2010. március 12., péntek
horpadás
néha csak úgy olyan jólesne hibáztatni mindent ami körülvesz. ez miattad van meg miattad is. te is benne voltál, ellenem szövetkeztél. csak h enélkül is soksok közelállómat megbántanom, és h még jobban az ellenem való összeszövetkezést bizonyitsam, a szinészi karrierem is kimerült. nem tudok tökéletes lenni sajnálom. egyre többen jegyzik meg h mindig elfelejtem visszavenni a boldogságálarcomatha elbambulok. nem tudok ebben a világban élni. szomorú de sokszor nem tudom hol vagyok mit csinálok és miért. és kételkedem benne h jó helyen vagyoke. nehéz odafigyelni az emberek szavára és ha hallom is sokaszor nem értem mit mondanak. egy dologról nem szabad beszélnem, arról, ami folyamatosan zakatol a fejemben zúg, ugrál a szivemen és ha azt mondják olyan szótlan vagyok elmosolyodom és azt mondom csak fáradt vagyok. fantasztikus események. de megnyugtat h nem hazudok. tényleg fáradt vagyok és legszivesebben ki sem mozdulnék az ágyamból. a szótlanságot sajna nem sikerül kompenzálni mert azzal h van egy dolog amiről nem bestzélhetek de folyamatosan azon agyalok, ha meg kell szólalnom nem tudom mit kéne mondjak , mert nem tudom követni a beszélgetéseket, nem tudom h hogy kell hangot kiadni betűket formálni és h egyáltalán miről beszélgetnek az emberek? és mi értelme van ennek az egésznek? senkinek nem akarok fájdalmat okozni de ez igy rohadtul nem megy. elegem van. fantasztikus lesz ha a hnapi nyelvvizsgán is igy adom elő magam és megbukok az anyanyelvemből.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése