a 217es szoba

a lelkem egyik bugyra:D
legaszarabb h annyira rá lehet vmire szokni h utána egészen megszereted, mitn szokást és nem törődsz bele h enélkül is lehet élni hisz fölösleges, mert tiltott, és csábitó. pedig egész lényemből gyűlölöm, tisztában vagyok vele, hogy káros, akárcsak a dohány vagy az alkohol de a hatása ezerszer felszabaditóbb, megkönnyebbitőbb. nem tudom mien okból kifolyólag kezdtem ebbe bele, s azt sem hogy mikor lesz vége, de amint ugy érzem h ezt most nemakarom tovább a gyűrűmet visszacsúsztatom a jobb kezemre, s 2nappal később ugy kelek hogy megint a baloldalin van és jaj táskás a szemem és jaj fáj a torkom. eldobom az agyam magamtól. tudom, hogy ettől borzadtam a legjobban h ez szokás lesz és pikpak észre sem veszem és napi rutinná vált. de olyan joooo akkoris nemtehetekrola:/
azthiszem ilyenkor szokás aztmondani:
hopikaaaa