annyira tömények az érzelmeim hogy a gondolkodásra is képtelen vagyok. ha megpróbálom kibogozni az összes szálat a szivem elkezd vadul zihálni és utána alig kapok levegőt. de ez van amikor felébredek az álmaimból is.nem tudom hogy mihez kéne kezdenem főleg igy hogy magammal sem tudok sehova jutni.valami megváltozott és teljes mértékben érzem hogy más vagyok, csak azt nem tudom hogy ez mennyire tartós állapot. nem akarok kimozdulni otthonról, idegesít ha valaki néz és nem akarok igazábol csinálni semmit csak otthon ücsörögni. ez persze nem olyan hogy nem érzem jól magam a bulikban vagy akármi, csak nincs kedvem ismerkedni inkább csak kizárni a világot.
biztosan viszont tudok egyvalamit hogy nem vagyok szerelmes. akrmennyire is úgytűnik tudom hogy ez nem az. csak szükségem van egy kis időre. pontosaban még egy kis időre. tudom hogy szánalmas főleg hogy minden az én hülyeségemből történt de akkor sem tudok továbblépni. gondolom fölösleges azon gondolkozni hogy mi lett volna ha másképp alakul az egész de nem tudom megállni. pörög az agyam és nem tudom kizárni magamból