strange kind of thinking

emlékeztek arra amit reggel irtam? hát ezt egyetlen pillanat alatt felül tudom irni minden ellenérvet elfelejtve. nemtom mi történik ilyenkor de nagyon zuhanok. max hangerő crystal castles hogy ne halljam a gondolataimat. aztán meglátjuk hogyan cselekszem

let the flames begin

nagy valószinűséggel ez az utolso blogbejegyzésem idén és persze tudom h mint szülinapokkor itt is el fog maradni az a drasztikus változás ami után mindig fohászkodom ésugyanugy lesz minden kivéve h a szobámban egy uj falinaptár fog lógni:D
de azthiszem valami mégis más lesz de ezt nem az uj évvel magyarázom. mostanra valahogy lenyugodtam. nem borulok ki olyan sűrűn nem traktálok másokat állandóan ugyanazokkal a dolgokkal, inkább hallgatok és magamban vezetem le ezeket a folyamatokat. azthiszem igy 11 hónap után kezdem elfogadni h vannak dolgok amioken nem tudok és vannak amiken egyszerűen nem kell változtatnom. és ez nem azt jelenti h teljesen feladtam a harcot de sokkal többet van olyan amikor szinte érzem h mesebeli szárnyaim leereszkednek és nem verik mindenáron azta falat ami körülvesz. rájöttem h valóban nem számit h nézek ki habár még mindig irdatlanul tud égni a kis sebem ezzel kapcsolatban. másrészről viszont kicsit tsrtok e fajta változástól hisz ez azzal is jár h eltűnik belőlem az a lendithetetlen energia és csak akkor jön elő amikor ugy kell de amikor egyedül vagyok nem létezem.nem akarok bulizni, fölöslegesen kijárni, vásárolni v in bugyuta dolgokat művel aminek nincs értelme. de mégis minek van? és ezzel ugyanoda lyukadok ki ahova mindig. ilyenkor kéne úgy tiszta szivből bokánrúgni, mint ahogy minden egyes hülye döntésem előtt amivel mindenki tisztában volt h nem helyénvaló kivéve engem. mert álmodozó vagyok, naiv, mindig csak a jot akarom meglátni mindenkiben, hiszek a mesékben, vagy éppen cska spontán ötlet volt, elbolonditottak a szemei, az érintései, olyanom volt h nemérdekel egyszerélünk, az ok nemszámit. ilyenkor már nincs kifogás és minden egyes elhibázot döntésem jo döntés volt mert tanultam, és mert hihetetlen jo emlékek maradtak a dolgokbol még akkor is ha a szivem hirtelen megdagad az emlék hatására és nekiáll fájni:)
nemakarom erőltetni a dolgokat és ezt elég nehéz ugy elküzdeni h tombol bennem a türelémetlenség és a lsuta belenyugvás mellett a tettvágy. de nem akarom megint elhagyni magamat és vmi hülye bábuvá változtatni, aki épphogy él. ebből eláég volt és többet nemkérem. ez az egyetlen érzés ami kompenzálja azt a fájdalmat amikor ilyen téma kerekedik egy beszélgetésben.
őj év új erő? tudatalatt tudom h ez hülyeség mégis midnenemet beleadom hpgy higgyek ebben, különben bábuként végzem:D

keeps coming back

mindendemineden ismétlődik. az érzések gondolatok. egy ideje figyelek és mindenben látok valamit ami emlékeztet valamire amiről azt hiszem jel félek h bekattanok. a pénteki álmomat minél több embernek meséltem el csomoan azt reagálták h ez a vágyaimat tükrözi de egyre erősebben tűnik fel előttem oan élethű h akár megérinthetném csak az a hajszál ott ami nemengedi. ugy érzem magam mint Bella az alkonyatbol és ez annyira nem jo. nem akarok többé mesebeli karakter lenni mert más igyis kb csak a lábujjhegyem ér le a földre a többi vhol lebeg összevissza. ált otthon mindig elkap ez a lábujj és áll azon pörgök h válaszokat kutassak. miért vok itt mire jo ez és miért nem szabadulhatok meg tőle. egyszerűen nincs kedvem az egész életdologhoz és ebben minden benne van nem csak a kinézetem. rohadtul dühit h naprolnapra csak hizok, s ez az egyetlen dolog ami változik. a többi marad reménytelen elérhetetlen távoli dolog. persze a csajokkal jol érzem magam mert felemelnek és elfeledtetik velem h mi a helyzet itt a valoságban. felemel ez az egészen uj érzés is h várom h leteljen egy hét. és aminek még örülnöm kéne esetleg, hogy mindez megvan nekem meg stb. perszepersze de ez oan fura mert ha nem lennének nekem sem kéne itt lennem. szégyenlem magam emiatt mert nem akarok senkit megbántani csak attol félek h alapbol teher vok v vmi. nem tudom ki vagyok és akkora űr van bennem. az álmok célok itt vannak de oan távol h nincs kedvem elkezdeni elérni őket mert félek h kudarc lesz és nem akarom h gyengének lássanak. igy is elég gyengének érzem magam. a szibeli előtt iszonyatosan ideges voltam azt hittem rosszul leszek de nem azért mert izgultam hanem mert jka elmondta h ott van a vadászaton j meg a gyerek is. az egyetlen aki nincs ott az én vagyok. és nem hiányzom. nekem sem hiányoznak. utálom a családom és nem akarok ide tartozni. annyira boldog voltam szalagavato után annyira meghatodtam a viselkedésük miatt de ez annyira lerombolja az egészet h undorok még csak rájuk is gondolni.
vajon ha mentem volna nem vitte volna őket apa? miért akarta annyira h menjek ha ien egyszerű engem potolni?
mi a fenének élek ha oan könnyű engem potolni?
mondjátok h ti is látjátok a párhuzamot!

memoir

valaki nemrég megemlitette h jiolesik néha elmenni budapestről kiszakadni, és ez az ami már annyira hiányzik. annyira ezt vártam az őszi szünettől, hisz mindeddig megvolt ez a menedék ahova elutazhatok napokra és megszűnhetek létezni másoknak magamnak pár napra.de mostmár nemtudom hova rakjam magamat ha ilyen mehetnékem van. nem tudok a seggemen ülni egy állandósult nem változó hétköznapi szar életben. persze nem arrol van szo h unatkozok, mert mindig van mit csinálnom de ezek annyira sablon dolgok, h iszonyu könnyű őket megunni. vagy már csak az is h ugyanazokat a dolgokat várom. a hétvégi partykat, a tanfolyamot, amikor van esély arra h vmi változik, keresem az uj arcokat, keresem a kapcsolatok mélyebb tartalmát és szünetelenül keresem a szerelmet, ami megadhatja azt a fajta változatosságot uj életet, amiben kifejezhetem magam. rosszul vagyok azoktol a dolgoktól ,amik minden nap megtörténnek, a rutinosságuktol. persze mot anyuval elmegyünk egy napra bécsben és ennek örülök de nem az ilyenfajta menekülésre gondolok. egyedüllétre van szükségem, mert ez az egyetlen, amikor nem vagyok ott magam mellett. amikor csak ugy vagyok, és semmi sem számit, mert valahogy felül tudom magam rakni az élethez való kötelezettségen. anya ma csüggedten, félve megkérdezte h gondolkoztam e öngyilkosságon, amikor a tvben egy csaj mondta h csak hason akarta magát szurni. ezt ezerféleképpen el lehet poénkodni, h hát hason biztos nem akartam magam szurni, de h gondolkoztame az öngyilkosságon? máig nem tudom kiverni a fejemből, nem beszélve azokról a pillanatokról, mikor a padlón vagyok. sose volt hozzá bátorságom és ez vszeg nem is fog változni de ez igy jo. akármennyire is elutasitottam a segitséget valamennyi kis részem mindig akarta. hisz a sokáig tartó koplalásnál is vártam h mikor halok már bele, mégis hagytam magam és itt vagyok piros orcákkal, nem csak azért mert pöppet leégtem a szoliban:) fogytam 2 kilot legálisan, hisz anyu jóváhagyta a fogyokurát, de gondolom nem tud emiatt nyugodni és állandoan bizonytalankodik, h dehát ugye én okos vagyok és sokat tanultam a dologbol és most tanulnom kell stb. hát persze. köszönöm anyu h megtanitottál hazudni.

örök kétség

Mit sustorogtok titkokat,
Őszi fák, lombhullatóak?
Miről beszéltek mit nem tudok?
Tán büszkélkedtek hogy ti már előre látjátok?

Mig kitartoan várok,
Gondolataimmal szomorkodok,
Egyedül félve, attól a pillanattól,
Mikor rájövök, azon a napon,
Hogy nem vagy te egyedül,
S én vagyok az, ki menekül.
Fáradt szempilláimról lassan,
Csöpögnek a könnyek humorosan.
Kinevetnek, mert álomba ringattam
Magam, s hamarosan,
Minden álmom összedőlt.
Miért is nem építettem fel kőből,
Különlegesen fénylő
Gyönyörből.

Hisz nem te vagy a váram,
Hol megbújhatnánk párban.
S nem én vagyok a köpönyeg,
Mi eső után szárazra törölget.

Vannak ott mások,
Milliók.
Főszerepre áhítozó tárgyak,
Sok-sok álmot valóra váltanak.
Ajtód előtt hosszú sorok kígyóznak,
De te csak megmaradsz magadnak.
Nagy kísértés leszel ettől,
Sugárzik szemedből,
Hogy hiányzik valami,
Én akarom neked azt megadni!

döbbenet

annyira furcsak most anya megkérdezte, h nem akarok-e megint járni gyöngyvérhez, meg igy biztatott h fel kéne hivnom. és mondtam, h nem szerintem nem kell és am sem akarom, erre mondta, h dehát látja rajtam h szarul vagyok. hogy megint rendszeresen hányok... ez annyira furcsa, mert azt hittem, h ezt már teljesen elfelejtette és h nem gondol ienre és nem veszi észre. de ezekszerint mégis... ez annyira rossz, tökre elszégyelltem magam, hisz nem azért nem osztottam ezt meg mostanában senkivel, mert annyira próbálok együtt élni azzal, h már nem vagyok vékony és állandóan biztatom magam, ha teltebbek is tudnak élni és boldogak lenni. és tényleg probálok igy élni, a mostani testsulyommal együtt, de egyenlőre még nem megy. és bár ez nagyon fáj tényleg nem akarok megtörni és csak szokom ezt az állapotot. hisz perszepersze, majd szolnak ha tul duci vagyok, miután kijöttem abbol az állapotból és lefogytam. hisz addig senki sem mer baszogatni, csak utána jönnek a megjegyzések, h igen mostmár azért elég kis puffancs és kövérke voltál. nem valami kelemes érzés megtudni h egész eddig a képedbe hazudtak és azt állitották h jol nézel ki, miközben a hátad mögött azt suttogták, h jo lenne már lefogynod, mert kezd tulzásokba esni a hizással.
köszönöm az őszinteséget.

I just want you to know who i am

Valószinűleg az egész abból jön, amikor elkap az érzés, hogy hazajövök vagy egy buliból vagy akár egy átlagos napról, lemosom a sminkem és a tükörbe nézve a mosolyom is lecsügged, eltűnik az a régi személy aki már csak az "előadásokkor" létezik. Mélyen a szemembe nézek és inkább az a folytogató érzés jön elő, mert igenis bele lehet fáradni abba hogy minden ami körülvesz annyira különbözik attól aki én vagyok és rájönni hogy minden ami az eszemben jár annyira álom annyira messze, annyira elérhetetlenzó sincs arról hogy én vagyok a társadalom kivetettje, és ti aljanép gyertek sajnáljatok, de inkább ne is mert fel se értek hozzám:D Csak annyira úgy érzem hogy nehezen illeszkedek be akármelyik társaságba, akármennyire is az ellenkezője lehet ez mások szemében. Lehet hogy azért van, mert megszokták azt az embert, aki 16-17 évig voltam, és ha picit is más vagyok pánikba esnek hogy mi a baj. Lehet, hogy azért mert nem tetszik nekik az, akivé válok, esetleg tudják, hogy ha teljesen elengedném magam és magam lennék, akkor teljesen különböznék és kiszakadnék, magambafordulnák, tehát nem akarnak elengedni. És talán ennek van a legkisebb esélye, de ezt tudom megérteni, főleg, hogy én is annyira ragaszkodom ahhoz, akit nagyon félek elvesziteni, pedig nagy rá az esélye. Az hogy most nem együttérzőként, hanem aggódóként élem meg Réka történetét, teljesen felkavar. Nagyon sokat gondolok rá és elönt a szégyen hogy minek tettem ki néhány embert, akik tavaly ugyanigy aggódtak értem és teljesen tehetetlenek voltak. És most nem csak Réka esetében vagyok tehetetlen, hanem a magaméban is, mert tagadhatatlanul változok, és egyre nehezebb ezt eltitkolni. Megfelelni annak, akire mindenki azt mondja hogy ez igazán te vagy és aki annyira eltávolodott már tőlem. Ezért mostanában sok egyedüllétre van szükségem, hogy élhessek egy másik életet is, igaz hogy egyedül, de oly nagy fellélegzéssel. Hogy minden egyes könnycseppem egy-egy elmúlt, oly messzi lévő emléket, egy-egy hibát jelentsen számomra, hadd sirassam meg őket, mert szükségem van rá. Legyen ez egy kimondatlan igazság, amivel mindenki tisztában van, hogy nem vagyok már az, aki voltam, és hogy túl a harsány nevetgéléseken állandóan küzdök, hogy minden egyes pillanatban az én történetem elhibázott dolgain jár az eszem, de itt van ez a világ, ahol minden jo és minden rendben van és itt élem ki az álomvilágom. Mert néha olyan nehéz elviselni hogy enm tudom hova tartozom, scak annyit hogy akarok valahova, de mindig az érzem, hogy nem sikerül, nem megy. Akarok én egyáltalán itt lenni? Az az igazság hogy nem mindig. De nem tehetem meg. Ez persze tök kényelmetlen, de hasznos. Legalábbis valakinek biztos. Csak a remény ne hagyjon cserben, hogy mindig gondoljak arra, hogy lehet még minden olyan gyönyörű. Hisz van akinek az. Valakinek most valakinek később. Hisz olyan nem lehet hogy soha.

L.O.V.E.

Nem vagyok szerelmes, nem azért. Csak a nap összefogott ellenem egyrészt mert egész nap tök éhes vagyok és ez kiborít, másrészt mert az egész nap a szerelemről meg a velejáro dolgokrol szolt. Még az angolfogalmazásomat is a házasság előnyeiről, hátrányairól kellett megirnom. de az egész onnan indult hogy kávéztunk Esztivel és miután egészen 3óráig egy srác volt a téma előjött megint a templomutcás érzés meg az a furcsaság az egész pasizással kapcsolatban. Nem azért mert rosszul érzem magam igy, ahogy vagyok, inkább mások véleménye ami amúgy annyira nem szokott nálam számitani. és most mégis egyre erősödik és félek h tulságosan kilógok a normából esetleg kinéznek netántán szánnának. És ez elég ciki... Mert szerintem nem szükséges komoly kapcsolatban lenni ahhoz, hogy boldogok legyünk, sőt ahogy elnézem néhány körülöttem lévő ember szenvedéseit a párkapcsolatuk miatt, pont az ellenkezője szűrődik le. na nem ezért nincs pasim csak mégis... gondoljunk bele. persze sokan megtalálják ilyen korban az életük szerelmét, és nem bánják, hisz enm veszitenek vele semmit. ez a kapcsolat rohadt erős bizonyára. na én ebbe a kategoriába szerintem biztos nem fogok beletartozni. másoknak még sosem volt pasijuk. ez sem az enyém. lássuk csak ez kb oan mintha felhagytam volna a pasizással. hisz mindenki azzal zaklat h van-e mikor lesz, miért nem akarok és ezt mégis hogyan is képzelem. kb ugyanaz mint az evéssel, csak ez nem oan káros. szerintem. mert nekem oan hirtelen felhagyásnak tűnik az egész pasizással, de asszem meg lettem győzve h az is pasizás amit én csinálok. meg h én bármelyik pasit megszerezhetném magamnak. ez már inkább felkeltette az érdeklődésemet, mert ezt vajon mégis honnan tudhatja valaki, aki ismer engem. hát persze vszeg abbol h ismernek de nekem ez itt bomlik meg. de rájukbizom, mindenesetre ilyet jol esik megtudni:) és remélem igaz is. remélem annyira azért nem vagyok válogatós, hogy ha esetleg tényleg vmi kifogástalan emberkével ismerkednék meg abba is belekössek csak úgy megszokásból:)
csak ez eddig igy szép és jó, de mivan a körülettem lévő emberekkel, akikkel ugyan nem társalgok annyit, de mindig csak azon kapnak hogy nincs pasim, és naná hogy ez feszélyez. nem akarom h teljesen prűdnek tartsanak, vagy annyira szerencsétlennek, hogy még egy pasit sem tudok magamnak összeszedni és ezért jövök azokkal a kifogásokkal, h nekem most pillanatnyilag nem kell, ráérek egyetemen minden héten váltogatni a pasijaimat amit végképp nem akarok, vagy esetleg később férjhez is megyek csak ne most.

hehe

ezt jol elcsesztem:D nem teljesen ugyanaz a kettő de teljesen mind1 nem akarok törölni...

ezmegazmegamaz

volt boldogsággal, volt könnyekkel volt sokféleképpen, egyszerűen meghatározható érzésekkel, de nem igy. nem tudom megfogalmazni azt ami bennem van. düh, de nem az, csalódottság, de azsem annyira. nemtudom. és gabi szépen rátapintott arra, h amikor vékony voltam boldogság volt a szememben. és tényleg. a fájdalom és a szenvedés nem amiatt volt h nem ettem. még mindig ittvan csak mostmár megerősiti az a fokú elégedetlenség ami most bennem van. megérdemlem azt h boldog legyek. és ebbe nem mások taszitanak bele. sirhatnékom van mindg amikor tükörbe nézek, öltözködök, fürdök.( ez nem jelenti azt h nem teszem:D) és ilyenkor nem mások szavai pörögnek le bennem azzal kapcsdolatban hogy le kéne fogynom, mert egyrészt ienekből kevés van, másrészt nem érdekel annyira mert ez egy eléggé szubjektiv kérdés. akárhiszed akár nem tényleg csak annyiról van szó, h ogy saját magamnak fáj. pont ezért határoztam el, hogy péntektől fogyókúrázom. komolyan, de nem ugy h nem eszem v hányok. tisztázásra vár, hogy nem azért hogy megfeleljek másoknak, figyelmet keltsek fel, vagy h mások ne szolhasanak be. nemnemnem. csakis azért mert nekem rosz és tényleg elég szar úgy élni h nem tudok legalább beletörődni. és nagyon szar, hogy ilyen dolgokat próbálnak rámhúzni, hogy nekem csak mások véleménye számit és h meg sem próbáltam, akkor ne várjak csodát, mert ez nem igaz. nem érdekel mások véleménye ebből a szempontból, mert ha érdekelne bűntudat nélkül ehetnék. és igenis megpróbáltam. és ha az ellenkezőjét állitjhák nem dühit hanem bánt, mert fogalmuk sincs rola mekkora energiát fektettem bele abba h normálisan egyek akár fáj után a hasam, s felpuffad és kényelmetlen. legszivesebben kihánytam volna, de enm tettem mert probálkoztram. állandoan azt tukmáltam magamra, h jaj de vékony vagyok, teljes meggyőződéssel, annak ellenére h nem nagyon gondoltam igy. szoval tényleg megprobáltam. a másik meg az h sokkal rosszabb ami most van mind biologiailag, mind lelkileg, mint ami a fogyokurát illeti. hisz valamennyien tudjátok, hogy mennyire rosz, ha jön az elvadult ösztönös én aki csak enni akar és semmi másal nem foglalkozik, állandoan erre gondol és ez képtelenné teszi a normális életre. hisz sokkal könnyebb azt mondani h áh majd hnap és enniennienni aztán wcre rohanni. a legroszabb h ez sokkalta jobban eltorzitja az ember személyiségét. ravaszság kell hozzá, hazugságok, soksok ajaság. én nem akarok ilyen ember lenni. nem tudom mi lesz ennek a vége, de most nem hagyom h megingason bármi ugy mint az előzőheti kurámnál amit a végén be sem tartottam és ezért nem is fogytam. egy hete készitem magam hozzá lelkileg, lasan megfontoltam, hogy vmennyire ésszerűen működjön. de nem akarok megbántani ezekkel senkit, hisz pont ti vagytok azok akik annyira probálnak segiteni és bánt h eredménytelenül.
köszönöm és sajnálom

ezmegazmegamaz

volt ez jól, rosszul, boldogsággal, könnyekkel, ien egyszerűen értelmezhetőérzésekkel. de most vmi olyan van amit nem tudok megfogalmazni és teljesen átérezni. düh, de nem teljesen az, csalódottság, de az sem annyira, hiány, de még az sem... csak az a legbántóbb, hogy megvan az akarat, végre a cél is de valahogy mégsem megy, könnyebb az h áh majd hnap és jöhet a kaja aztán meg a wc. és télleg iszonyatosan ciki és gáz, és szégyellem de ha leirom megértem az igazi sulyát ezeknek a dolgoknak, és talán arra fognak motiválni h haggyam már abba. Gabi nagyon ügyesen rátapintott arra, amit eddig még senki sem értett meg, hogy amikor vékony voltam, a szememben boldogság volt és nemcsak fájdalom, ami mellesleg nem azért volt mert nem ettem és ami még mindig ittvan csak mostmár keveredik azzal, h h nézek ki és még durvább. boldog voltam, mert valami legalább jól sikerült, elégedettebb voltam, és most meg csak dühitem magam bármikor elsirom magam ha a tükörbe nézek, pont ezért alig tudom magam rávenni h fürödjek, mert akkor teljesen szembesülnöm kell magammal. (ez nem jelenti azt h nem fürdök:D) és akkor nem mások szavai jutnak eszembe arra vonatkozoan, h fogyjak le, hanem a saját gondolataim. nem mások miatt akarok megváltozni, nem azért h nekik feleljek meg és nem azért h figyelmet keltsek fel. tesék ezt elfogadni és nemrámtukmálni olyan dolgokat amik nem igazak. péntektől fogyokúrázom és senki sem fog megingatni ebben. tudom, h a mostani leveses fogyokurát elcsesztem a váégén nem tartottam be és ezért nyilván nem is fogytam, de most ez másképp lesz és nem érdekel h ki mit mond mert igy tényleg nem tudok élni. megérdemlem azt h boldog legyek és legyek annyira önző h ezt MAGAM miatt végigszenvedjem. nemtudom mi lesz a vége, és egyenlőre nem is érdekel. nem akarok csalódást okozni senkinek de remélem meg van értve h az ami most van sokkal roszabb, mint ami a fogyokurát illeti. nemcsak biologiailag, hanem am is. eltorzitja a személyiségem, manipulativvá tesz, hazugságokra kényszerit, aljaságra és ravaszságra. én nem akarok ilyen lenni.

zuhanás a könnyekkel

sosem leszek kibékülve magammal. nem ez nem nekem való. egyre jobban utálom magam, főleg most h mindent megteszek h legalább egy picit lefogyjak, de bármit csinálok egyre csak hizok és egyre jobban fáj. nem birom elvisleni azt aki vagyok, mert nem vagyok senki, csak egy kis hájgombóc. semmi sem megy csak a nyafi meg a sirás és én annyira nem akarok igy élni. miért nem megy? olyan erővel nyomom, odarakom az akaraterőmet is teljes mértékben mégis egy helyben toporgok. még hibáztatni sem tudok senkit, mert én vagyok az egyetlen hibás. nem foghatom arra h de hát bedugtak a kórházba és azt akarták h hizzak, mert nem ezt akarták, hanem csak annyit h egyek, de en azt h ennyire elhizzak. anyu állandoan azt mondogatja, h csak várjam meg amig elmulik mert enki is volt egy korszaka amikor duci volt de magátol elment. de nekem sosem fog. egyre csak rosszabb egyre jobban magávalhuz a semmiségbe. és megértettem, h szeretnek igy az emberek, és nem zavarja őket h dagadt vagyok de mivan ha engem igen? ha én ezzel nem tudok együttélni? sajnálom h éhes vagyok állandoan. de ez nem is sajnálat, inkább szánalom. annyira gyűlölöm ezt az állapotot, h inkább csak otthon kuksolnék mert nem akarok állandóan szembesülni vele, h mennyire kilogok a többiek sorábol. h nem vagyok annyira szép és nem vagyok annyira csinos. hülyén viselkedem, nem vagyok annyira okos és semmi sem megy ugy mint a többieknek. én ezt nem akarom. annyira akarok változtatni és annyira lelkes vagyok olyankor, de annyira letör ha egysezrűen nwem sikerül, mert jah h én sokkal bénább vagyok és nekem sokkal több időmbe telik? utálok emiatt sirni állandóan. annyi sokkal nagyobb probléma van az életben, és annyira szánalom, h engem ez tud leverni a legjobban. nem akarok bekattanni, és állandóan erre gondolni.
nem

elözöröl kezd ott alul..

Fäjdalom rengeti testemet,
Földrenges terheli lelkemet.
Tetteimet mostmar bänom,
S teljes szivemböl ezt kivänom.

Ne lässak mosolygo pärokat,
Ne süssön a nap.
Hervadjanak el a virägok,
Vigyäzzatok rombolok.

Hisz lelkemben vihar dul,
Szivem szeretetert koldul.
Emlekeimet a szel majd elfujja,
S elfelejtem sugarzo arcodat.








Csak nyujtsd felem ket kezedet,
Picit nyomd el felelmedet.
Ne hagyd hogy megakadalyozza barki,
Mert ez az utolso eselyünk egymast latni.

Megertem, ha nem akarod ugy mint en,
Pedig az en szivem lattadra eletre kel.
Repes mint a madar az egen,
Ugy erzem magam, mint veled regen.

Megertem, hogy elvalnak utjaink,
De mindig ottlesznek az emlekeink.
Ezert kerlek maradj meg egy kicsit,
Hogy összeszedjek meg egy picit.

Csak meg egy utolso erintes,
Illatfelhödböl egy belelegzes.
Meg egy utolso pillantas,
Szivemnek mind hatalmas koppanas.


Szoval hazaetük kajaltunk aztan a cserem annyit mondott h nem tudja h mi lesz ma ha akarok vmit csinalni szoljak, mert kül nem lesz semmi erre mondtam, h hät a többiek squasholni mennek uh megyek enis szivesen, mert tökre azt hittem h fabi biztos nemirt. erre annyit mondott h oke majd felhivja az eike öt vmikor es akkor majd vh lesz ez az egesz. ö most elmeyg aludni. es kb igy ültem a szobamban azt sem tudtam h meddig maradunk otthon, aludhatoke mikorra kell elkeszülnöm, aztan eszrevettem h fabi irt esemest meg fel 2kor h irt a cseremnek es h milesz mar. mondtam ,h a cserme nem mondott semmit es h mi otthon vagyunk. mondta h szoljak a csermnek h milesz de mondtm h alszik. es azota nem kaptam semmi eletjelet. amikor elindultunk squashra akkor meg irtam neki h megyünk squasholni de semmi. tök sokat sirtam, megerkeztünk dini rögtön elkezdett nyugtatni meg az anna is latta h szarul vagyok de mondtam neki h nem csak faradt es megkerdezte h miert nem talalkoztam a sraccal, h összevesztünk v mi es probältam közömbösen välaszolni, h csak ugy nemfontos... de ez annyra szar. attol függetlenül a jatek jo volt mert legalabb levezettem vh. de mostis indenki hazament de egy csomoan atmentek egymashoz erre en itt ülök naluk, de senki sincs otthon mert a csajszi a tesojaval tüzoltofaszsagon van a szülei meg vmi bulin. baszodjanak meg. en is szendvicseket fogok eldugni a szobajaban.

tul bonyolult

de legalabb nem igertem h nem lesz az. mivel a suli tök hamar vegetert es jo szar is volt, hazajöttünk kajalni es elv kesöbb megyünk squasholni, legalabbis erre kertem a cseremet. mostmar tök oan h inkabb ne talalkozzak vele mert minek, es attol meg h egyszer elünk nem biztos h akarom h eztmindenki lassa. mert vh percröl percre valtozik a hangulatom, harcol a ket enem es akkor a harmadik csak ugy seggre huppan h ugyanmar hagyjuk. sehova sem tartozom, sehovase tartok nem tudom mivan. leheth csak a faradsag miatt söt. de igy nagyon le tudnak verni apro dolgok is. lisa, a volt cserem bulemias es tökre is latszik rajta sajna, de nem az en dolgom h baszogassam ezzel, mert mindenki ezt csinälja en meg tudom mien szar. inkabb csak az jar a fejemben h hagyjuk az egesz nemetorszagban pasizosdit mert hjeseg es miert kell oannak lennem, akiket utalok, h mas pasijat egy napra lenyulom es miert kell ezzel magamnak fajdalmat okoznom. nem erdekel, h egoistanak tünik a dolog mert nemaz. utalom h mindent tul kell reagalnom h oan jol emlekszem mindenre amire annyiradeannyira nem szeretnek, s h mindez annyira meghatarozza az eletemet, mert teljesen reszese annak. normannal dumaltunk hazafele a kocsiban rolam es tök rossz volt. föleg az h amig meseltem tök oan volt h ezredszerre mondom el es h ez nekem tök evidens miközben ö nagyot nezett es hühäzott. nalam semmi sem megy a normalis menetrend szerint. nekem maskepp kell viselkednem ereznem, mert mas bennem es körülöttem minden. de vagynek ien tök nagy nyugira h mindenki hagyjon beken csak hadd kezdhessem ujra az egeszet mert ez igy annyira szar es annyira elegem van belöle. de nem birom mar tovabb nyelni es nincs kinek panaszkodni mert senki sem tehet rola max en h tulreagalom es allandoan felhanytorgatom.

tegnap voltunk moziban aztan a paulnal megint volt hazibuli, csak sör volt uh kb senki nem vesztette el a fejet, unatkoztunk tancoltunk es szvas mert mi mentünk kb utolsonak haza normannal. de ennek mindig igy kell lennie es mindig toväbb remeljük, h attolmeg a csütörtöki party jo lesz. es paul meg a baratai mentes, mert markek a bulin is szetszivattak minket h kikkel h megmikor stb...

filozofia mäs kep

csak azert mert ma vmi filoszerüsegü orän ültünk bennt es tökre bennevoltam a temäban hozzä is szoltam, ki is kezdett velem a tanar, legalabbis dini ezzel cseszegetett amig el nem aludt. gereon meg eike meg mindig a paullal jönnek jut eszembe ma megint oda megyünk partira.elsö oräkban csodäs häzat epitettünk papirbol rajzoran aztan volt egy közös nemetoränk, eike volt a csopvezünk probält sugni vmit amikor a tanar ramszallt de igazabol rohadtul nem erdekelt mert älmos voltam nagyon meg akkor meg csak ott tartottunk h igen smaroltam azzal a sraccal akinek a nevet sem tudom es ezen mszaj volt huhogni egyet eikenak is aki erröl meg nem tudott.
s amikor elindultunk a sulibusz fele epp värtunk es hätulrol vki megscikizett, majd ätölelt. es igy onnantol ah megfordultam igy se kep se hang, nem tudtam megerteni mit mond, kicsit fogyatekosnak velhetett vagy mint aki be van szivva, mert kb moccanni sem tudtam. csak annyit lättam h megnöesztette egy pöppet a hajat meg a meg mindig gyönyörü zöld szemet es hajjaj. megkerdezte h miota van fogszabalyzom es akkor hirtelen minden oan furi lett. h jaj nemär ennek miert kell rajtam lennie, nincs rajtam szajfeny, a hajam biztos összevissza all meg minden. szal ien tökre furän ereztem magam. ien kis picinek tehetetlennek, akit meg kell ovni mindentöl. es akkor ott all mellettem magasan es csak annyira meg akartam felelni. aztan megkerdezte h ö-e a cserem, mondtam h ja, odahuzott es elkezdett a hannahval dumälni, h ö volt 2eve cseres es h szeretne velem lenni amig itt vagyok. de ugy szervezkedett h akkor is csak igy neztem ra es nem tudtam megszolalni. mint aki a vilagon mindent el tud intezni. most mar en is fogyatekosnak neztem volna magamat a helyeben. s amikor elment megint ätölelt meg megbirizgälta azoldalamat. hajjaj. hannah rögtön megkerdezte bejöne, remelem nem volt azert ennyire egyertelmü, de finoman bolintottam.a par emberke is aki ott ällt ugy nezett h hüüüühaa meg ienek de akkor meg nem nagyon fogtam fel semmit uh nem zavart. szal most annyiban maradtak h meg felhivja hannaht a hnappal kapcsolatban mert a mai partyra nem tud jönni sajna.
de ez egy idö lesz amig ujra elkezdem erezni a vegtagjaimat föleg h a tegnapi tenisz utän szetmegy a kezem. meg meg mindig minden oan fura. a buszon viszont rohadtul hanyingerem volt, es alig birtam magamba nyomni az ebedet de bunkosagnak tartottam otthagyni... jolesne egy kave.... meg par barati öleles. meg ötlet. annyira izgulo ka hnap miatt h azt nem kivänm senkinek. ma elöször a mozit tamadjuk meg csak utana a partyt de asaszem ott levezetem soksoktanccal a faszsagaimat. de am azt nem vagom h h a fenebe ismert fel mert hattal alltam. ajjh csupacsupa alkonyatos filing.
pfff

marcipän

most voltunk teniszezni es annak ellenere, h ez volt eletem elsö jäteka meg misinek is nagyon elszorakoztunk:D elvileg meg megyünk azon a napon amikorra a serem a sielest tervezte, uh lehet meguszom ho nelkül:D peti, aki nem volt a bulin azt mondta h csak annyit tud rolam, h csajokkal voltam. szegeny didke megszivta. mar ezer sztori kering rola.. most megyünk a cserem csaladjaval etterembe. remelem nem lesz semmi kinos, es h tudok majd miröl dumälni velük. mondjuk eddig összejött uh csakcsak...:D

pentek, szombat

az ugy volt h elmentünk a tengerhez setaltunk benne amig apäly volt, aztan elkezdett visszafele jönni a viz es azt is lattuk ahogy jön vissza, amekkora erövel es sebesseggel. tök nagy elmeny es akärmilyen metaforänak is beillik:) aztän voltunk a klimahausban, ahol mindenfele eghajlatot bemutattak különbözö termekben, tök elethüen, ugy h elmondhatom, haz antarktiszra nme akarok menni es a büdös esöerdökbe sem:D
este marcellnel vltunk mert csinält häzibulit. az vicces volt. rögtön megerkezes utän kibontottuk dini mezesmälnäs fütyülöset es rögtön meg is ittuk. aztan dini räjött h otthonhagyta a pipäjät es gyorsan visszaszaladtunk. pont visszaertünk a berentzen bontasara meg vmi mäs zöld löttyre ami finom volt csakrohadtul edes. amikor räjöttünk, h nincs több pia a sräcok lmentek benzinkutra vodkäert. ezekutän hadd ne ragozzam:D gyöngyösekkel asztalon tancoltunk, es normann segitseget kellett kernem h koptassa le rolam pault mert iszonyat idegesitöen nyomult räm. aztan dräga marcell elkezdett megint a rolival összehozni, mert meg a buszon volt h elöreültem az ö helyükre mert ök ätul röhögtek en meg aludtam aztan felebresztettek, elkezdtek összevissza piszkalni amibe a roli is beleszallt, marcell meg kitalalta, h roli csokoljon meg. na jo ez a resz vicces volt az egesz buszre sikitoztam amire meg is kaptam reäcska boldogito pillantasat:D szal marcell: fogd meg az egyik kezet. a maikat is! fogd meg a derekat! itt mar mindenki kettegörnyedve szakadt, velem együtt aztan abbamaradt az egesz szerencsere:D utäna meg sok täncitänci es marcell mär rhadt reszeg volt odajött elkezdett puszilgatni meg h ö engem mennyire szeret stb... de sikeresen leraztam. valamivel kesöbb kintt ültünk es elkezdett rolam beszlni velem nem emlekszem h h jött szoba a követezö ami megvan h ot sirok mindenki elött marcell meg gyözköd h de h en oan szep vagyok. marcell elkezdte hangoztatni h dehät anorexiäs aztan dini megfogott es felvitt a wcbe. ott meg bögtem egy sort es csä. lennt meg mäsnap persze kerdezgettek rögtön h mivan jolvagyok-e stb. de hät van lyen nem? mind1 ezekutän meg ittunk meg täncoltun es igy jol zärult az este:)

tegnap(szombat) elvitt a cserem ien hje tüzoltofaszsagra ahol 10evesek meg a cserem azon elvezkedtek h kipakolhatjak a tüzoltot hipersebesseggel mindent összeraknak csöveket stb aztan meg a semmit oltjak. es et 2x.. mindenki ugy bämult räm mint egy ufora mert h hüüü öa magyar... de legalabb szep idö volt es pöppet meg barnultam is. jah elötte meg a nagyijänäl voltunk, ami tök buli volt mert nagyon rendes:) na a tüzoltosägon meg megebedeltünk ien sar szaraz sotlan tesztät szosszal de mind1. aztan hazabicikliztünk ätöltöztünk ees indultunk kenuzni. nem volt mindenki ott, dini feri, didke es sajna märk. na mind1 egy csonakba kerültem dinivel, didkevel, eikeval meg a chantallal, hisz ö totäl odavan eikeert, miert is ülne mäs csonakba?:D mi meg egesz jol eveztünk ugyan egyszer belementünk frontälisan a susnyäsba es jol megszivtam mert elöl ültünk aztan egyszer mjdnem beleborultunk. ärkek nagyon benak voltak es feri tökre ki volt hisz ö kajakozik... aztan elmentnk fagyzni es ettem ien spagettisfagyit:) haza, fürsi ätöltözes, singstar hannahval meg vacsi, vegül elindultunk paul häzibulijäba, mert nem voltak otthon a szülei. hät ez is egy vicces este volt, megint soksok innivaloval kezdtük, aztan mivel nem volt asztal csak a földön täncoltunk, mire mär tökre nem tudtuk h hol vagyunk gyönygössel meg egy sräccal ültünk a fürdökädban. erröl annyit h a negyed estet biztos a fürdöädban töltötttem vkivel:D mindenki tökre elvezte amikor bemutattuk nekik h megtudjuk nyalni egyszerre egymäs nyelvet meg stb. a cserem is ott volt mst kivetelesen es ne tdjatok meg h nezett räm amikor täncoltunk... juj. paul meg mindig nyomult räm a tegnpi lekoptatäsi sikerem ellenere, de amikor mär egy mäsik sräccal lätott smärolni odaällt niki melle. jah igen asszem itt elvesztettem a fogadäst. de remelem semeikötök nem emlekszik h miben fogadtunk:D reszletesebben nem jutnak eszember dolgok, de sztem ezt ti sem bänjätok:D


ma nagyon szarul erztem magm amikor felkeltem, rögtön magambanyomtam kb egy liter vizet. meg a fürdes utän sem lett vmivel jbb, deaztan reggel megettem 2zsömit meg egy tojäst uh most szetpukkad a hasam, de kezdem erezni magam valahogy:D es most tökre megfogamazodott mebben, h tök fini volt a reggeli es nem erdekel h mivan, h nezek ki, mert tenyleg nem szamit max magmnak. es jol erzem magam, nem fogom elpocsekolni az eletemet arra h nem eszek nuteläskenyeret:D
szeretlek titeket

äsvänyviz

tegnap este ätmentünk anna isabellekhoz, a cseremmel együtt ami rohadt jo volt, mert kb mindenki ott volt. ittunk berentzent, meg tequiläztunk. asszem nagyobb gäz nem volt senkivel Didke volt a legjobban ki, de semmire sem emlekszik uh nemgäz:D Feri kiszakitotta a trambulint egy pöppet, märk pedig elindult biciklivel szerelmehez lenahoz, de 3km utän megtalältak a biciklis megmentök:D ma megtudtam gyöngyöstöl, h csupän annyi a cserem baja, h mindig a többiekkel akarok lenni es vele nem, amit nem tok megerteni mert sztem az h a többiekkel akarok lenni az nem zarja ki azt h együtt legyünk...
märk most irt lenanak szerelmes bocsanatkerös levelet a zaklatäsäet. asszem ha lenne rä lehetösegem en is iesmit mondanek neki. ez oan szep, azt nem ertem, h h lehet vmi ien gyönyörü ennyirenfäjo es kegyetlen. es az h allandoan szembesülnöm kell a multtal es a jelennel, a ehetösegekkel es a vägyakkal, a tehetetlenseggel es az almokkal. annyira ellentmond bennem minden, h azt hiszem sosem fogom megtanulni, melyik a helyes ut, h kell välasztani a 2közül es h kell lenyelni, h knytelen vagyok mindig az ertelmes tetteket välasztani az almokat es vagyakat pedig a hatterbenyomni. de ennek is megvannak az elönyei, hisz igy többet figyelek masra. am most is leszarnek mindent odaköltöznek vkihez, nem törödve az illemekkel, szabalyokkal. de vagyok annyira intelligens, h ne tegyem meg, inkabb eltüröm h ez fäj.

nagyon verses

Miert kell sziv a testbe,
Ha nem tud dobogni?
Mire jo a ver az erekben,
Ha valaki lättära nem tud felforrni?

Az agy jo helyen van,
Felhozza az eszerveket,
Földhöz ragadva tart,
A viläg legcsodäsabb erzese ellen.

Megkönnyebbülten sohajtozok,h enm csak nekem van zaklatäsi rhamom, hanem ö is irogat nekem h mikor talizunk mär. ma mär am is akartam neki irni, h milesz hsz mär ez az 5. nap es mär oly keves van hatra pedig annyi meg a tennivalo. tgenap nagyon gaz volt h lenaeknal voltunk singstarozni, ami jo lett volna, ha nem a tarsasag. meg iszonyat sokat ettem föleg csokit mert nagyon szar kedvem volt es lenaeknal meg piizat is uh naluk szepen wcre huzodtam, aihez gratulälok magamnak. ma megprobälom megoldani, h jobb legyen a progi, mert a többiek elv mennek colosseumba megint focit nezni es ezt mär meg is irtam fabnak, hatha kedve tamad jönni:) ma voltunk bergenbelsenben ami kicsit nyomaszto volt utäna celleben, ahol mar megvettem pär ajcsicsomit:D
mostär kezdik a nemetek is kerdezgetni h hol van acserem mert sehova nem jön meg h mi van vele, uh kicsit sem feltünö, h utäl. vagy lehet h sak alapbol ien elcseszett a stilusa. de h nem bennem van a hiba az mar biztos mert akkor lisa sem ugrott volna a nyakamba....

libegö

Ma talälkoztam egyxpär regi cserevel es tök jofejek voltak. persze csodasräccal meg mindig nem. asszem megintkis alomvilägot teremtettem magamnak. es megintcsak megertettem h var el eszti kb. lehetetlen dolgokat mätetol es h mekkorra hje vok h ienkor jövök a hje kis eszerveimmel. igerem ezentul odafgigyelek erre. tegnap körbevezettek minket a värosban aztän szabadidö, fotozkodas a rathausban, amiröl esztike tükrözese es natika parkettäzäsa jutott eszembe. aztan elmentünk eikehoz pipäztunk meg minden... vegül colosseum, bolingozäs, ahol meg esztivel smäroltunk amikor parti megkerdöjelezett minket. oan kikurt szar h mindenröl oan jo emlekek jutnak eszembe, ezek a törtenesek meg mär nem oan poenok. jo persze de, csak teljesen mas es hiänyoznak az emberek. hiänyzik h meseljek h mivan mire gondolok mit älmodtam ki hiänyzik, kit utälok, mi bant stb. legalabb itt kielhetem magam. ami meg kurvaszar volt az az h a petiek ällandoan baszogattak h huzzam be a hasdam, nagy a fejem ienek... perszepersze nem tudjäk de iszonyatosan bäntott es a vegen mär alig birtam könnyek nelkül, este is sirtam emiatt es most örvendek a täskässzemeimnek. mind1, megprobälok ezzel nem foglalkozni v legalabbis megmondom nekik h ezt ne mert faj. vszeg a vege ennek a cserenek az lesz, amit megjosoltam,, h kudarcba fullad az a tervem is h pöppet lefofgyok, mert a cafeteriäban ztul jok a peksütik meg imädom a nemet fagyit. ma gegint irtam egy esemest fabnak, h boldog sznapot es visszairt h szia edesem, majd csinälhatnank együtt vmit amig itt vagy... hurrä hät ez sem oan jo inkäbb ne irt volna v nemtudom. mind1. leszarom el fog mulni.
tudom h ti igy is szerettek mert en egyszerüen rajongva imadlak titeket, nagyonnagyon hiänyoztok.
ui.: Reka hajts mar ra a Petire:)
cuppcupp

dühös

de ugy nagyon. miert mondja meg vki h miert keptelen visszairni??? nagyon idegesit pedig magasrol le kene szarnom. es egesz nap ezen kattogok.
na de most eldöntöttem h minden pozitivumot leirok mert semmi törtenes nincs eme szep regenyben.
szoval tegnap az egesz napot hannoverben töltöttük, ugy volt h megyünk kiällitäsra de inkäbb väsäroltunk. vettem 2polot egy salat meg ugye a starbucks bögret:) aztän ätmentünk normannekhoz ott kajaltunk aztan singstaroztunk ami oan mint a karaoke csak jobb:D vegül annahoz mentünk ott volt egy kisebb fajta buli ahol vegigkövethettük ah denise hänyik. a fürdöbe, konyhäba, magära... pipäztunk meg jätszottunk kärtyäs jätekot amiben inni kellett stb. ittam nemet vodkät is aminek a nevt elfelejtettem, mindenesetre a sima jobban izlett. no meg a citrmos sör az nagyon fini auch. aztan mivel a kis cserem egyrezt nem volt ott( tegnap nme is lattam a csajt) maseszt szart bele aläiratni a szüleivel engedelyt h bemehessek a studioba hazahoztak. kesöbb gyöngyi elärulta h a csajom kisse ideges volt h nem akartam a szar sznap bulira menni kakaozni, no meg mert studioba is akartam menni. erröl meg annyit kell tudni h ö csak 15ezert be sem teheti oda a labat. ma elmentem a safariparkba noriekkal ahol szetröhögtük magunkat a vidämparkabn asszem reggel nem is lesz hangom. gondolom a lanyom ezen is kiakadt h nem akartam menni az ö tennis meccsere es mivel nem vett nekem jegyet a focimeccsre en szerveztem be magam. kärpotläsul vettem neki egy kepeslapot, h erezze a törödest. es hnap suli aztan elvileg mozi de meg nem tudom. fel 8kor indulunk ami azt illeti...
na pusszantäs es küldjetek kerlek az energiät a kispöcsnek h meg tudja mozditrani az ujjait arra az egy esmesre..:/

szivem a lelkem tükre

Nefelejts

Az ejszakäban mezitläb setälva,
Emlekeket hajkuräszva,
Indulok egy mesebeli helyre,
Csakis teged keresve.

Tudom, hogy mär csak a multban letezünk,
Hogy reg eltünt minden körülöttünk.
Megis ugy hozzäszoktam, hogy melletted elek,
Hallani, hogy reggel nem melletted ebredek.

A nyilt ablaknäl nehezen lelegezve,
Suttogok annak, ki most fogja kezedet.
A sorsod az ö kezeben van,
Ö viseli gondodat.

S ezt tudom neki csak ismetelni,
Ne hagyjon teged elhervadni.
Gondozzon mindörökke,
S örizze neked szivet.

Mert en erted hoban taposva,
Veresre vertem läbamat,
Kezemben szerelmünk hamujät cipeltem,
S ha kel, megteszem meg ezerszer.

Nem erdekel ha mast ölel,
Lenyeg, hogy räm emlekezzen.
Mindaddig boldog vagyok,
Mig ebben a vilägban maradok.

S hallgass, hogy emlekszel,
Nem räm ugy, hogy nem ismersz.
Ö älljon melletted mindig,
Tekintete üssön szivedig.

Az est hätbatämadt sokszor,
Hisz, hogy is ngedhettek a csillagok,
Hogy együtt roluk älmodjunk,
S utäna megis elväljunk.

Elengedlek, s az egbe repül,
Särga levelekkent közös multunk,
Elengedlek, s a makacs könnyek,
Felszäradnak szempilläinkrol vegre.

Asszem ez eleg egyertelmü, h tegnap este egy csomot gondoltam fabra.. elolvastam az összes esemeset es nem tudtam eldönteni, hogy örülök-e annak, hogy elmentettem öket. Azon gondolkoztam, hogy vajon mit keresek megint itt, miert jöttem el, miert gondolok ra, mit akarok töle sb. es meg mindig nem tudm. vszeg ez csak ugy jön majd, mondom en a kis spontanizmusommal, de ez nem tükrözi a hozzäälläsomat, mer a värakozästol csak meg frusztraltabb leszek. Rossz, h nincs itt egy Eszter, aki egy kicsit rendbeszedne es kimosna a fejemet. de ez pont ezert jo, mert megtapasztalom h vannak helyzetek amikor magamra vagyok utalva es nincs ki segitsen. es ez nagyon nem jön be. ma reggel lenard odajött hozzäm es mondta h ät kell adja az üdvözletet fabitol ,mär ha ismerek iet es megdöbbeneseben tul lassan bolintottam, erre elkezdte meselni, h mi összejöttünk a multkor. a nemet csajok elkezdtek oläläzni, de most egy kicsit sem zavart, nem volt oan erzesem h jo lenne közejük dobni egy nagy büdös halat, mert asszem nagyon lassan tudtam csak felfogni a dolgokat. arra is bolitottam erzesek nelkül, amikor azt adta ät h szivresen lätna, es nagyon akar velem talälkozni. es akkor räjöttem, h az a feltevesem, h ahhoz h biztonsägban maradjak nem az kene h nem is talälkozok vele, hanme az h egyältalän el se jöjjek es meg csak a közelebe se kerüljek nemetorszägnak. aztän amikor a fagyizoban ültünk kaptam esemest rekätol es gereo elkezdte elolvani az összes esemesemet, s amikor megkerdezte, h ki az a fabi, tan nem a helmke? leesett h nem az összes esemeset raktam ät a mentett üzenetekbe, uh jo pärat elolvasott, nehänybol idezett aztan elkezdte huzogatni a szemöldöket es uläläzott. ez vmi fantasztikus, mar csak remenykedni tudok, h nem ez lesz a 2het temäja a hätam mögött vagy ami rosszabb elöttem.
aztän hannoverbe menet nagyon cselesen kideritettem, h ätment egy mäsik suliba, de az is walsrodeban van. miutän az egesz napom azzal ment el, h ezeken a dolgokon pörög az agyam, este fel 2kor, amikor hazaertünk egy kisebbfajta bulibol rämjött h irjak neki egy esemest. es azota värok. nem fantasztikus?
jelzem azt h ez minden a szombati napra vonatkoik. ma vasärnap van es megyünk safariparkba päran pedig esik az esö. legaläbb illik a kedvemhez:/

biznytalan

hät ittvagyok. ez lätszik az umlautosabetükböl is:)
rohadt hosszu volt az ut, 23ora amiböl nemi alvässal telt el a többi pedig nos, tükrözte a färadt szemelyisegünket:Daz ällando jocobäcsi zaklatäs h pisilni kell, amitöl a fiuk is fräszt kaptak, kiveve Normannt, aki kenytelen volt este egy üvegbe pisilni. ö ugyanis felebresztette az egesz buszt, h kinek van üres üvege, aztän hätravonult. fölösleges volt gondolkodnom, h ki elle üljek ugyanis sztem kb mindegyik ülest kiprobältam kb mindenki mellett:D az elso ällomäsunk reggel 8 körül volt Nürnbergben, ahol minden 9kor nyilt, de annyira nem bänom, ha a starbucks elött kell äcsorogni ös värni h kitäruljon ajtaja. duplaespresso viz nölkül, amit nem nagyon örtek h az megis hogy, de finom, es feldob. Dini räbeszelt, h csorjam el a kiscseszet, uh nagy paräzäsok utän ott lapul a täskämban. jelzem egy doboz cigi sem volt eleg h megnyugodjak utäna. de kärpotläsul igerem veszek egy termoszos bögret ott. akartam ma is de oan sok fele volt h nem tudtam dönteni:D feher v mintäs között hezitälok szavazni itt lehet:D aztan csinältunk meg ezt meg azt a buszon mig földet nem ertünk a suli elött ahol ott nyomorogtak a nemetek a szüleikkel mind egyenruhäban. najo csak kis walsrodes polokban, amiket mi is kaptunk es en is epp abban ücsörgök, h kimutassam tetzsesem jelet. naaaagy kerteshazunk van, amelyik ben rejtunk kivül meg egy csaläd lakik es meg kis homokozo meg csuzda is van. kaptam külön szobät meg hozzä egy fel ruhässzekrenyt, amibe sikeresen be is pakoltam. aztän lefürödtem. nem tudom, h kell a hömersekletet szabälyozni es mivel rohad forro a viz sietve kesz is lettem. aztän kajältunk. virsli meg minimelegszendvicsek es kedves csaläd. ma mär nem mengyünk sehova, de am csak pära mennek kocsmäba. hnap megyek pär emberrel hannoverbe aztän meg studioba:D elv felhivom lisat h jöjjön mär ami tök buli lenne es nem azert mert vszeg mast is hoz akit ismerek..... no de meglätjuk mi lesz.
pusszantäs mindenkinek aki nagyon hiänyzik aki pont te vagy aki most ezt olvassa. hiänyoztok szeretlek titeket.
ui.: küldtem esemest, de nem kaptam visszajelzest h megkaptatok volna, uh sorry ha nem kapatok meg

Szerelem első látásra

Álmomban álmodok,
Nehéz szívemmel fáradok.
Látom ködben alakod,
Nem értem miért takarod.

Körbetáncol a vilámok fénye,
éjjeli lepkék kérkedése.
Nehéz, párás levegőben
tömény édes illat szétszéledése.

Settenkedve lépkedsz,
Tán utánam kémkedsz?
Szemed a homályban megcsillan,
S egy emlék ettől bevilan.

Nem is vagy oly idegen,
S te se jársz ismeretlen terepen.
Hisz rád vártam egész életedben,
Végre itt vagy Mr. Ismeretlen.

Nem tudom ki vagy,
De érzem szíved elég nagy.
Gondolkodás nélkül, fénysebeséggel,
A szerelem vére száguld ereidben.

Mit számít, hogy nincs térképem rólad?
Tudom az érzés örökké ottmarad.
Vakon bízva benned,
Veled akarom leélni életemet.

Szóval igen van ien is. biztos. nem személyes a vers am. mm h semmi ismeretlen nincs se közel se távol de nem lényeg. ez igy jo és azt akaorm h ez maradjon. talán az rémít meg h látom anyu szenvedését. tegnap amikor találkozott apuval gyorsan bolintással válaszolt miközben megrohamozta a kijárati ajtot, aztán este amikor apu nálunk maradt 5percig, utána amikor katiék is elmentek elkezdett sirni és nagyo dühös lettem ezért én is elkezdtem sirni. de aztán érzéketlen módon odamentem hozzá és mondtam, h ez most ne legyen téma és feküdjünk le aludni. szerencsém volt mert nem fajult el addig a helyzet amig mindeddig, h elkezdtem vigasztalni még jobban sirt egy re dühösebb lettem a tehetetlenségtől ezért én is elkezdetm sirni. mondjuk a tegnapiban még az is benne volt h hiztam 2kilot és az ugy eléggé sziven ütött. ezért parázok németo miatt, mert megint tul nagy elvárásokat támasztok és nem tudom h sikerüle teljesiteni és ha nem akkor tökre csalodni fogok stb. mielőtt Rékus vészriadót fujna elárulom h nem akarok anyiira durván lefogyni csak ugy épp megközeliteni az átlagot:) kiváncsi vagyok h mi fog történni nme csak ezena téren, csak egy ien sötét lap van előttem ami pár napon belül elkezd kibontakozni és nagyon furdal h vajon mit sikerül kihozni belőle. de nem félek és ez jo.

magersucht

sajnálom vmit megint nagyon elcsesztem. ma csomót hánytam és hát jaj persze h nem kellett volna...
ennyicske

toe-toe story

hmmm az a nagy helyzet, h tegnap anyuvalnagyon összekaptunk még ha hangtalanul is mert iszonyat dühös voltam magamra, ezért a hangsulyom nem ütötte meg a normális szintet. szóóóóóval reggel minthamisemtörténtvolna, sütöttem gyümislepényt meg minden és anyuval eldöntöttük, h elmegyünk vásárolni névnapunk alkalmából. és tök sok mindent vettünk, röhögcséltünk, főleg a trolin hazafelé, amikor leszállásnál megcsúsztam és ráestem a lábujjamra. először csak annyi volt h áu aztán az h jaaajneee beszakadt a fél körmöm, aztán meg h jéé vérziik. végül idegességtől és fájdalomtól röhögve felszaladtam a lépcsőn, kb fél óra alatt fel is értem. és most még mindig jegelem, miután eredménytelenül megpróbáltam mozgatni. anya nagyon neheztel rám amiért nem tudok egy helyben ülni feltett lábbal, hanem rögtön főzöcskéznem kell meg satöbbi, de hát ezvan. a bal lábam elég viccesen néz ki, mert van körülötte egy gumikesztyű megtömve jéggel, rajta egy zokni h megtartsa, rajta pedig egy tescos zacsi, h ne csöpögjön:D na meg az a vicces, h tegnap ócsáskonciról hazafelé vonaton beszéltük, h nekem még a fejemen kivül semmmim sem tört el. ennyit erről. am a konc sztem tök jó volt, helybéli cigánykislányostul, csövesnyalókástól meg minden. csak hideg volt. meg az Eszti kiborulása... ami végül rendbejött:D szal annyira fáj a lábam h koncentreálnii sem tudok és fölösleges mindent részletezni.
pussszancs

tombol, görcsöl, gyötör

Ha ilyn sokáig nem irok azt sem tudom honnan kezdjem ezért inkább hanyagolom egy ideig. Azt hiszem ez a fajta politikám nem csak blogirásban jelenik meg.
A gólyatábor teljesen meghozta a végzősökvagyunk filinget, persze nem azzal h ugy ismernek mint a segbeharapott csajt. Eleinte zavart mostmár tlejesen lazának érzem magam ezzel kapcsolatban, inkább örülök h nekem is lett egy storym. Imádom az érzést h a kisebbek rajongásal fogasdnak és szinte felnéznek ránk és miért is ne élvezhetném, ha más 12évet vártam rá? Vicces volt végignézni h mennyi kapcsolat alakult ki, legyen az akár barátság, akár szerelem, hisz az első nap még mindenki tartott egymástól. Hirtelen lezajlott szerelembeesések, amik a suliban megrendithetetlenükl zajlanak mindig megmosolyogtatnak, mind1 h az épp golya-golya vagy golya-csopvez között alakult ki. Az elmult szerelem utáni düh látszott pár emberben, s ezt továbbvive állandó civakodásoknak lehettünk tanúi. Ugyan én nem találtam rá ott életem nagy őőőjére kellemes emlékként fog élni bennem ez a tábor, akárcsak a németország első és remélem a második fordulója is majd 2 hét múlva megtudjuk. Persze németországon meg a német skacokhoz való hozzáállásomon lehet somolyogni meg minden de viccet félretéve nem akarok még csak belekeveredni semmilyen bonyolultabb kapcsolatba senkivel, mert a multkori elég szarul sült el, annak ellenére h már röhögök rajta. Nem akarom sem mások sem a saját életemet ezzel felbolygatni, inkább maradnék a biztos szingliségben. Nekem ez a biztos félek h velem van baj, h vhol vmit nagyon elcsesztem, hisz mindenki meg van illetődve h mi az h még mindig nem tettem tul magam a makacs hozzáállásomon, h egyedül akarok lenni. Őszintén szólva én sem értem, de nem is nagyon érdekel mert nekem igy jo, másokat remélem meg nem zavar, max csak annyira h furcállják a dolgot. De tőlem már meg lehetett szokni
Az iskola elkezdődtével visszatért a teljes nosztalgiázgatás h mennyire megváltoztam megitn nyár alatt, nem óvnak a tesitől h ne égessek kaloriát hanem forditva nekem van a legnagyobb szükségem rá. Boltokban ámuldozva nézegetem a csinosabbnál csinosabb ruhákat de felpróbálni már csak a cipőt merem, h ne okozzak magamnak csalódást h hűha vszeg már a 46os méret kell, meg a dundikon ezek am sem mutatnak tul jol. Sajnálom. Nagyon. De azt hiszem kezdek tudni ilyenként is boldog lenni, felfogni, h van akiknek egyszerűen nem adatott meg nemhogy a vékony, de a normális testalkat sem. És igenis van olyan, h az embernek anorexiásnak kell lennie ahhoz h a testalkata kissé a vékony felé közelitsen. Megpróbáltam élveztem, nem eléggé, nem élveztem, meguntam. Azt hiszem ezzel átléptem a következő szintre amikor az jön h beletörődök abba amim van és amin az esetemben nem szerencsés változtatni és emellett egyenlőre marad az irdatlan nagy fájdalom, ami végigkövetni perceimet minden csodás napon.
Ezer éve nem irtam verset, most itt van egy

Fáj ha nézünk, ha látunk,
Pedig az igazságra rászolgáltunk.
Önvédelemből hibáztatunk másokat,
Majd kitárjuk felé szivünket, karunkat.

Mutass nekem egy uj világot,
Ahol nem ismerik a hazugságot.
Nincs olyan hogy bűntudat,
Mert nem kövtünk el rosszakat.

Fagyos szivek dörömbölnek,
Minden ártatlant tönkretesznek.
Széles mosoly, édes csókok,
S jöhetnek a mocskos dolgok.

Mutass nekem egy új világot,
Ahol nincsenek gonoszságok.
Minden sziv tárva-nyitva áll,
A levegőben boldogság-érzet száll.

Persze te, ki kárörömre vársz,
Ilyen világot nem látsz.
Élj nyugodtan külön álmot,
melyben szedegeted elszáradt virágod.

De te ki érzel magad mellett,
Tudd, hogy a boldogság kerget.
Mindig odanyomod másnak,
Míg mások rád nem találnak.

mosakodjunk!

dühös vagyok ha visszaolvasom a leveleket. mert igazuk van de mégsem. nincs véletlen? oké. persze mert mindennek van oka, minden vminek a következménye és ezt nem is akarom megcáfolni. nem véletlen h utálom magam ha ien dagadt vagyok. nem véletlen h szarul érzem magam most is, mivel zavar h dagadt vagyok és a tudat h ezt én alakitottam igy, mert azthittem igy boldogabb leszek. de ez csak rosszabb.
amig nem szeretem magam nem várhatok többet másoktól? nem várok sedmmit másoktól. nem várom h szeressenek, nem várom h utáljanak semmi. még azt sem h megértsenek vagy elfogadjanak, hisz ha nekem nem megy, h menne nekik? de mégis megkönnyitik azt az időt amit velük töltök. oan perceket csalnak az életembe amikor egész keveset gondolok arra h utálom magam. de sosem megy ki a fejemből és hidd el NEM azért mert állandóan ezt hajtogatom és az univerzum valóra is váltja ezt. az univerzum bassza meg! legyek én? hát ami mostvagyok az minden csak nem én. és nem csak alkatilag értem. és ha én irányitom az6 életem, akkor miért ne lehetnék megint soványka és boldog. miért hiszik azt az emberek h ha duci vki akkor boldog is? max boldognak tűnik. mert van annyi energiám h állandóan vigyorogjak, viccelődjek, mert az emberek megszokták h ez vagyok. mondom vmi elszomorítót, az emberek változnak. ugyanúgy érzem magam, mint akkor amikor nem ettem, hisz, lehet h akkor szarabb volt, mert nem éreztem magam fizikailag vmi erősnek, de most meg a testem iránti gyűlölet kiegyenliti a számlát. utálom h belém próbálják tumkolni, h de akkor tök boldogtalan voltam és h szarul néztem ki? ki a faszt érdekel, ha akkor boldog voltam a magammódján? persze ienkor jön az h jo akkor csinálj amit akarsz ne egyélj és halj bele, ami tök oké lenne ha nem dühből mondják, és nem éreztetnék ugy h tökre reménytelen eset vagyok, és nem értik h ez már nem megy. mert annyira megváltoztattak ezzel a gyogyulósdival h kéotelenségnek tűnik koplalni és rohadt nehéz elkezdeni. félek boldog lenni. vagy inkább csak nem tudok, és ezt az univerzummal már annyira magamba szivtam, h vszeg sose fogom tudni kipusztitani magamból. kössz univerzum.
és vajon ha tényleg ezt a dühös énemet hagynám uralkodni és az egyszerű utat választanám h nem kajálok akkor vajon mi lenne velem? mi lenne az életemmel? nem akarok anyaként oanról beszámolni a gyerekeimnek h egész életemben nem voltam boldog, mert nem engedtem meg maganak ésállandóan csak elégedetlen voltam. de vajon tényleg eljutnék odáig? sose lennének gyerekeim ha ezt csinálnám. és nem is engedném meg magamnak, mert ha már a saját életemet elcseszem az övéiket ne h ieneket hallgassanak és a végén nehogy példát vegyenek rolam.
nem tudommi lesz. nem tudom h fogadhatnám el magam. nem tudom h fogyhatnék le ugy h közben nem viszem tulzásba. nem tudom h h jutottam el odáig h fogynom kell. nem tudom mit akarok magamtól, a körülöttem lévőktől és az élettől.
és amig azon vagyokh ne törődjek a múlttal és szo szerint a vécén huzomle, azon kapom magam h elkezdődött valami, amit már nagyon jól ismerek. és nem azért mert a múltba nézek, hanem mert elfelejtettem. hát mi a helyes akkor elfelejteni vagy megtartani?

levelek Esztertől

aug.6
natim,hogy gondolhatod,h hisztis picsának tartalak?hogy gondolhatod,h a terhemre vagy?fontos vagy nekem.rengeteg mindent köszönhetek neked. te egy csupaszív nagyszerű ember vagy,aki fél a világtól és aki kicsinek érzi magát sokszor,pedig,ha megnézed a lelki jelenlétedet és magadba burkolózol kicsit egy magányos szobában akkor meglátnád milyen hatalmas is vagy és mennyire értékes ember vagy. nagyon szeretlek!bármi gond van,itt vagyok!itt leszek!csak hagyd magad átadni az életnek!hagyd élni magadat!ha hátrafele nézel,mindig orra fogsz esni. ha nem megy apuddal a dolog,ne erőltesd.tudom,h furcsán hangzik tőlem,de így csak roncs leszel. ez az utazás remélem ráébreszt majd arra,amit mondtam....nincsenek véletlenek!semmi sem véletlen!nem véletlen,h egymásra találtunk!nem véletlen,h megismerted rékát!nem véletlen,h henivel nem jó a viszonyod!nem véletlen,h apuddal nem tudtál beszélni....csak hallgass a belső hangodra és higyj.senki sem tudja elvenni tőled a hitedet. hidd,h gyönyörű az életed!nézd meg azt,amid van!van egy gyönyörű lány a tükörben és mégis vakon tapogatja a tükörképét...ez nem mehet így tovább!belül ordítasz,mégsem hallja senki.miért van ez?miért nem ordítasz?miért nem taszítod magad a boldogságba?mondd,mit tehetnék,h észre vedd ki vagy?remélem elég annyi tőlem,h nagyon szeretlek!
és anyumék már nagyon várnak!elvoltak olvadva a puszidtól.
ORDÍTS


aug.8
ne haragudj,h csak ma írok,de örülök,h géphez jutottam most egyáltalán.ezt is nagy harc árán.
hogy vagy?miért nem érzed magad jól ott kinnt?hidd el,hha picit a dolgok mögé nézel akkor többet is látsz majd a világodból,mint most.remélhetőleg egy nap segíthetlek eljutni arra a pontra,h tisztán lásd mit szánsz magadnak.mert sors nincs.nincs véletlen.nincs véglet.nincs olyan,h megvan írva.mindent te alakítasz.te alakítod,h apuddal nem vagy nyílt.te alakítod,h boldoggá teszel minket rékával.te alakítod,h ilyen gyönyörű vagy.mindent te alakítasz.de azt tudnod kell,h amíg nem szereted magadat,addig nem várhatsz el többet másoktól.magadért felejtsd el a múltat és kezd egy tiszta lappal!!!nálad a toll.te írsz meg mindnet.úgy bánj magaddal,ahogy szeretnéd,h mások is kezeljenek.szeresd magadat.mert nem hiába szeretnek mások.és azt akarom,h ébredj fel és járj.nem szabad másoktól várni a csodát,mert csak magadra számíthatsz,amikor az élet nehézségei rádszakadnak és még mi sem tudunk segíteni.legyél magadra utalva,ha rádtör a magány.legyél te.te vagy,aki.és aki te vagy azt kell elfogadnod.mindenkinek vannak hibái,de ha te mindig a hibát látod magadban akkor másoknak is erre hívod föl a figyelmét.nagyon boldog tudsz lenni.felszabadult,amikor velünk vagy.és miért?mert nem magadra gondolsz.mert elfogadod magadat,h igenis boldog vagy.mert te félsz boldog lenni.ez a nagy igazság.félsz felszabadulni a múltból.félsz az újrakezdéstől,mert te sem tudod,h kéne.pedig egyszerűbb mint gondolnád.de az űt rádvan bízva.én csak a tanácsadó vagyok....te vagy az útmutató.rajtad áll minden.tedd meg MAGADÉRT.öcsém csókol és apuék is.és gyönyörű lesz az a 3 nap.addig gondolkodj és tanulj járni.ennél jobb alkalom nincsen.minél előbb szedd össze magad egy új jövőért!!!
szintén aug.8
bocsi,majdnem elfelejtettem...nézd meg a divatlap.hu-n és ott van egy olyan címszó a fejlécben,h szakma vagy ehhez hasonló szó,de asszem szakma.és ott bekell írnod ill kikell választanod,h ügynökséget keresel.ha nem sikerül segítek majd itt és együtt megnézzük....és ne akarj olyan randa csontsovány lenni.mert van más út.de én nem lehetek,aki megmondja neked mi a jó.figyelj nati,tudod,h mi a véleményem róla...erről az egészről és a veled való kapcsolatáról....és nem jó kilátásokkal indulsz.elcseszed az életedet.azt hiszed,h elvan már tolva,közben meg te nem teszel érte,h rendbe jöjjön.segíctenék neked,de úgy látom az én szavam nem sokat ér neked.neked kell elgondolkodnod azon,h a könnyebb vagy a nehezebb utat választod.és ebben egyedül maradsz,mert nem én írom meg az életedet.ha én írnám hallgatnék a belső hangra,ami igenis van neked.akkor jársz majd jó úton,ha harcolni akar érted.és ez már megvolt...és újra benne vagy...tudom,h könnyebb az,ha nem eszel,mint az,h elfogadd magadat. ez az élet legnehezebb dolga,h harmóniában élj.itt van az orrod előtt...itt volt mindigis és mindigis itt lesz.olyan nincs,h vége.csak rajtad áll mikor készülsz fel arra és mikor fogadod el,h a másik út szebb.ha nem is akarod elfogadni,márpedig te nem akarod most elfogadni,akkor nem tudom mit mondjak neked.talán azt,h légy boldog!ha téged ez tesz boldoggá csináld!de nem hiszem,h te ebben hiszel...mert nem gondolod komolyan.azt akarod,h apud figyeljen rád.de hahó...mi lesz veled???megéri???mi lesz az életedből????semmi.így semmi.gyenge vagy,ha feladod.márpedig te pont nem vagy az.csak gyengének lenni könnyebb,mint küzdeni,azért,h boldog legyél.kérlek gondold el ezt.és ne haragudj,ha kicsit kemény voltam esetleg.nem ez volt a szándékom.és nemis akarom,h az legyen.de nem üres lapokról beszélek nati.több mindnet éltem meg,mint gondolnád.és most itt vagyok.és mindenért hálát adok.hálát adok az anorexiámért.hálát adok mindenért.mert ettől vagyok az aki.ha visszaolvasod a leveleidet figyeld meg,h mindig arról írsz mit nem akarsz.de mit akarsz?kérlek.magadért.csakis magadért.anyudra se gondolj most.nehéz,de ne gondolj most.és most mit akarsz.most,h csak te vagy...hm?mi az,amit igazán elakarsz érni?boldog életet?itt van.szerető barátokat?itt vannak.nem is tudod,h azzal,h elfogadod magadat mennyi mindnet megtudsz oldani....

körömrágás

ma megvettem a felvételi tájékoztatót és miután átböngésztem és kiemeltem magamnak a számomra fontos dolgokat sikerült a 3különböző szakot 6ra szűkitenem. nem nem forditva:D jövőre vszeg kalapból fogok huzni, h hova jelentkezzek. de majd csinálok egy pro és contra listát uh sikerül majd vh választanom remélem:D kiváncsi vagyok h a mai füzetvásárlási lázam alábbhagy-e majd ha elkezdődik a tanulás, mert egyenlőre (titkolom, de) be vagyok zsongva a tanulást illetően, de vszeg ez is csak az izgalom miatt jött rám. egész napot anyuval töltöttem nála. alig várva h kivegye végre azt a 20perc szünetet. alig volt ma pár ismerős arc, de legalább kezdek otthonosan mozogni ott is. ott volt ola is akivel sikerült pár angol szot váltanom ami a jövőheti vizsgám miatt nemárt. meg este 10felé tom is betoppant, de persze miért is ismert volna fel, csak akkor ragyogott fel az arca amikor anyu oldaláén kitoppantam:D
ennek köszönhetően mondanom sem kell h a diétám kudarcbafulladt, de őszintén szólva ugysem bánom hisz elég hülyén kezdtem el, majd talán jövőhéten v akármi. mostmár annyira nem érdekel, mert rubint réka azt állitja nekem amiközben izzadtan pattogok előtte, h a lényeg h egészségesen kajáljak. hát az epershake meg a soksok meki fagyi sztem a legegészségesebb a mekis kaják közül, uh minden tőlem telhetőt megtettem:D
a túlzott jókedvem meg feltételezhetően abból ered h rohadt nagy bűntudatom van, mivel apa amikor hivott megkérdezte, h pár napra nem-e megyek még le és amikor elkezdtem nyögvenyelve mesélni, h dehát a vizsga meg a tábor, tökre elcsüggedt hangja lett és akkor annyira megsajnáltam, h még magamban sem tudtam hozzátenni annyit, h dehát ott van neked az új családod, ők most úgy is fontosabbak, meg végs te akartad igy, és itthagytál és neked ugysem kellek. szal a szokásos ami ienkor eszembe jut, és amit (IGEN TUDOM) még mindig nem sikerült neki elmondanom.

nemhiszemel

ma kezdtem neki a 90napos diétának, ami ugye a fehérjenappal kezdődik és tök szépen be is tartottam amig anyánál meg nem ettem 2fagyit karamellás meg csokis öntettel. na ennyit erről. de nem adom fel, mert ma tornmáztam pöppet, uh jo lezs ez. szerintem ez csak a kezdeti sokkhatás:D najo. de komolyra véve a szot tényleg nem akarom tulzásba vinni a korábbi irományaim ellenére. de ezt majd a viznapok után megtudjuk. Réka ne szedd le a fejem!:D

hello

miután rájöttem, h nem akarok koplaláshoz folyamodni, ettem egy spagettiadagot, de rögtön ki is hánytam. aztán ittam egy pohár almaecetet. és bevettem egy hashajtot. úgy látszik a testem nem ért velem egyet. nem tudom mit scináljak. még mindig tiszta kába vagyok és nincs erőm semmihez, pöppet szédülök is. és egyedül vagyok. Réka svájcban, Eszti balatonon, Gabi meg nem veszi fel:( de nem biztos h sokra mennék vele ha tudnék velük beszélni, mert max csak elrontanám a napukat, találkozni meg nem tudnánk, mert semmi erőm nincs hozzá h felkeljek. pedig el akarok menni könyvtárba is h legalább olvasnom legyen mit. de nyomaszto az az egész nap ágyban fekvős és csak olvasással időt eltöltő dolog. apa is hivott és mondta h nagyon aggódott és annyira hiányérzet fogott el. megőrülök

narancsbőrös popó, kismamapoci

Tegnapi nap iszonyat szar volt. Anyuval még másnap megbeszéltük, hogy elmegyünk a Széchenyi fürdőbe, és 2kor indulunk. Későn kelt pöppet mert későn feküdtünk le, de ezzel nincs is semmi baj. Elkezdett levest főzni meg készülődi, így 3kor indultunk. És ezzel szintén nem is lenne semmi baj, ha én ezen nem akadtam volna ki, mint egy óvodás. Tökre duzzogtam, ok nélkül, mert ha belegondolsz nem min1, h 2kor vagy 3kor indulunk? Éreztem, h ennek nagyon rossz vége lesz, ha nem hagyom abba, de egyszerűen nem tudtam. Úgyhogy anya elkezdte a képembe vágni h milyen dög vagyok, h ő itt ült egész héten és takarított míg én a Balatonon napozgattam stb. nem vettem annyira komolyan, mert ezt már megbeszéltük normális hangnemben is, de azért rosszul esett. A fürdőben már elment mind2őnk hangulata a duzzogástól meg veszekedéstől, szal visszatértünk eredeti állapotunkba. Ott anya rám szólt h húzzam már be a hasam és akkor megint rám jött a bőghetnék, de nem volt rá időm, mert elmentünk a főbejárathoz, ahol olyan nagy sor volt, h inkább visszamentünk, de mire odaértünk a biztonsági őr bezárta az ajtókat, mondván h várni kell, mert nincs szabad szekrény. Anya elkezdett vele magas hangnemben beszélgetni, h de hát mi ott álltunk a sorban és h minket igenis e kell engedni, még az ajtót is ráncigálta, mint egy elvetemült. Én ezt nem bírtam tovább nézni mert halál ciki volt uh kimentem. Amikor már nem hallottam sem a biztonsági őr sem anya hangját visszamentem, erre anya velem kezdett megint vitatkozni, h h hagyhattam őt cserben akkor amikor tök nagy szüksége lett volna rám, és h én mindig ezt csinálom ect. Magamra nyomtam a napszemcsit és alatta folyattam pár könnycseppet és némán álltam. aztán minden rendben folyt, bementünk átöltöztünk, találtunk helyet stb. rögtön a vízbe vetettem magam h leússzam dühömet. Egy idő elteltével anya hívott egy másik medencébe, hogy tök jó masszázs volt és h nekem is mennem kéne legalább szétverné egy picit a cellulitiszemet a seggemen. Okkkééé. Napszemcsi a fejre, titokban hüppögés és ott álltam kb. egy óráig várva h a zsirsejtjeim kissé szétverődjenek. Amikor bementem szabályosan láttam ahogy megemelkedik a visznit, valamint leapad amikor kijövök. Annyira szégyelltem magam az emberek előtt, főleg amikor megláttam az arckifejezésüket. Soha nem akarok többé fürdőbe menni. Nem értem h amíg Eszteréknél voltunk h nem vettem észre h iszonyatgáz kimennem így a strandra… Nem is a veszekedések fájtak hanem ez a két mondat. Anya elkezdte ecsetelgetni h milyen jó alakom van erre odavágtam neki h persze csak narancsbőrös seggem van meg kismamahasam. Erre csodálatos választ kaptam ismét, h hát igen de erről csak te tehetsz, majd elmúlik, csak hát nem könnyű csontvázból visszatalálni a megfelelő alakodhoz. Tökre letörtek ezek a szavak, de a megállóban hazafelé megint kaptam egyet h húzd már be a hasad úgy nézel ki mint egy terhes. Ott elkezdtem sírni, de úgy észrevétlenül, anya csak annyit kérdezett h náthás vagyok-e. Berohantam a fürdőszobába és tusolás közben végig bőgtem, mert újból és újból szembesülnöm kellett az alakommal. Mi8kor végeztem anya látta h nagyon rossz a kedvem és megpróbált bocsánatot kérni de mondtam h csak álmos vagyok ,elszívtam egy cigit, bevettem két altatót és bevágtam magam az ágyamba. Később még bejött és megkérdezte h nehozzon-e még egy párnát. Reggel indulása előtt még benézett, de nem emlékszem, h mondott-e valamit, mert még teljesen kába voltam. Még mindig az vagyok. Utálom a spontán helyzetekben előtörő magabiztosságomat. A telefonom végig ki volt kapcsolva, uh reggel kaptam egy csomó esemest közülük, h apa hívott egy csomószor. uppsz

bárányfelhők

régen sosem adtam cimet semminek. mostmár állandóan csak cimeket adnék mindennek. lehet h már csak szavakban tudom kifejezni magam, csak senki sem érti meg h az mien hangulatra, gondolatra utal. de lehet nem is kell h mások tudják. mondjuk akkor nemirnék blogot. mondjuk amikor épp nem vagyok lefoglalva semmivel akkor állandoan blogot irok csak azt épp nem irom le csak ledumálom magamban, csendesen.mondjuk ha a cimet hozzácsatoljuk ahhoz amit épp irok teljesen értelmes lesz. mint mostis a semmiről irok. oan mintha feküdnék a fűben és a bárányfelhőket bámulnám miközben gondolkodom a semmin.de igazából ienkor komoly dolgokra gondolok csak épp nem tudom szóba foglalni őket. túl sok.de az érzés változatlan, mintha folyamatosan egy ezerkilos pacák ülne a mellkasomon, tök nehezen tudok levegőtvenni, a szememre másodpercenként kell belülről ordibálom h tartsa elzárva a könnycsatornáimat és kattogok h mennyire dagadt vok és mennyire utálok ebben a testben élni. de lehet h végülis mind1. bármilyen testben rosszul érezném magam ugyis... és csak azért mert makacs vagyok vagy félénk vagy haragtarto, lusta nevezz akárminek sztem bármeik igaz. és a makacsságomból eredően sajnálom nem tudok rajta változtatni. megpróbáltam, de nem eléggé, és tovább fogok próbálkozni addig amig bele nem pusztulok. hülye érzés mikor beszélni orditani, sirni szeretnék és elmondani mi bánt min kéne változtatni, de mintha pillanatragasztot öntöttek volna a számba lebambulok és számolok amig csak kell.aztán meg kapok az első adandó alkalmon és elrohanok. még akkoris ha budapest kiev után csak egy falunak tűnik. félek h továbbhizok. nagyon. állandoan ettől rettegek mégha épp falásroham tör rám akkoris. amig váriban voltam kevesebb mitn egy napig nosztalgiáztam a vécéülöke felett és teljesen átadtam magam a megkönnyebbülés érzésének. aztán sirtamsirtamsirtam. de mint a disney meséknek itt is happyedn lett mert elaldutam. ésakkor aludtamaludtamaludtam. nemtudom mit csináljak. egy ideig tök jo votl ez az egész h hűű ha eszek tök sok erőm lesz meg hű miket tudok meg satöbbi de mostmár megitn nem látom semmi értelmét, nincsenek céljaim, vagy ha vannak nincs kedvem őket megvalósitani, mert minek? tudom h minden rajtam áll de nincs kedvem hozzá. unaloműzőnek jok a sorozatok meg a könyvek. addig legalább nem ebben a világban élek. és persze ienkor magammal cseszek ki, higgyétek ezeket a dolgokat is tudom ám, de nem tudok mitkezdnei semmivel amig teljes érdektelenség uralkodik rajtam. elegem van kényszeriteni magamat még a legkisebb aproságokra is de nem akarom feladni, mert annak meg végképp nem lenne értelme.
sajnálom
cuppcupp

Riasztooo

Még csak most jöttünk vissza nagyapához és én már csapom a hisztit. Katiék kiöntöttek egy tál levest, semmi baj. Én kihoztam a laptopot amikor még senki sem vacsorázott , pusztuljak. Tegnap nagyapa utasitott h pucoljak meg egy száritott halak, hát sajnálom h foggalmma sincs h h kell, erre tökre felháborodott és maga csinálta meg aztán megkérte katit h pucoljon fokhagymát. Hát basszus nemazért de fokhagymát mindenki tud pucolni. Ma reggel töltőt kellett keresnem és kb fél oráig nem találtam hát katasztrofa. Basszus annyira nem értem. Tényleg ennyire hasznavehetetlen vagyok? Mindenki utálja miattam anyát is.

Satöbbi

Ezekután Váriban faltam és hánytam és teljesen elment a hangom és igy tovább. Jolika megprobált beszélni velem erről, de sztem semmire sem jutottunk azonkivűl, h vele is közöltem h gyűlölök ien dagadtan élni. Apával ezek után se tudtam beszélni pedig egy csomó alkalomm lett volna rá. De athiszem egész normálisan tudtam vele viselkedni pedig a házukba is elcipelt egyedül judittal meg a babával. Persze enni nem tudtam náluk de ez mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Persze valoszinű h az ien észrevételeket én beszélem be magamnak. A vonatut Kievbe tök jó volt, néztünk Dr. Houset meg ienek. Aztán megérkeztünk majdnem problémamentesen, hisz Kareszék a taxiban hagyták a laptopom, de végül az is megoldodott, Nagyapa tudta nélkül. Megérkeztek Gabiék is és elmenünk mászkálni a városba. Kareszék minden létező sarkon megálltak sört venni, nagyjábol felvázoltam Gabinak a dolgokat amik bántanak, végül hazakeveredtünk. Igazából az a rossz h ezen a családi nyaraláson tök kivülállónak érzem magam, ien kis betolakodónak. Meg a sok vékony lány Kievben megőrjit, főleg oan emlékekkel h amikor utoljára voltam itt egy szem mogyoro volt kb a napi kajaadagom. Mostmeg zabálok, gusztustalanul hizok közben. És még mindig rosszkedvem van, de annyira h arra kell vigyáznom minden egyes pillanatban h ne sirjam el maga, h a mosoly folyamatosan fenntlegyen az arcomon és h úgy tegyek, mint aki ebben a világban él. Azthiszem 17év gyakorlás után ez menni fog.

Meglepetés

Reggelre sikerült megbeszélni h Kati és Andris jönnek velünk kocsival Váriba, és Gyuriék vonattal ugyanazon a napon. A megmaradt rosszkedvemet alig sikerült palástolni, legalább úgy, mint az árulkodó karikás szemeimet. Apa már 2napja nem volt elérhető mobilon, de amikor már közeledtünk Vári felé felhivott minket, h merre vunk stb. Kiderült h a Szinevéri tón voltak. Mikor megjöttünk apa kocsija ott állt az udvarban, és már akkor feljajdultam, h ne máááár. Aztán rájöttem h muszáj lesz bemennem. Csodálatos kép fogadott, apa ül és gügyög a rajta fekvő babához Judit meg ott áll nem messze tőle Erikkel. Célbavettem a szobát köszönés nélkül, szoltam jkának h gázvan, adott nyugtatot, mert remegtem mint a nyárfalevél. Mondta h feküdjek le, de én inkább lementem a kertbe és felhivtam Esztit. Persze apa utánamjött de nem tudtam még csak rá se nézni, és a rajtam lévő képzeletbeli szájzár miatt még ki se tudtam nyitni a szám pedig tökre bennem volt pontosan, h mit kéne mondanom. Felajánlotta h menjünk fel kajálni, beleegyeztem, de helyette lefeküdtem az ágyra és elkezdtem bőgni, ami a legnagyobb csodálkozásra késztette az arcizmaimat, hisz a tgenapi után azt hittem h jó pár évig egy könnycseppet sem tudok majd kipréselni magamból. Rögtön jött Jolikátol a nyugtatóadagom és Kati andalitó hangja, amint nyugtat. Apa is odajött hozzám még Jolika előtt, elsőként, csak neki nem sikerült észrevennie h sirok… Kati levitt a kertbe Andrissal és leültettek a hintára, apa megint utánunkjött és elkezdett ölelgetni. Kaptam apátol egy hűtőmágnest amit a Szinevéri tóról hozott. Nem vok pszichopata h ennyi miatt igy kiakadok, csak az volt a bajom h váratlanul jött és nem tudtam felkészülni rá. Főleg a tegnapi után.. Am a sokkhatás alatt Katinak azt sikerült kipréselnem h az a bajom h állandoan az orrom alá dörgöli a tökéletes feleségét, gyerekeit, életét. Ezen is el lehet gondolkodni.

Ákombákom

Anyu leültetett h nézzek vele filmet, de mivel engem rohadtul nem érdekelt kihoztam fényképeket és elkezdtem berakosgatni őket az albumba. Persze előkerültek azok a fényképek is amelyekben fürdőruhában pozolok, h csodálják meg mien vékony vok. Míg én vágyakozva nézegettem őket és összeszorult a szivem h ez már nem én vok, anyu megkérdezte, h sztem még mindig dagadt vok-e és azt mondtam h persze, mire elkezdett sirni h de hát ez h lehet hiszen ott oan vékony vok h az már csunya és h ezt igy nem lehet blablabla. Attol függetlenül h sztem hülyeségeket mondott nagyon meghatott h sir ha visszaemlékszik pár honappal ezelőttre és egy kis bűntudatot is ébresztett. Mire kitárgyaltuk h mennyire szar nekem h dagadtan kell élnem, lement egy kis nyugtato meg egy doboz cigi. A meg nem álló könnyeim miatt féltem h teljesen kiszárok mint spongyabob a levegőn.

suddenly i see

de tényleg mindig minden olyan hirtelen jön amit nem sikerül elhalasztanom. és általában mindegyik olyan jól sül el.
tegnap Gabival Veszprém, ma fotozás. mind2őt nagyon élveztem pedig olyan nehéz volt rábeszélnem magam.
a fogyozásos gondolatok is hirtelen jönnek és egyideig sikerül is tartanom őket, amig belegondolok h nem éri meg eszek egy picit amiből nagyon sok lesz, szenvedek, megigérem magamnak h soha többé nem eszek, de másnap reggel korgo gyomorral ébredek mert szépen kitágitottam a gyomromat. csak egyszer lenne az h tanulok a hibáimból.
s ha a fogyozást se halasztanám az is hirtelen jönne és sikerülne és jol sülne el? nem hiszem. mm az csak az én szemszögemből lenne jo. kéne vmi kompromisszumot találnom a saját és a többiek gondolkozása között, különben nagyutazásokat fogok megtenni a 2 véglet között.

házasélet

miután eljegyezte magam a köldökpiercing segítségével Natival úgy döntöttünk h összeházasodunk és a házaséletünk már most zátonyra futott. a rózsaszin ködfelhőt elnyelte a hőség, a szerelmünk elmúlt, üdv közöny.
nekem nem megy az h normális legyen a sulyom vagy tul kisci vagy tul nagy és mármost én a tul kicsit választom inkább. uh neki is vágtam ami nem olyan nehéz ahhoz hasonlitva h mennyibe kerül mosolyt varázsolni pufipofimra.tegnap és ma egy negyed dinnye mellett ettem joghurtot, szőlőt meg csokit(igaz az utóbbit nem tartottam bent sokáig mert bunkó volt). és már csak egy dolgom maradt h egyre csökkenteni a mennyiséget ami annyira nem nehéz tekintve arra h semmilyen kedvem nincs és ami van az is inkább távoláll a jótól. egész nap szobában ücsörgés, filmnézés, olvasás olyan ismerős helyzet. lehet h másoknak ez könnyen megy, megmondani h ez helytelen, én még nem jöttem rá h mienis, de eddig pihentetőnek tűnik. remélem az is marad, mert akármit is akar a házastársam, rá fogom kényszeriteni ezt.

örömkönnyek

Megint hüledezve, levegő után kapkodva ébredtem sok-sok könnycsepp között. Annyira kellemes érzés komolyan. Miután rájöttem h még mindig korán van visszanyomtam magam álomállapotba, aminek most már rohadtul nem örülök mert a kellemes álmom megszállt és folytatódott. Gonoszjudit, nagyobblacika, apa meg hasonló szereplők, gyilkolások, érzelmek, s dolgok, amikre jobb soha nem gondolni. Ebbe voltam belekényszeritve kb. 4 óráig, s bátran mondhatom h hatással volt rám.
Annyira nem tud most érdekelni semmi. Sztem ez egyszerűen nem nekem való s legszívesebben bevennék egy altatót, s ha felébrednék még egyet, igy tovább. Még az álmomban élni is jobb, mint csak feküdni, mint egy farönk, csodálkozni h nem esik össze alattam az ágy és hallgatni az idegtépő gondolataimat. Enni, nemenni, mitenni, mi van itthon, mit kéne enni venni, MEGŐRÜLÖK!!!!!!!!!!!!!! Igy egyszerűen lehetetlen élni. Koplalni akarok, mert fantasztikus érzés, még akkor is ha elszigetelődök, ha kihullik a hajam, mert feltalálták a parókát, ha belehalok, mert gyönyörű halálnak tekintem. Olyan művészi. Csak a szomorú tény az, h ellentétben másokkal tudom, h nem sikerülne még egyszer. Nem tudom h kezdjem h győzzem le az éhségérzetet eleinte meg ienek. Persze senki sem adna semmilyen tanácsot, mert hülye lenne, szal marad az h majd egyedül kéne vh rájönnöm.
Mert nem akarok másoknak élni. Nem akarom h ők döntsék el h milyen legyek ha az nekem rohadtul nem kényelmes.
És nem akarok állandóan sirni, mert utálom ha táskarikás a szemem. Márpedig az , mert egyre nagyobb energiát kell belefektetnem h megállitsam átlátszó barátaimat.
Éhesvagyok
amikor jöttem fel a boltból elkezdtem sirni a változatosság kedvéért és az idős szomszédnénike megkérdezte h minden rendben van-e. mire én azt feleltem h persze ezek csak örömkönnyek a barátnőm bekerült az egyetemre.
azon gondolkodtam h nem-e lehet energiát nyerni a sírásomból. egy országot simán ellátnék energiával életem végéig.

csókolózás, titkolózás, megbánás

lehet h az upper east side-on igy megy de nem biztos h ez annyira természetes. arra célzok h betegség.
két ájulás után rájöttem h anyuval tényleg megcsináltattuk nekem a köldökpiercinget és imádom. csak a helyet nem ahol van... miért nem akkor csináltuk amikor szép lapos hasam volt. már anyu is beszolt h dundusodok és ma voltam a tennél regisztrálni és mnodták h foggyak a hasamból. ráadásul a piercing miatt most még hasdazni sem hasazhatok... ennek örömére bekajáltam kb egy kilo csokit és irdatlanul fáj a hasam de anyu sasként köröz a házban uh esélyem sincs megkönnyebbülni. dehát ez van. én kavartam magamnask a forrókását vagy mi. csak az a szar h akármennyire is szeretném sosem tanulok belőle és ujra belelépek a folyoba.
ma mondam Gabinak is h nem nagyon tudok mit kezdeni magammal és asszem ez segitett egy picit. legalábbis bementünk inget venni Karesznak egy ien keletiboltba és ah nézegettem a hastáncruhákat elkezdtem gondolkodni h én tökre akartam ghastáncolni és az első lépés tényleg az lenne ha találnék helyet és szeptembertől belevágok. meg az ujságirás terén is jolenne tapasztalatokat keresni h igy esetleg referenciával hátha könnyebb bejutni vagy mittomén. de ezt nemnagyon tom h hol lehetne. a harmadik meg h tök váratlanul hivtak fel a tentől h menjek be castingra aztán kiderült h ien regisztrációról van szo uh regisztráltam és a csaj mondta h tök jo lenne mihamarabb megcsináltni a portfoliot, mitszolnék a jövőhéthez. azt h meg kell beszélnem a szüleimmel.
viszont van egy nagyon idegesitő tényező ami miatt legszivesebben ki sem mozdulnék otthonról. állandoan megbámulnak az utcán!!! jó én értem h gáz daginak lenni de emiatt nem kell megbambulni!!! meg amugyis semmi közük hozzá a dagi emberek ugyanannyira emberek mint a vékonyak. és nemrég még énis az egész karcsú emberekhez tartoztam...:( és engem zavar a legjobban h elhiztam. de most komolyan már kezd bűntudatom lenni ha felszállok egy buszra h a felét elfoglalom magammal. meg ah néznek az emberek "fél sétálni h lefogy?" cimű kérdések a szemükben ááááá. nekem is van jogom a földön tartózkodni akármekkora is a testem. persze mindig megprobálom nyugtatnimagam h biztos tetszik nekik a polom v vmi de sosem hiszem el magamnak:(
ráadásul a farkaséhséges tervbe sem kezdtem bele. megint halogatom. ezt utálom magamban a legjobban h mindent halogatok:(

Egy darabka igazság

A legjobb lenne ha vki egyszerűen elvenné a kezemből az életem irányitását és elkezdene helyettem cselekedni, mert annyira tehetetlennek érzem magam h sikitani tudnék tőle. Már ha lenne hozzá erőm. Azt hiszem az egész életemet arra tettem fel h olyanná tegyem magam amilyen nem vagyok és ne úgy viselkedjek ah szeretnék, és független legyek az érzelmeimtől. Hát azt hiszem ennek vége. Egyszerűen belefáradtam és az egész szinészkedés dolog annyira kifacsart h képtelen vagyok már arra is h akárhogyan viselkedjem. Lehet h már túl késő magamra találnom és kideritenem h ki is vagyok, hogyan is érzek? Mert az egyetlen dolog amit tudok az az h rohadtul elegem van fáradt vagyok, nem tudom h mihez kezdjek, nincs semmi célom, igazából semmim sincs. És irdatlanul fáj és dühit amikor látom h mások kitűznek egy célt, dolgoznak érte és el is érik és élnek happily ever after. Miközben én azt sem tudom h mihez kezdjek magammal. Egyszerűen nincsenek céljaim és kedvem sincs ahhoz h legyenek és véghezvigyem őket. Rohadtul elcsesztem az életem attol a perctől fogva h megszülettem és azthiszem már nem tudom helyrehozni mert időközben kifárasztottam magam azzal h olyan legyek amilyen szerettem volna lenni, attol eltekintve h ez mind hazugság volt. És most hagyom h mások elvegyék az ÉN álmaimat és helyettem éljék őket miközben én csak annyit szeretnék h vki segitsen és megmondja h mit csináljak.
Fantasztikusan éreztem magam Rékánál, de azota amiota ott voltam másra seem tudok gondolni h az a ribanc (itt Juditra nem Rékára gondoltam) lenyulta az orrom előtt az életem és én meg nem tettem ellene semmit mert azt hittem h ez igy a helyes. És még azután is miután rájöttem h tévedtem, magamat hibáztattam ahelyett h teszek ellene vmit. És még mindig az ő életükre gondolok minden percben ahelyett h a sajátomat próbálnám meg élni és menteni a menthetőt. De mit tegyek ha nem tudom kiverni a fejemből h már majdnem mindnem megvolt. Az h apám ott legyen mellettem, egy városban éljünk egy nagy kertesházban és minden reggel együtt kávézzunk mielőtt suliba avagy munkába megyünk. És mindez már sosem lesz az enyém egy örök életre elvesztettem. És mostmár kevésbé telit el a düh, inkább a fájdalom uralkodik rajtam és kinoz életem minden egyes percében. És sajnálom h ilyen jo szinész lettem közben h majdnem mindenkit becsapva tudok ugy viselkedni ahogy szinte alig éreztem életemben. Remélem azért még tudok valamikor őszintén boldog lenni nem ezekkel a gondolatokkal a fejemben, h vajon mit csesztem el, mivel lettem ilyen borzalmas lány h nem kellek a saját apámnak ugy h még alig ismer. Szeretném h egyszer megtudja h valoban mennyire hiányzik, mert szeretem és h mennyire fáj mindaz amit tett.
Addigis holnaptol elkezdem a farkaséhséges könyv programját megelőzvén h a bulimia kezébe tegyem az életem. Mert azthiszem az az egyetlen ami még annál is rosszabb h magam probálok meg kezdeni vmit vele-

A Zűrvilág

agyam kb egy feketelyuknak megfelelően tárolja a gondolataimat miközben egy profi háziasszony a fakanáljával fénysebességgel kavargatja őket igy nincs egy szabad percem sem amig nem gondolnék semmmmmi jora vagy nem velem kapcsolatosra. de reggel sikerült elnyomni a krokodilkönnyeket mert tudtam h különben egész nap bőgnék az ágyamban. anyuval egész nap főzőcskéztünk és annyira jo volt megint vele lenni egy egész napig h szinte már el is felejtettem. és megint rámtört egy fantasztikus érzés miszerint olyan hüje vok h hagytam h emberek csak úgy kilépjenek az életemből. egyszerűen mindenki hiányzik aki volt és aki már nincs itt mellettem. akivel csak úgy eltávolodtunk akikkel egy félreértés miatt kerültünk távol egymástól avagy akikkel a távolság választ el. és annyira úgy érzem h odaállnék eléjük és egyszerűen bocsánatot kérnék. még akkor is ha nem én vagyok a hibás. de hát tudjuk erre én képtelen vagyok igy hát marad a lényeg; miszerint a gesztus a fontos ami az én esetemben a képzelgetés. jólesik arra gondolni h dejólenneha a 18. születésnapomon mindenki aki régen ottvolt most ott lenne egy nagy teremben és együtt lennék azokkal akik fontosak. és most eljött asszem az ideje h megfordítsam az állando mondásomat h "nem véletlenül lett vége" arra h "nem véletlenül tartott olyan sokáig és h nem véletlenül emlékszem még mindig mindenkire". ez a baj velem. mindig mindent meg akarok tartani és egyszerűen képtelen vagyok elengedni. emiatt új dolgok még nehezebben kerülnek be. kivéve az idegesítő gondolataimat.

kezdetek

Ez az első blogom de nem tűnik túl nagy kihivásnak.
ellentétben ezzel az egész nyaralós dologgal amiben csak lebegek amig az idő olyan gyorsan telik h huhúú és nem hagy semmi olyat tenni amit szeretnék avagy hasznos lenne. Addigis próbálok hasznára lenni másoknak mivel magamnak csak ártani tudok mint kiderült. legjobb lenne ha állandoan társaságban lennék hogy nehogy a közelembe férkőzzenek a gondolataim és ne maradjak egyedül mert akkor megint csak azt kivánom h bárcsak végre teljesen belepne az a mocsok amibe kiselefánt módjára belecsöppentem. anyu meg próbál kihúzni de közben tudom h hatalmas fájdalmat okozok neki a folytonos könnymutogatással és hisztériáimmal. de persze már csak miatta is jolenneösszeszednem magam. csak előtte ki kéne találni h mi a bajom
ma répa. vagy káposzta miaz. Réka tudja...