furcsa nekem nagyon az összes dolog ami mostanában történik. az érzelmi stabilitásom ritkán szokott ilyen gyenge lenni. s amikor leteszem a telefont amiután felhiv csak azért hogy közölje h mennyire szeret és kéri h bizzak benne vh először nem tudom komolyan venni de amikor hallom h milyen komolyan beszél én nemtudom. orditani tudnék a fájdalomtól. aztán anyu bejön könnyes szemekkel h a tesoja mégiscsak szeretné h meglátogassa még utoljára, nem csapná be az orra előtt az ajtót hogy tűnjön el, de nem lenne ereje elmenni szinházba v vmi ilyesmi. lehet h anyuval egy szivünk van. kegyetlenség lenne az én maradékaimat átnyomni belé v azzal legalább neki lenne egy egész?
Örültem én a hangodnak
Őrültként futottam utána a sikátorokban.
Utam piros festékkel volt kijelölve,
Én csak a hangfoszlányt követtem.
Kit erdekelt akkor a zuhogó eső
Vagy a sok idegen leselkedő?
Minden felhőtlenül ment volna,
Ha nem tévedtem volna el e káoszban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése