Kacifántosan mosolyog rám a hold,
Úgy hallom valamit halkan dalol.
Itt hagylak téged kicsiny falucska,
Utoljára végigsétálom csúnya utcáidat.
Békés templomok tekintete végigkövet
A hold meg ledob az égből egy kötelet,
Csak érteném a jeleket, amiket sugároz,
Talán nem tévednék mindig a zsákutcákhoz.
Csak tudnám mit mormol a fülembe,
Hogy elraktározhassam szívembe.
De a lassan lenyugvó nagy sárga
Tovább somolyog mások kárára.
Segítsetek, hogy ne ragaszkodjak ennyire,
Hogy elkerüljek innen jó messzire.
Szívem nem tud ennél többször összetörni
Elkezdett minimálisra zsugorodni.
Arcomat nem csípi szavanyú fagy,
Hogy rajta meleg könnyek táncoljanak
Csak a szivacs tüdőm igyekszik működni,
Hogy illatodat magamba tudjam áramoltatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése