Satöbbi

Ezekután Váriban faltam és hánytam és teljesen elment a hangom és igy tovább. Jolika megprobált beszélni velem erről, de sztem semmire sem jutottunk azonkivűl, h vele is közöltem h gyűlölök ien dagadtan élni. Apával ezek után se tudtam beszélni pedig egy csomó alkalomm lett volna rá. De athiszem egész normálisan tudtam vele viselkedni pedig a házukba is elcipelt egyedül judittal meg a babával. Persze enni nem tudtam náluk de ez mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Persze valoszinű h az ien észrevételeket én beszélem be magamnak. A vonatut Kievbe tök jó volt, néztünk Dr. Houset meg ienek. Aztán megérkeztünk majdnem problémamentesen, hisz Kareszék a taxiban hagyták a laptopom, de végül az is megoldodott, Nagyapa tudta nélkül. Megérkeztek Gabiék is és elmenünk mászkálni a városba. Kareszék minden létező sarkon megálltak sört venni, nagyjábol felvázoltam Gabinak a dolgokat amik bántanak, végül hazakeveredtünk. Igazából az a rossz h ezen a családi nyaraláson tök kivülállónak érzem magam, ien kis betolakodónak. Meg a sok vékony lány Kievben megőrjit, főleg oan emlékekkel h amikor utoljára voltam itt egy szem mogyoro volt kb a napi kajaadagom. Mostmeg zabálok, gusztustalanul hizok közben. És még mindig rosszkedvem van, de annyira h arra kell vigyáznom minden egyes pillanatban h ne sirjam el maga, h a mosoly folyamatosan fenntlegyen az arcomon és h úgy tegyek, mint aki ebben a világban él. Azthiszem 17év gyakorlás után ez menni fog.