helloszia

Miért mindig az az első kérdésünk mindenki felé hogy hogy vagy? Ha megkérdezi valaki úgyis vagy leszarja vagy hazugságot kap válaszul és ezt vagy tudja vagy megintcsak nem érdekli. Pocsékul vagyok, igen még mindig, nem nem lett jobb sőt néha úgy érzem hogy csak rosszabb lesz pedig nem tudom elképzelni hogy lehetne ennél rosszabb. Ugyanúgy mint ahogy mások nem értik, hogy miért szenvedek ettől a kis dologtól ennyire. Legyen mondjuk azért mert egy hisztis picsa vagyok és imásom a drámákat. De most komolyan nem mindegy?? Szerelmes vagyok? Foggalmam sincs. Az lehetetlen.. Valóban?Annyira nagy szükségem van arra, hogy beszéljek erről, de egyszerűen nem tudok és folyamatosan arra gondolok hogy mennyire unhatja már mindenki és tuti leszarják meg különmben is fölösleges akármit is magyarázni mert úgysem értik. Nem tudom átadni azt ami történt és nem tudom megmagyarázni, hogy miért érintett ennyire mélyen, ha szerelmes vagyok miért vagyok az és ha fáj akkor miért. Az első ami eszembejut, hogy azért fáj mert szeretem. És ehhez társuljon a sablonos duma, meg, hogy egyszerűen égető szükségem van erre az emberre, pedig most utálnom kéne és szidni. És igaz hogy ebből már semmi barátság nemlehet és jobb is ha nem lesz de attol függetlenül nem tudom megállni hogy amikor meglátom ne menjek oda köszönni és beszélgetni, mert szükségem van még ezekre a percekre is miközben valahol abban reménykedem, hogy a barátnője is csak jöttment dolog lesz, valahol meg abban, hogy vele legyen akkor jo.persez ez sem igy működik de ki gondolkozik ilyenkor ilyeneken? A lány meg még csak nem is tud semmiről én meg azon gondolkozom mikor meglátom hogy hogyan is kéne egy szöget átnyomni a fején. És tényleg mindegy az összes miértre a válasz ha csak annyi kell hogy ő. mindegymindegymindegy mert annyira fáj és annyira nem tudok másra gondolni és annyira nem akarok hülye hősszerelmest játszani. Szeretem és még az is mindegy hogy milyen módon..