Vendégek
Kialudtak a városi fények,
Itthon vagyok, hazaértem.
De minek a meleg otthon,
Ha úgyis fázok folyton?
Hova lettek az együtt töltött szombatok,
S miért maradtak hátra a gondok?
A húsos, kövér gondolatok,
A kék könnyek, s falostromok.
Még mindig hallom suttogásuk,
A roncsoló, gúnyolódó locsogásuk.
Rajtam nevetnek, tudom én,
De ki tehet róla, hogy az ember él?
Hidegvér
Remegő kék ujjaim,
Nem állnak meg a betonig.
Félresöpröm utamból a havat,
Szivem még mindig utánad kutat.
Keresem az ősszel széttépkett faleveleket,
Mik tökéletesen imitálják szívemet.
Lassan megtalálom a darabokat,
De rég nem találom a szavakat.
S most itt tartom kezemben
Szétmorzsolódott érzékszervemet.
Szürke fájdalomtól rázkódom,
A recsegést, nyikorgást hallgatom.
Ahogy a kékvérrel borított szív,
Újra megpróbálérezni, működni.
Nomom vissza mellkasomba,
De lecsúszik a gyomromba.
Elvinném én a kórházba,
Ha tudnám, hogy nem hiába...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése