan volt kimondani mintha a hideg vizbe ugranék és előtte visszaszámolok h utaljak arra, ezt komolyan elhatároztam. nem azért mert anyuról van szó. neki mindent elmondok csak ezt alig tudom kiejteni a számon. Megnyugodtam hogy az emberek nem néznek hülyének és akkor se tennék ha nem rólam lenne szó. ezt akartam hallani mert tartottam tőle h nekem a helyem a pszichiátrián ismételtem.. ezekszerint nem. akkor csak teljenek azok a percek és én meg felejtsek. sokat mindent. uj életet akarok. majd később vszeg szép emlékként fogok visszagondolni erre de egyewnlőre csak aludni akarok és felejteni. de ma vár az edzés. az frenetikus állapotba szokott hozni. kiváncsi vagyok ma ez h fog elsülni.

solution

rájöttem. alváshiány. ez az oka mindennek. szóval csak annyit kéne tennem hogy rengeteget alszok. no meg persze tanulok, mert nyakunkon az érettségi de erről ne beszéljünk mert rohadt feszült leszek tőle. de az alván egy mennyei dolog. csak a megvalósitással lesz némi nehézség. de csak ha belegondolsz mennyire jó már. előre is fantasztikusan érzem magam tőle. ha már itt nem adhatom ki magamból a lelkiállapotomat akkor majd alvás közben. akkor nem fogok gondolkozni semmin és minden olyan egyszerű lesz, feltéve ha megint az óceán selymes habjában kötök ki nem pedig silent hillben, ahol visznek a templomba h szénnéégessenek és megnyúzzanak:D nem még nem őrültem meg teljesen és ezen álmaim nem a személyiségemet fejezik ki titkon. hátha megüt egy ilyen misztikus csoda és rájövök mindennek a megoldására. vagy csak elkezdem a tervezett dolgaimat ott és ez egy lendületet ad majd ahhoz h meg is valósitsak minden a valóvilágban. az első dolog az lenne hogy kiöntöm a lelkem valakinek. mert nem arról van szó hogy nincs kinek csak épp nem emgy. nemtudom hogyan kéne mit kéne mondanom vagy hogy. szivem szerint azzal kezdeném hogy elkezdek sirni és nem fejezem be addig amig ugy enm érzem hogy mostmár annyira ciki helyzetbe hoztam magam hogy mostmár aztán tényleg elmondhatok mindent és abban a pillanatban rá is jövök hogy mi is az ami igazán bánt és amit úgy az uttóbbi hónapokban el szeretnék mondani. ez mind olyan szép. persze tudom valahol legbelül, hogy nemciki sirni emberek előtt, akik ismernek, de valahogy mégis... ajjh nem is igazán erről van szó. talán inkább nem akarom elrontani a kedvüket. sőt nemis, inkább nem akarom sajnáltatni magam. ehelyett inkább kurva bunkó vagyok .fantasztikus. gratulálok natália megint megcsináltad, csak igy tovább.
PS: I love you.....

hisztérika

most úgy elbeszélgetnék azokkal az emberekkel akik utálnak. nem azért mert képes lennék dárdával nekikrohanni, hanem mert most az egyszer egyetértenénk valamiben.

cserepek

furcsa nekem nagyon az összes dolog ami mostanában történik. az érzelmi stabilitásom ritkán szokott ilyen gyenge lenni. s amikor leteszem a telefont amiután felhiv csak azért hogy közölje h mennyire szeret és kéri h bizzak benne vh először nem tudom komolyan venni de amikor hallom h milyen komolyan beszél én nemtudom. orditani tudnék a fájdalomtól. aztán anyu bejön könnyes szemekkel h a tesoja mégiscsak szeretné h meglátogassa még utoljára, nem csapná be az orra előtt az ajtót hogy tűnjön el, de nem lenne ereje elmenni szinházba v vmi ilyesmi. lehet h anyuval egy szivünk van. kegyetlenség lenne az én maradékaimat átnyomni belé v azzal legalább neki lenne egy egész?

Örültem én a hangodnak
Őrültként futottam utána a sikátorokban.
Utam piros festékkel volt kijelölve,
Én csak a hangfoszlányt követtem.
Kit erdekelt akkor a zuhogó eső
Vagy a sok idegen leselkedő?
Minden felhőtlenül ment volna,
Ha nem tévedtem volna el e káoszban...

no Im not breakin

Szóval az a nagy helyzet hogy itthonvagyok. Szokás szerint atomparty volt a sielés, volt snowboard si bob meg gyalog és mindegyikhez sok viccesszánalmas story. szerencsére erős oldalam az önirónia:D igaz h teljesen mást vártam, hogy ottleszek hazajövök és minden teljesen más lesz vmi iesmi.. ehelyett hazajöttem bezuhantam az ágyba és bőgtem és azóta kedvelt hobbimmá vált. igazábol lehet h az elutazás előti napok élménye éledt fel ujra bennem. apa látogatása mindig ezzel jár de erre még rádobott egy lapáttal a röhejes szerelmi életem is. Annával ugyan megbeszéltük h egy üveg vodka fölött fogunk vitatkozni arról ezen a téren melyikőnk szánalmasabb de ő ebből kimaradt szombaton amikor sg után, ahol körvonalaztuk az egy hét alatt lezajlott storikat, beültünk a mekibe és megeredt a nyelvem. lehet h azért mert egy hétig nemnagyon beszéltem meg nem használtam a szellemi énemet se de ez teljesen mind1. lényeg h megbeszéltük h a nyulakutánfutunk tipusba tartozom és imádom a lehetetlen dolgokat és a veszett ügyeket hajszolom. csakh ez már egy olyan megszokott életforma h nemszámit h 18 éves vok csak. és ez egy kis nemtörődömséget ad ehhez a dologhoz de igérem megprobálok tenni vmit ezellen. nemtudom h ez mennyire érthető. amikor pl sétálsz este haza az esőben de nem is nagyon akarsz hazamenni mert tudod h nem fogod magad otthonérezni ezért teljesen elázol és elfolyik a smineked és csimbokokban log a csuromvizes hajad és mindehhez szipogsz is, igaz h elég rosszul érzed magafd de jobban mintha semmittennél, de ugye akkor sem érdekel h mit gondolnak rólad az emberek? értitek? de megpróbálok tenni azért h ez legyen az utolsó ilyen eset mert azért annyira csak kéne szeretnem magam h ne csapkodjam magam tudatosan a falnak ujra meg ujra. csak szar h ez annyira észrevehető stb... szoval próbáljuk meg elfelejteni azt h most elég kétes állapotban vagyok és azt is h szokásom a jokedv mert hidd el igyekszem csak nem mindig megy. az meg nemsegit ha állandoan szóváteszed. aztán meg az is lehet h csak még pár nap az egész és nem fogok naponta 67szer sirdogálni és beszélni is fogok minderről. addig meg csak irogatok soksok verset amikből szemezgethettek:)

A könnyek az esőve szövetkezve
Táncolnak arcomon körbe-körbe
Megadják magukat a kinoknak
S a sötét felhők fejem fölött összetódulnak.
Követik testvonalaim mindaddig,
Amig nekem már ugysem számit
Pillanatnyi békét adva
Szó nélkül elvonulnak,
Ugyis rámtalálnak testvéreik,
Hogy hosszabbitsák szenvedéseim.

Csillagok világitsák utadat
Mig én nem tudok rólad,
Fáklyák kisérjék lépteid
Hogy ne hagyjanak el szeretteid,
Vigyázzanak rád szentjánosbogarak
Tartsak távol a rosszakarókat,
S sose feledd mennyire de mennyire
Kérlek téged minderre,
Hogy tarts magad egyben, épségben,
Ne kezd ki ezzel az élettel.
Tűrd el a gonosz szavakat,
Pergesd le magadról a fájdalmakat.
Sok bölcs dolgot én sem tudok,
De a tapasztalataimra mindig számithatok.


Picit pajkos
Mégis homályos
A kép mi megmutatja kik vagyunk
Hisz hogy mások ne lássák ráborulunk.
Nézz körül hogy mit látsz
Szépeket de durvákat,
Csunyákat de puhákat.
Mind ilyenek vagyunk
Nem különbben loholunk.
Kergetjük álmainkat
De folyton huzzuk a szankat.
Bezárva mogorvaságba,
Hogy másnak se legyen jobb éjszakája
Utjába állunk a boldogságnak,
Nehogy a végén ne sajnáljanak.
Mégis csodálkozunk ha magunkat nem találjuk
A nagy világban tükörképünket zuhanni látjuk.
Vajon kire, mire várunk
Hogy kiugorjunk e csávából?
Hol vagy édes meleg otthon
Mi átmelenget s élésre tolongat?
Mi kell ahhoz hogy ujra éljek,
S ne csak butaságokat beszéljek?

endocarditis

Azon tűnődtem, hogy lehete az hogy egyszer a szivem annyira összezsugorodik, hogy aszaltszilvaként lötykölődik valahol a mellkasomban a másik pillanatban pedig annyira megduzzad, hogy szétfesziti az összes bordámat és összetörnek. Ebbe bele lehet vh halni? egy normális embertalán imádkozna h ne legyen semmi komoly baja, de én az ellenkezőjében reménykedem. örülök h vagytok ti, akik összetartanak vmilyen csodával határos módon és nem hagyjátok h elhanyagoljam magam.
hiányoztok már most

I suck.

Nagy feladatot vállaltam magamra mikor megszülettem Sepa Natália néven mert elég nagy kihivásokkal jár olykorolykor. Kb az jött le hogy az emberek egy cikázó fényt látnak belőlem aki hangos nevetésével sose áll le. Aztán hirtelen történik egy törés és élőhalottként koptatom a suli padjait hazamegyek alszom és ugy teszek mintha vmi érdekelne. Képtelen vagyok tartani magamat és az emberek összezavarodnak nem értik mivan és h velük vane a gáz. hát megsugom h nem, inkább csak én vagyok ilyen végbemenőkig szélsőséges. Zavar hogy ennyire látszik rajtam h gázvan és segitségre szorulok, mikor nem akarok az emberekből sem szánalmat sem megértést kivivni. Nem jelenti azt hogy a környezetemnek is rögtön meg kell változnia, hogy még jobban érezzem a rám nyomuló tragédiát. Csak menne minden ugyanugy tovább anélkül hogy másodpercenként kérdezgetnék tőlem hogy mi a baj, suli után folyamatosan csörög a telefonom , hogy minden jobb lesz stb anyu meg folyamatosan a vérnyomásmérővel és lázmérővel követ... De tulajdonképpen értékelem én a gesztust csak az zavar hogy nem tudok racionálisan viselkedni ilyenkor hanem mindenkit lecseszek, amiből olyan alaptalan sértődések lesznek hogy falnakmegyek. Szóval bocsánatkérésemet adom be mindenki számára akit sikeresen megbántottam manapság. és bezárom egy kis conversationnel Gabikával(remélem nem zavar):)
G.
Testvér, csak lábujjhegyen jer velem,
Csak nagyon halkan, nagyon csendesen.
Amerre járunk, ne rezzenjen egy kis levél se meg,
Ma lelkem olyan mint a tó: legkisebb rezzenéstől megremeg.
Gyere a templomunkba, a bükkerdő ma vár,
A csend harmóniája ott megint megtalál.
Gyere velem... csak szotlanul, csak csendesen...

N.
Csendben lépkedek melletted,
De tsss, Te se csapj zajt.
Emberek szuszogása keveredik,
Mi állitsunk magunk köré falat.
Magányba zárkózva a külvilágtól,
Még igy is érhet kellemetlen baj.
Szivünkön zaklatottság trónol,
Rakjunk először talpunk alá talajt.
Hagyd el rémült tekinteted
Szived ijedt tempóját,
Mert nincs ennek itt most helye,
Ne vivd ki az emberek haragját.
Kuporodj le a sarokba,
Csobbanj bele álmodba
Tépd el sarkad e földtől,
De sose feledkezz meg az örömökről.

Egy nyugtalan sziv nagy vágyakozása arra irányul hogy birtokolja a szeretett lenyt

Esztike 18. szülinapjával végül mindannyian felnőttnek mondhatjuk magunkat, még akkor is ha az ajándéka nem tükrözi iqnkat és ha még mindig mi dobjuk a legelvetemültebb partykat. Miután otthon megsütöttek a tortát Annával és Rékával elkezdtük a partyt, uj tárgyat taálva hozzá -igy született a partymangó- bebizonyitottuk hogy felelősségteljesen tudunk késni és eltévedni, de nemlényeges mert igy is megérkeztünk, és egymás kezére szebbnél szebb dolgokat irogattunk, igy mindannyiunk szülei sokkos állapotban olvasgatták a precizen kidolgozott versformákat, amőbákat, pitagorasztételt(kis segitséggel Anna sikeresen levezette a kezemen). Reggel még Eszterrel sikerült kétrétgörnyedve röhögnünk a subwayben a szendvicsek nevén s végül elérni a nemelső földalattit. 6ra haza is értünk és csoda módján nagy erőfeszitésekkel sikerült kitalálnom h a saját szobámban vagyok, csak a Réka eltűnt. Szintén minden erőmet bedobva beugrott hogy együtt jöttünk haza és hogy reggel amikor felkeltem még tanácsot is adtam neki hogy tud kijutni tőlünk. Maj algopirinosztogatás után megreggeliztünk és lassan Esztike is elhagyta a fészket, mondjuk ha nem tette volna én dobtam volna ki a kabátja illata miatt:D Annácska belémgyömöszölt egy zsömlét és ketten arra jutottunk hogy semmiképp sem lenne szerencsés edzésre mennem igy eltrécseltünk pár orát összepakoltunk és itthagyott. És azota elég viccesen nézünk ki.
Nem mintha nem lennének problémáim a fáradtsággal. Már nagyon sürget az érzés hogy változtassak valamit az életmódomon, különben nem fogom sokáig kibirni. Lassan engem is utólér az érettségi nyomasztó közeledése, a határidők a muszájok és kötelezők, miközben egyre többet álmodozom és nem nagyon mondható hogy részvesznek a talpaim a földön:) Azt hiszem jot fog tenni a sielés, és nem nagyon tud érdekelni hogy mennyit hagyok ki a sulibol és hogy mi vár rám utána, mert rohadtul kiérdemlem a pihenést akkor is ha mások szerint nem engedhetem meg ilyenkor magamnak. majd én bebizonyitom hogy igen:D addigra megpróbálom kitalálni hogy mit akarok és hogyan és megpróbálok mindent kitörölni magambol a multammal kapcsolatban, amely állandóan kisért és tudom hogy nem nagyon fogok tullépni rajta sosem, amig még mindig nem tudom kimondani könnyek nélkül azt hogy szeretlek már ha egyáltalán sikerül, azt meg pláne nem hogy rohadtul nem tudok boldog lenni amig nincs benne az életemben, és nem tudok hozzászokni hogy ezután ez igy lesz. és ilyenkor olyan könnyűnek tűnik mindent eldobni és mosolyogva nézni ahogy eluszik minden mert igazábol csak üres tartalmakkal vannak telitve a dolgok. de nem akkor amikor az édesanyám könnyekkel küszködve meg-megcsukló hanggal könyörög nekem az életemért, anélkül hogy egy rossz szót is szóltam volna. azthiszem ezt ugy hivják hogy anyai megérzés. ha tehetném az egész világnak osztogatnám, hogy ne okozzon ennyi zűrzavart a megnemértés vagy a figyelmetlenség. talán nem lennék ennyire kiváncsifáncsi hogy mit gondolnak rólam az emberek és sosem mulna el az az érzésem hogy ez nekem igyjo. igazából csak ilyen kis tömegcélom van. boldog akarok lenni. meg kipihent többekközött:D csak a héten megint szembe kell néznem egy olyan érzelemkitöréssel aminek már előre tudom a menetét, érzem a gombocba feszülő gyomromat, ahogy csücsöritek az ajkaimmal és közben felle rugozok, mert nálam ez hatékony modszer a könnyek visszaszoritására, hogy közben ki tudjak préselni pár szót a számon és eközben tökéletesen ugy nézzek ki mint akinek az égmegadtavilágonsemmibajasincs. de utána csak 2hetet kell igazábol tulélnem ugy hogy mégkevesebbet alszok, sirva ébredek egy jo nagy adag hiánnyal. de nembaj. nem kell ennek mindig igy lennie. talán most majd változik valami. esetleg.

A szerelem annyit jelent, hogy lemondunk az erőnkről.

Nálam sztem a szerelem és a szeretet jelen esetben ugyanazt jelenti. erre majd vmikor kitérek sztem most inkább csak egy kis epikus drámát rakok össze, már amennyire ez siokerül a szétszórtságommal. teljesen ellentétesen viselkedem és áhh kapkodok a fejemhez h mivan... ugysem telnek monotonon a napjaim. kezdjük talán a vasárnappal. arra emlékszem h hazakeveredtem Gabika segitségével és h halasztottam egy edzést az eüi állapototm miatt meg találkoztam Esztikével és összedobtunk pár vicces dolgot meg leköptük a budai rakpartot. ne akard tudni...:D lássuk csak a hétfő eléggé kiemelkedő napocska volt abbol a szempontból, h tartottak nekünk hétközi órát a corvinuson ezért Esztike nálam aludt és mi sem jobb alkalom ennél arra, h megigyuk a megmaradt vodkát. Ennek még van egy kicsi előzménye de ez legyen egyenlőre gyermekkori bugyutaság és legfőképpen titok. Itt ugorjunk egy jo nagyot mert szenilis vagyok és nem volt party egészen péntekig. the girls came over. részletezzem?:D Annuska csak röpke ideig maradt mert velünk gyorsan telik az idő meg mennie kellett Shelbey búccsúztató partyra. annyi a változatosság h kókuszlikőröztünk. és most jön a durva rész, ami megrengette picinyke lelkem. szokás szerint go corvinus sg stb. aztán találkozás Danikával meg az uj sérójával és együtt elmentünk Arénába. Esztike, Apukája Danika és Natika. csipetcsopi:D nem szokásom ám igy becézgetni mindenkit csak ma van ien heppem. Áthivtak ebédre aztán Esztike randira Natika morrisonsba. előtte hajatmosi igy sikeresen Anna is meg én is elkéstünk a megbeszélt időponttól de ez már csak igy szokás. Viikén békésen álldogáltam amikoris barominagyot fékezett a vili és 2szer bemondta a vezető h orvos ha van akkor pls help. azthittem h a fékezés miatt van gáz aztán kiderült h vkit elütöttek. Natika vilin oldalranéz és azt látja ah buszvezetőbácsi sirdogál és sok ember egy gocpontnál gyülekezik meg vki támaszkodik a vilinek kivülről nagyfelhajtás stb. tök rosszul lettem, hányinger szédülés stb, pedig azért ált nem vok ennyire érzék ezekre de ez tul közel történt és könyörgöm rajta voltam a vilin. Annna benyomott a mekibe cáfézni, ücsörögtünk egy darabig aztán morri.. annyra nem volt nagyszám party de joléreztük magunkat. mondjuk kicsit megszédültem amikor a retróteremben előttem verekedett össze 2 srác. de ez csak az én paranoiám. remélem. pár óra alvás után mentünk töriprét irni, ami kb röhej volt mert az esszéknél már annyira összement az agyam h még idézetet is raktam bele az egyikbe uh nem csodálkoznék ha kettétépve adnák vissza. remélem nem rakják ki az eredményeket meg ieneket mert elsüllyedek. legyen mentségemre h ez volt az első. 1ora pihi a mekiben Esztivel és irány edzés. mire hazaértem semmi más vágyam nemvolt mint bezuhanni az ágyba, igy aludtam 12órát és reggel annyira fáradt voltam ennek ellenére is h ugy döntöttem amig ien állapotban vagyok h aligalszom egész héten mert ez a vasnapi csak kivétel volt, addig megengedem magamnak a napi2-3kávé elfogyasztását:D Eszter végül sokkolt a hirrel h a vili Kacsát ütötte el és tovább sokkal mindenféle adatokkal... elég durva főleg h mindig felkerül a téma és a mellé társuló feszült hangulat kinos csendek és sohajok. elég huzos dolog de állandóan ott bujkál mindegyikőnkben mig csak valaki ki nem nyögi h arra gondol. de ne beszéljünk erről..
ne nézzetek hülyének h ien gyorsan egy teljesen hétköznapi dologrol regélek ezután de igy könnyebb. mindig csak egy kis részét feldolgozni. legalábbis nekem. én oan lassan emésztő vagyok. ezért jön le most a szombati beszélgetésem apámmal ami szerint akármit is teszek sosem lesz annyira jelentős h egy "jo"nál többel értékelje. de legközelebb összeállitok európárol egy időjárás előrejelzés térképet és mesélek neki rengeteget Olaszországrol és Németországrólé... pfff
szóval igy tengetjük napjainkat. uj haj uj élet. visszaraktam a gyűrűmet a jobbkezemre és a mai napot átvészeltnek tekintem. habár nem vagyok biztos ennek az erős talpazatában de csak lesz vh. bár ezek miatt is ugy széttörném a térdemet mint ma röpizés közben.. anya romokban hever de titkolja előlem. én is de énsem szolok egy szót sem. jolenne beszélni de nemmegy, ugy senkivel igazából. Az emberek dühösek lesznek ha elmondom nekik h miahelyzet. Feldühiti őket a helyzetem, h nem tudnak segiteni, h már 2éve ezt nyomom és h reménytelen vagyok amikor oan jonak tűnik minden. és oan rossz őket kiábránditani h lelkiismeretfurdalásom van ha elmondom. Gabikának irt levelemből énis tanulhatnék nemcsak osztanom kéne az észt. jo lenne eldöntenem h havo tartozom mert a "felemásember"...

Nem azért szégyenkezünk, mert hibát követtünk el, hanem mert megaláztatásunkat mindenki látja.

Vendégek
Kialudtak a városi fények,
Itthon vagyok, hazaértem.
De minek a meleg otthon,
Ha úgyis fázok folyton?
Hova lettek az együtt töltött szombatok,
S miért maradtak hátra a gondok?
A húsos, kövér gondolatok,
A kék könnyek, s falostromok.
Még mindig hallom suttogásuk,
A roncsoló, gúnyolódó locsogásuk.
Rajtam nevetnek, tudom én,
De ki tehet róla, hogy az ember él?

Hidegvér
Remegő kék ujjaim,
Nem állnak meg a betonig.
Félresöpröm utamból a havat,
Szivem még mindig utánad kutat.
Keresem az ősszel széttépkett faleveleket,
Mik tökéletesen imitálják szívemet.
Lassan megtalálom a darabokat,
De rég nem találom a szavakat.
S most itt tartom kezemben
Szétmorzsolódott érzékszervemet.
Szürke fájdalomtól rázkódom,
A recsegést, nyikorgást hallgatom.
Ahogy a kékvérrel borított szív,
Újra megpróbálérezni, működni.
Nomom vissza mellkasomba,
De lecsúszik a gyomromba.
Elvinném én a kórházba,
Ha tudnám, hogy nem hiába...

Veled álmodni konnyebb mint egyedul ebren vagy valaki massal

A tegnapi hiperszuper dresszkodos duplaafterparty azontul h megbeszeltuk h kevesebb alkoholfogyasztas fog tortenni mint eddig maskepp sikerult mint vartam de ez szerencsere egyaltalan nem negativ vonatkoztatasban ertendo. Bejott h nem 14 evesek modjara viselkedtunk 18as karikaval mellekemve es h mennyire jol tudtuk magunkat erezni anelkul h sokat ittunk volna mert hat a megszokas azert megiscsak megszokas. A mai nap meg hosszabb volt mint a masnapok habar ha most belegondolok jocskan akadt abbol is:) minden egyes reszlete a mai napnak annyira ertekes h konyvbe foglalnam es wljegyeztetnem magam vele:D a reggeli elso poenom amin csak a reka rohogott anna nem is hallotta ezter meg kepes lett volna parnabafojtani. A matrixsrac hianya es a karpotlas amit erte jptunk. A bevandorlocsaj hianya. Az elso sg amin a reka is ottvolt de az tenyleg ottvolt. A szetfagyas ami kievhez kozelit. A kavezas annak ellenere h megigertem h nem kavezok annyit es az ahhoz kapcsolodo duma. eletemben masodszorra mentem at gyalig egy hidon ami a szabadsag hid volt es most hangot adtam az oromomnek. Tombolas a templomutcaban gabival, h rajottem miutan megittuk a vodkat rajottem h jobban szeretem a szolopalinkat amit eloszor ittam meg a wgiskyt a bornal es a vegen meg a bort is jobban szerettem a bornal mert az 1 db hangerin szolo zene mellett nemszamitott h mi van. Mert tancoltunk 2 en a hazban, europaban, a nagyvilagban. Mas alugigha szamitott. Aztan a hirtelwn tarsasagnak orvendes gyors kijozanodas mellett komoly telefonbeszelgetes es a csalad legjeivel valo lelekizes ez mindenem. Es most gyurival szaunazok es irok mert soha nem akarom elfelejteni ezeket a perceket, mert ez en vagyok ez az eletem. Nem erdekel hanyszor dorgoli a kepem ala a sors h mi volt tavaly v azelott azthiszem mutogathatn minden nap nekem a fenykepeket nemerdekelne mert az a mult es szep volt a sajat szogebol de en most ennek orulok es boldog vagyok. Otthon erzem magam sok helyen de a leglenyegesebb h magammal is. Boldog vagyok skacok s szerelmes. Azokba az emberekbe akik szeretnek utalnak de legfokepp azokba akik korulvesznek es egyutt fogjuk azt a tollat amikor az elet cimu kozos konyvunket irjuk.

Embernek lenni nagy betegség. És gyógyíthatatlan is.

kiütköztek a kialvatlanság tünetei és most kényszeritenek az ágybanmaradásra és alvásra, pedig nem vmi kedvemre való dolog. kicsit félek, h igy kimaradok vmiből, és sokkalhasznosabb lenne tanulgatni mint aludni. ez a szokásos pénteki délutáni programokra nem vonatkozik mert azok mindennél szükségesebbek. külis, már a pszichiátrián is bebizonyitották, h mentálisan vagyok hüje nem pedig fizikailag:D sztem ez a mostanira is vonatkoztatható. a kedvetlenségem igazából tegnap kicsit megdöbbentett de még jobban h a visszajelzések alapján mostanában mindig ilyen vagyok. talán a bizonytalanság érzetéből fakad, vagy attól a monoton szürke folyamattól ,amivel minden nap szembesülök és felőröl, álmatlanságot, hosszú éjszakákat okozva, amik ilyen csunya kiszolgáltatott fáradtsággal és ugy általánosságban a betegség tüneteivel jár. nem tudom, h tudnám ezt megszakitani, vagy kitörni ebből az érzésből, de a napokat elviselhetetlenné teszi ez az értelem nélküli napi rutin, amiminden más emberre vonatkoztatható. mindigis szükségem volt valamire ami kiemel ebből, h valamilyen szinten másképp éljem és fogjam fel a napokat. a legnagyobb hibám vszeg az, h elfojtom az érzéseimet, nem nagyon tudom magam kifejezni, vagyis inkább nem akarom. nem akarom átengedni magam a gyöngeségnek, nem engedem meg magamnak a zokogást, amikor érzem h erre van most a legnagyobb szükségem. szégyellem magam, hogy egyre jobban sablon leszek és egyfajta zombi a társadalomban, akit felemésztenek a teendők. (tavaly legalább volt vmi cél, amiért imádtam zombinak lenni.) Réka ezt meg sem hallottad tudom:D

close your eyes, sometime it helps

megvan a nyelvvizsgááám:)))Este ugye voltunk Alexxal morrisonsban belga koncerten ittam egy Cosmopolitant, mert rögtön beugrott, amikor Gabi értemjött templomuba mert sirtam és rosszkedvűs voltam és elvitt egy amerikai bárba és törtáénetesen Cosmot ittunk:) hazaértem kb 11re és elfogott aboldogsághullám, megint irtam mindenkinek esemest meggg ilyenek. aztán most meg már az orosz miatt parázok, ill csak a levélirás dologra, és rájöttem h igy mindig fogok parázni, hisz egy idő után megcélzom azt az angol felsőfokot meg az orosz felsőfokot... de ez lényegtelen azthiszem. tegnap Eszter nálam aludt mert későn lett volna a hétköziről hazamennie, de annyira megszoktam h kb mindig van nálam vki h mostmár nem is hiányzik az h egyedül legyek otthon, inkább az h legyen itt vki akihez folyamatosan beszélhetek mert ez nagyon éltet:D ezért irok ilyenkor mindig:P megittuk a péntekről megmaradt jéégert ami igazán nem volt sok, de ez is pont ugy jo ah van, de nemnagyon tudtam elaludni és csak ugy feküdtem és pörgött az agyam mindenről hipersebességgel, de ahelyett h elkezdtem volna olvasni v sorozatotnézni csak feküdtem és hallgattam magam mig gondolom beleuntam és elaludtam. aztán reggel Eszti mesélte h beszéltem álmomban a corvinusrol meg arrol h szeretem az embereket:D okkéé emiatt a fura éjszaka miatt elég kifacsart voltam meg az agyam csak nem akarta leállitani magát és én sem tudtam befolyásolni, még igazábol most sem megy hisz nem az angolkönyvem fölött görnyedek h eltereljem a figyelmemet, mint ah azt magamnak megigértem, hanem inkább bambulok. Anyával elmentünk vásárolni és mig hjeségekkel szorakoztattuk egymást asszem valoban sikerült kikapcsolodnom, de ennyi. foggalmam sincs mire várok ,de valoszinű h azt csinálom mert minden fészbukos tesztet megcsináltam, németiwiwen is elszorakoztam és most h már nemtok mit kezdeni magammal irok. tegnap volt a gyerek keresztelője és ámbár meg lettem rá hivva totál kiment a fejemből h tegnap volt, de Jolika sikeresen emlékeztetett rá. milyen figyelmes... ezért nem hivott fel senki közülük tegnap h gratuláljanak v esetleg megtudakolják h éleke még. persze tisztában vagyok vele h ezt sosem fujnám fel annyira ha nem ez lenne az ok... mind1 végülis ez senkit sem érdekel, csak most kicsit bűntudatom lett h tökre elfelejtettem egy ien atomfontos dátumot és félek h ugy tűnt h magamra akarom terelni a figyelmet h mindenkit megdobok egy esemessel h haho én itt már sikeres vagyok, mig ő még járni sem tud. remélem mindenki érti h ez ostobaság és valojában csak szenilis vagyok, és szeretek tulreagálni dolgokat amik ezzel kapcsolatosak. de legalább rájöttem h ez tényleg nemmegy h egy ideig nem beszélünk aztán megint igen mert csak mégjobban fáj és hiányzik, uh jo ez igy h nemérdekel ha csak az időjárásrol kérdez és nem az életemről csak halljam a hangját, tudjam h van és megprobálom elérni h mindig legyen egy kis hely nekem a szivében. és ha ezt igy már tisztábban látom elmegyek és felkeresem életemszerelmét a mátrixsrácot és szerelmet vallok, és talán azután már megtanulhatom azt a 2oldal angolszót:D

amikor még nem vagy szerelmes csak szánalmasan kezdesz el viselkedni

nem nagyon szoktam irni dolgokról amik történnek velem de ez most annyira tetszett. mm ez a 4nap amiből még ugyan csak 3telt el de én tudom h a hnap is elég ideális lesz kivéve azt h megtudom a nyelvvizsgaeredményemet. attól kicsit tartok ,bár ma azt álmodtam h meglett. meg még sok hülyeséget. és csomoszor felkeltem, durván szédültem pedig fel sem ültem és hányingerem volt. én ezt lazán ráfogom arra h rémálmaim voltak, nem akarok még belegondolni sem abba h agyrázkódást kaptam. megkérdeztem anya véleményét azt mondta h jo lenne elmenni kivizsgáltatni(gondolom nála összetömörülnek a panaszaim a sok hülye dolgom következtében amik am nem komolyak-.-), aztán rájöttem h ő nem tud a pénteki balesetemről is hát inkább befogtam a szám és elkezdtem neki magyarázni a napomat. a pénteki nyilt nap -sulibol lógás- nevezd ah akarod, de am nem is volt nagyon az mert elhatároztam egy döntő dolgot az életem szempontjábol azaz h marketing szakra szeretnék valamikor bejutni. nem bánnék meg egy év lógást sem dehát az időpénzésnepazarold. szombat reggel corvinusra igyekezve matekozni nemtudom h mikor fogtam fel h nincs ho ezért elmarad a szánkózás alexszal, de egy idő után észrevettem és irtam neki, mert ki volt kapcsolva. később kiderült h szar a teloja és fél orát várt rám:(
esztivel nálam folytattuk tovább a napot sikeresen végignéztük a kungfupandát, pipáztunk, palacsintátsütöttünk, nomeg gyűrűtbűvöltünk, hisz az pénteken elmaradt:D ezuttal azonban nem működött oan jol, nekem a kérdéseimmel voltak gondjaim főleg mert foggalmam sincs mire vagyok kivánsci mert ha megtudok valamit csak még izgatopttabb leszek ezért inkább jobb meghagyni a jövőt a jövőre:D elinditottuk az aranyköpéses füzetünket amin annyit szakadtunk h a végén már irni sem tudtunk. imádom ezeket a napokat. miután eszti elment felajánlottam anyunak h nézzünk vmi filmet de mivel éppen azt csinálta inkább elmentem sorozatot nézni amin elég gyorsan be is aludtam.
mai edzésen megint történt egy kis baleset és már rettegek a vasnapi edzésektől félek h én leszek a következő áldozata a lite wellness központnak:D tul nagy hatással van rám sztefááán king amiről persze tökéletesen tudom h nem igy kell kiejteni.. mondjuk nem tom mit parázom ezt tul hisz heti 5ezer baleset ér aminek a tulnyomo részét én okozom. beleértve a péntekit...
gabival valo beszélgetéseimnek a száma igen megcsappant miota két munkahelye van és tök frusztráló. tökre hiányoznak a többórás beszélgetések minden egyes gondolatunknak az elemzéséről. főleg h még skypeolásra sem telik.. remélem h ez valamennyire megoldodik mert szükségem van mindenre ami azt erősiti meg h normális életet élek. Anitával msneztem és elmondta h kórházban van mert megint begyógyszerezte magát. Lehet h nem tartjuk olyan szorosan a kapcsolatot de aggodom érte. Lehet h mert egy picit saját magamat látom a sorsában, de inkább csak azért mert tudom h nem lehet a sorsot állandóan párbajra hivni mert egyszer már nem fogod meguszni. és megint elfogott a tehetetlenség is mint multkor rékánál és kicsit bűntudatom lett h ezt csináltam -hát főleg rá gondoltam- anyámmal. és iszonyatosan szégyenlem magam amiért még mindig a multba száguldoznak gondolataim és hirtelen ottragadok. mert már nemigazán tudom h mit akarok...
most talán egy pöppet aludni és várni a hnapi koncertet:)

she don't want the word

alcimnek meg legyen a nyilt nap a Corvinuson. csak a naaagy érzelmi hatás kedvéért.
mostanában nem nagyon tudom szoban kifejezni magam, azaz az érzéseimet. mert érzem csak ez valahogy eltér attól ami eddig volt, nomeg az sem könnyit a helyzeten h ezek az érzések percenként változnak. most például mindjárt elsirom magam, de kevesebb mint egy óra mulva röhögni fogok mert átjönnek a csajok. vagyütt együtt sirunk de ez nem valószinű, mert addigra igérem összekapom magam. csak annyira ledöbbentő minden ami velem történik és ah eghyes dolgokat felfogok, félreértelmezem őket. nem vagyok szerelmes és az hogy most egy pöppet elcsüggedtem ien téren ez nem jelent szakitást és pff a fene tudja már h miről beszélek mert énsem értem teljesen. de megpróbálom érthetőbben leirni. azaz ugy érzem mintha úgy viselkednék mint aki szakitáson esett volna túl de nem tette tul magát rajta ezért állandóan nedves az arca a könnyektől meg rinyál meg nyafog és közben mások és maga idegeire megy... pont ezért nem szivesen beszélek erről a témárol kiv ha már nagyon nyom. és ennek az egésznek nincs vége meg ienek legalábbis remélem, csak meginogtatott. eddig biztonságosabban éreztem magam. főleg h megláttam h Eszti oan könnyen összeszed magának akár egy komolynak igérkező kapcsolatot miközben én itt egy szerencsétlennel szenvedek. mindig úgy érzem h annyival sokkal jobb nálam mindenben ami miatt csodálható teremtmény, csak vh teljesen nem értem h a világnak akkor miért van szüksége az oan emberekre mint én. félek h egyedülhagynak az ien emberek, akik most a világot jelentik nekem mert ők ittvannak mellettem minden nap és alakitják az életemet, ami nélkülünk értelmetlen lenne. nekik valahogy pörög az életük és vannak fontos naaagy dolgaik, vár rájuk az egész világ és bárhol tárt karokkal meleg otthonnal szolgál nekik, és nem gondolom h én ennél fontosabb vagyok, hisz nyugi ittmarad neked még x meg y, csak én megyek el és ez igy sorban mindenki elmondja, mig majd egyedül ücsörgök a konyhában egy bögre teával. paffparaff. a bizonytalan dolgoknak meg egyszerűen nincs értelme, csak idegesitenek és görcsbe húzzák a gyomromat.

a 217es szoba

a lelkem egyik bugyra:D
legaszarabb h annyira rá lehet vmire szokni h utána egészen megszereted, mitn szokást és nem törődsz bele h enélkül is lehet élni hisz fölösleges, mert tiltott, és csábitó. pedig egész lényemből gyűlölöm, tisztában vagyok vele, hogy káros, akárcsak a dohány vagy az alkohol de a hatása ezerszer felszabaditóbb, megkönnyebbitőbb. nem tudom mien okból kifolyólag kezdtem ebbe bele, s azt sem hogy mikor lesz vége, de amint ugy érzem h ezt most nemakarom tovább a gyűrűmet visszacsúsztatom a jobb kezemre, s 2nappal később ugy kelek hogy megint a baloldalin van és jaj táskás a szemem és jaj fáj a torkom. eldobom az agyam magamtól. tudom, hogy ettől borzadtam a legjobban h ez szokás lesz és pikpak észre sem veszem és napi rutinná vált. de olyan joooo akkoris nemtehetekrola:/
azthiszem ilyenkor szokás aztmondani:
hopikaaaa