Szóval az a nagy helyzet hogy itthonvagyok. Szokás szerint atomparty volt a sielés, volt snowboard si bob meg gyalog és mindegyikhez sok viccesszánalmas story. szerencsére erős oldalam az önirónia:D igaz h teljesen mást vártam, hogy ottleszek hazajövök és minden teljesen más lesz vmi iesmi.. ehelyett hazajöttem bezuhantam az ágyba és bőgtem és azóta kedvelt hobbimmá vált. igazábol lehet h az elutazás előti napok élménye éledt fel ujra bennem. apa látogatása mindig ezzel jár de erre még rádobott egy lapáttal a röhejes szerelmi életem is. Annával ugyan megbeszéltük h egy üveg vodka fölött fogunk vitatkozni arról ezen a téren melyikőnk szánalmasabb de ő ebből kimaradt szombaton amikor sg után, ahol körvonalaztuk az egy hét alatt lezajlott storikat, beültünk a mekibe és megeredt a nyelvem. lehet h azért mert egy hétig nemnagyon beszéltem meg nem használtam a szellemi énemet se de ez teljesen mind1. lényeg h megbeszéltük h a nyulakutánfutunk tipusba tartozom és imádom a lehetetlen dolgokat és a veszett ügyeket hajszolom. csakh ez már egy olyan megszokott életforma h nemszámit h 18 éves vok csak. és ez egy kis nemtörődömséget ad ehhez a dologhoz de igérem megprobálok tenni vmit ezellen. nemtudom h ez mennyire érthető. amikor pl sétálsz este haza az esőben de nem is nagyon akarsz hazamenni mert tudod h nem fogod magad otthonérezni ezért teljesen elázol és elfolyik a smineked és csimbokokban log a csuromvizes hajad és mindehhez szipogsz is, igaz h elég rosszul érzed magafd de jobban mintha semmittennél, de ugye akkor sem érdekel h mit gondolnak rólad az emberek? értitek? de megpróbálok tenni azért h ez legyen az utolsó ilyen eset mert azért annyira csak kéne szeretnem magam h ne csapkodjam magam tudatosan a falnak ujra meg ujra. csak szar h ez annyira észrevehető stb... szoval próbáljuk meg elfelejteni azt h most elég kétes állapotban vagyok és azt is h szokásom a jokedv mert hidd el igyekszem csak nem mindig megy. az meg nemsegit ha állandoan szóváteszed. aztán meg az is lehet h csak még pár nap az egész és nem fogok naponta 67szer sirdogálni és beszélni is fogok minderről. addig meg csak irogatok soksok verset amikből szemezgethettek:)
A könnyek az esőve szövetkezve
Táncolnak arcomon körbe-körbe
Megadják magukat a kinoknak
S a sötét felhők fejem fölött összetódulnak.
Követik testvonalaim mindaddig,
Amig nekem már ugysem számit
Pillanatnyi békét adva
Szó nélkül elvonulnak,
Ugyis rámtalálnak testvéreik,
Hogy hosszabbitsák szenvedéseim.
Csillagok világitsák utadat
Mig én nem tudok rólad,
Fáklyák kisérjék lépteid
Hogy ne hagyjanak el szeretteid,
Vigyázzanak rád szentjánosbogarak
Tartsak távol a rosszakarókat,
S sose feledd mennyire de mennyire
Kérlek téged minderre,
Hogy tarts magad egyben, épségben,
Ne kezd ki ezzel az élettel.
Tűrd el a gonosz szavakat,
Pergesd le magadról a fájdalmakat.
Sok bölcs dolgot én sem tudok,
De a tapasztalataimra mindig számithatok.
Picit pajkos
Mégis homályos
A kép mi megmutatja kik vagyunk
Hisz hogy mások ne lássák ráborulunk.
Nézz körül hogy mit látsz
Szépeket de durvákat,
Csunyákat de puhákat.
Mind ilyenek vagyunk
Nem különbben loholunk.
Kergetjük álmainkat
De folyton huzzuk a szankat.
Bezárva mogorvaságba,
Hogy másnak se legyen jobb éjszakája
Utjába állunk a boldogságnak,
Nehogy a végén ne sajnáljanak.
Mégis csodálkozunk ha magunkat nem találjuk
A nagy világban tükörképünket zuhanni látjuk.
Vajon kire, mire várunk
Hogy kiugorjunk e csávából?
Hol vagy édes meleg otthon
Mi átmelenget s élésre tolongat?
Mi kell ahhoz hogy ujra éljek,
S ne csak butaságokat beszéljek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése