volt boldogsággal, volt könnyekkel volt sokféleképpen, egyszerűen meghatározható érzésekkel, de nem igy. nem tudom megfogalmazni azt ami bennem van. düh, de nem az, csalódottság, de azsem annyira. nemtudom. és gabi szépen rátapintott arra, h amikor vékony voltam boldogság volt a szememben. és tényleg. a fájdalom és a szenvedés nem amiatt volt h nem ettem. még mindig ittvan csak mostmár megerősiti az a fokú elégedetlenség ami most bennem van. megérdemlem azt h boldog legyek. és ebbe nem mások taszitanak bele. sirhatnékom van mindg amikor tükörbe nézek, öltözködök, fürdök.( ez nem jelenti azt h nem teszem:D) és ilyenkor nem mások szavai pörögnek le bennem azzal kapcsdolatban hogy le kéne fogynom, mert egyrészt ienekből kevés van, másrészt nem érdekel annyira mert ez egy eléggé szubjektiv kérdés. akárhiszed akár nem tényleg csak annyiról van szó, h ogy saját magamnak fáj. pont ezért határoztam el, hogy péntektől fogyókúrázom. komolyan, de nem ugy h nem eszem v hányok. tisztázásra vár, hogy nem azért hogy megfeleljek másoknak, figyelmet keltsek fel, vagy h mások ne szolhasanak be. nemnemnem. csakis azért mert nekem rosz és tényleg elég szar úgy élni h nem tudok legalább beletörődni. és nagyon szar, hogy ilyen dolgokat próbálnak rámhúzni, hogy nekem csak mások véleménye számit és h meg sem próbáltam, akkor ne várjak csodát, mert ez nem igaz. nem érdekel mások véleménye ebből a szempontból, mert ha érdekelne bűntudat nélkül ehetnék. és igenis megpróbáltam. és ha az ellenkezőjét állitjhák nem dühit hanem bánt, mert fogalmuk sincs rola mekkora energiát fektettem bele abba h normálisan egyek akár fáj után a hasam, s felpuffad és kényelmetlen. legszivesebben kihánytam volna, de enm tettem mert probálkoztram. állandoan azt tukmáltam magamra, h jaj de vékony vagyok, teljes meggyőződéssel, annak ellenére h nem nagyon gondoltam igy. szoval tényleg megprobáltam. a másik meg az h sokkal rosszabb ami most van mind biologiailag, mind lelkileg, mint ami a fogyokurát illeti. hisz valamennyien tudjátok, hogy mennyire rosz, ha jön az elvadult ösztönös én aki csak enni akar és semmi másal nem foglalkozik, állandoan erre gondol és ez képtelenné teszi a normális életre. hisz sokkal könnyebb azt mondani h áh majd hnap és enniennienni aztán wcre rohanni. a legroszabb h ez sokkalta jobban eltorzitja az ember személyiségét. ravaszság kell hozzá, hazugságok, soksok ajaság. én nem akarok ilyen ember lenni. nem tudom mi lesz ennek a vége, de most nem hagyom h megingason bármi ugy mint az előzőheti kurámnál amit a végén be sem tartottam és ezért nem is fogytam. egy hete készitem magam hozzá lelkileg, lasan megfontoltam, hogy vmennyire ésszerűen működjön. de nem akarok megbántani ezekkel senkit, hisz pont ti vagytok azok akik annyira probálnak segiteni és bánt h eredménytelenül.
köszönöm és sajnálom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése