memoir

valaki nemrég megemlitette h jiolesik néha elmenni budapestről kiszakadni, és ez az ami már annyira hiányzik. annyira ezt vártam az őszi szünettől, hisz mindeddig megvolt ez a menedék ahova elutazhatok napokra és megszűnhetek létezni másoknak magamnak pár napra.de mostmár nemtudom hova rakjam magamat ha ilyen mehetnékem van. nem tudok a seggemen ülni egy állandósult nem változó hétköznapi szar életben. persze nem arrol van szo h unatkozok, mert mindig van mit csinálnom de ezek annyira sablon dolgok, h iszonyu könnyű őket megunni. vagy már csak az is h ugyanazokat a dolgokat várom. a hétvégi partykat, a tanfolyamot, amikor van esély arra h vmi változik, keresem az uj arcokat, keresem a kapcsolatok mélyebb tartalmát és szünetelenül keresem a szerelmet, ami megadhatja azt a fajta változatosságot uj életet, amiben kifejezhetem magam. rosszul vagyok azoktol a dolgoktól ,amik minden nap megtörténnek, a rutinosságuktol. persze mot anyuval elmegyünk egy napra bécsben és ennek örülök de nem az ilyenfajta menekülésre gondolok. egyedüllétre van szükségem, mert ez az egyetlen, amikor nem vagyok ott magam mellett. amikor csak ugy vagyok, és semmi sem számit, mert valahogy felül tudom magam rakni az élethez való kötelezettségen. anya ma csüggedten, félve megkérdezte h gondolkoztam e öngyilkosságon, amikor a tvben egy csaj mondta h csak hason akarta magát szurni. ezt ezerféleképpen el lehet poénkodni, h hát hason biztos nem akartam magam szurni, de h gondolkoztame az öngyilkosságon? máig nem tudom kiverni a fejemből, nem beszélve azokról a pillanatokról, mikor a padlón vagyok. sose volt hozzá bátorságom és ez vszeg nem is fog változni de ez igy jo. akármennyire is elutasitottam a segitséget valamennyi kis részem mindig akarta. hisz a sokáig tartó koplalásnál is vártam h mikor halok már bele, mégis hagytam magam és itt vagyok piros orcákkal, nem csak azért mert pöppet leégtem a szoliban:) fogytam 2 kilot legálisan, hisz anyu jóváhagyta a fogyokurát, de gondolom nem tud emiatt nyugodni és állandoan bizonytalankodik, h dehát ugye én okos vagyok és sokat tanultam a dologbol és most tanulnom kell stb. hát persze. köszönöm anyu h megtanitottál hazudni.