Hogy repüljek, ha szívem szárnyai már nem vergődnek?
Elfáradtam, s a tücskök se húznak vissza, nélkülem zenélnek.
Én megfognám a kezed s visszahúználak a múltba,
Átélnék veled minden pillanatot újra meg újra.
De hogy érnélek el, ha te nem itt élsz, már ha élsz
S dolgokat mondasz, de igazán már nem remélsz.
És hogy segítsek rajtad, ha már csak a százakkal mész,
Nem törődve azzal, hogy közben a lábadra tízszer rálépsz.
Nem én vagyok az egyetlen kapaszkodó, a megoldás,
Az egyetlen kiút a gondolkodás