Ákombákom

Anyu leültetett h nézzek vele filmet, de mivel engem rohadtul nem érdekelt kihoztam fényképeket és elkezdtem berakosgatni őket az albumba. Persze előkerültek azok a fényképek is amelyekben fürdőruhában pozolok, h csodálják meg mien vékony vok. Míg én vágyakozva nézegettem őket és összeszorult a szivem h ez már nem én vok, anyu megkérdezte, h sztem még mindig dagadt vok-e és azt mondtam h persze, mire elkezdett sirni h de hát ez h lehet hiszen ott oan vékony vok h az már csunya és h ezt igy nem lehet blablabla. Attol függetlenül h sztem hülyeségeket mondott nagyon meghatott h sir ha visszaemlékszik pár honappal ezelőttre és egy kis bűntudatot is ébresztett. Mire kitárgyaltuk h mennyire szar nekem h dagadtan kell élnem, lement egy kis nyugtato meg egy doboz cigi. A meg nem álló könnyeim miatt féltem h teljesen kiszárok mint spongyabob a levegőn.