let the flames begin

nagy valószinűséggel ez az utolso blogbejegyzésem idén és persze tudom h mint szülinapokkor itt is el fog maradni az a drasztikus változás ami után mindig fohászkodom ésugyanugy lesz minden kivéve h a szobámban egy uj falinaptár fog lógni:D
de azthiszem valami mégis más lesz de ezt nem az uj évvel magyarázom. mostanra valahogy lenyugodtam. nem borulok ki olyan sűrűn nem traktálok másokat állandóan ugyanazokkal a dolgokkal, inkább hallgatok és magamban vezetem le ezeket a folyamatokat. azthiszem igy 11 hónap után kezdem elfogadni h vannak dolgok amioken nem tudok és vannak amiken egyszerűen nem kell változtatnom. és ez nem azt jelenti h teljesen feladtam a harcot de sokkal többet van olyan amikor szinte érzem h mesebeli szárnyaim leereszkednek és nem verik mindenáron azta falat ami körülvesz. rájöttem h valóban nem számit h nézek ki habár még mindig irdatlanul tud égni a kis sebem ezzel kapcsolatban. másrészről viszont kicsit tsrtok e fajta változástól hisz ez azzal is jár h eltűnik belőlem az a lendithetetlen energia és csak akkor jön elő amikor ugy kell de amikor egyedül vagyok nem létezem.nem akarok bulizni, fölöslegesen kijárni, vásárolni v in bugyuta dolgokat művel aminek nincs értelme. de mégis minek van? és ezzel ugyanoda lyukadok ki ahova mindig. ilyenkor kéne úgy tiszta szivből bokánrúgni, mint ahogy minden egyes hülye döntésem előtt amivel mindenki tisztában volt h nem helyénvaló kivéve engem. mert álmodozó vagyok, naiv, mindig csak a jot akarom meglátni mindenkiben, hiszek a mesékben, vagy éppen cska spontán ötlet volt, elbolonditottak a szemei, az érintései, olyanom volt h nemérdekel egyszerélünk, az ok nemszámit. ilyenkor már nincs kifogás és minden egyes elhibázot döntésem jo döntés volt mert tanultam, és mert hihetetlen jo emlékek maradtak a dolgokbol még akkor is ha a szivem hirtelen megdagad az emlék hatására és nekiáll fájni:)
nemakarom erőltetni a dolgokat és ezt elég nehéz ugy elküzdeni h tombol bennem a türelémetlenség és a lsuta belenyugvás mellett a tettvágy. de nem akarom megint elhagyni magamat és vmi hülye bábuvá változtatni, aki épphogy él. ebből eláég volt és többet nemkérem. ez az egyetlen érzés ami kompenzálja azt a fájdalmat amikor ilyen téma kerekedik egy beszélgetésben.
őj év új erő? tudatalatt tudom h ez hülyeség mégis midnenemet beleadom hpgy higgyek ebben, különben bábuként végzem:D