iszonyat gyengének érzem magam. ma edzésen majdnem elájultam, habár nem nagyon lepett meg hisz az egész napot átaludtam. és konkrétan emiatt késtem, mert nem gondoltam volna hogy szükségem lesz ébresztőórára. persze valszeg a diéta is meggyengit, de ez már zavaróan nem normális. sürgősen kezdene kénem valamit magammal. már nem akarok többet a házban kuksolni és nem akarok folyamatosan csak aludni, de nincs erőm többre. kb már megint eltűnik a fél társaság az enyémhez korainak számito golyatáborok miatt aki pedig itthonvan nem ér rá. annyira szükségem van a barátokra, de tudom hogy nem tudok sokat adni jelenleg nekik és ez bűntudattal tölt el. remélem azért vaalmennyire jol érezték magukat nálam habár reggel nem keltettek fel elköszönni, de csak mert nem tudják hogy mennyire hiányzik ez. túlságosan tekintettel vannak az állapotomra pedig csak azt szeretném ha valaki képentörölne és kiabálna velem hhogy hagyjam már abba. kétlem hogy segitene de egy probát kétségtelenül megérne. anya dokihoz akar ráncigálni, de szerencsémre a háziorvos szabadságon van szeptemberig. addig hátha összekapom magam és nem lesz szükség arra hogy fölösleges köröket fussak a rendelőben. hnap megint partyhangulatba vágom magam estére de ezt megelőzően túlesek egy edinán. ha megint magamhoz ragadom a szót, vajon megint elrontom a partyt vagy megkönnyebbülök? inkább az elsőre tippelnék. a multkor ugyis elleptek pár örömhirrel hogy sajnálják hogy romlott az állapotom, ezért szeretnék ha egyéni terápiára jelentkeznék. szerdán igyekszem nem átaludni lés akkor nekiesek egy megkönnyebbülési kisérletnek.