tombol, görcsöl, gyötör

Ha ilyn sokáig nem irok azt sem tudom honnan kezdjem ezért inkább hanyagolom egy ideig. Azt hiszem ez a fajta politikám nem csak blogirásban jelenik meg.
A gólyatábor teljesen meghozta a végzősökvagyunk filinget, persze nem azzal h ugy ismernek mint a segbeharapott csajt. Eleinte zavart mostmár tlejesen lazának érzem magam ezzel kapcsolatban, inkább örülök h nekem is lett egy storym. Imádom az érzést h a kisebbek rajongásal fogasdnak és szinte felnéznek ránk és miért is ne élvezhetném, ha más 12évet vártam rá? Vicces volt végignézni h mennyi kapcsolat alakult ki, legyen az akár barátság, akár szerelem, hisz az első nap még mindenki tartott egymástól. Hirtelen lezajlott szerelembeesések, amik a suliban megrendithetetlenükl zajlanak mindig megmosolyogtatnak, mind1 h az épp golya-golya vagy golya-csopvez között alakult ki. Az elmult szerelem utáni düh látszott pár emberben, s ezt továbbvive állandó civakodásoknak lehettünk tanúi. Ugyan én nem találtam rá ott életem nagy őőőjére kellemes emlékként fog élni bennem ez a tábor, akárcsak a németország első és remélem a második fordulója is majd 2 hét múlva megtudjuk. Persze németországon meg a német skacokhoz való hozzáállásomon lehet somolyogni meg minden de viccet félretéve nem akarok még csak belekeveredni semmilyen bonyolultabb kapcsolatba senkivel, mert a multkori elég szarul sült el, annak ellenére h már röhögök rajta. Nem akarom sem mások sem a saját életemet ezzel felbolygatni, inkább maradnék a biztos szingliségben. Nekem ez a biztos félek h velem van baj, h vhol vmit nagyon elcsesztem, hisz mindenki meg van illetődve h mi az h még mindig nem tettem tul magam a makacs hozzáállásomon, h egyedül akarok lenni. Őszintén szólva én sem értem, de nem is nagyon érdekel mert nekem igy jo, másokat remélem meg nem zavar, max csak annyira h furcállják a dolgot. De tőlem már meg lehetett szokni
Az iskola elkezdődtével visszatért a teljes nosztalgiázgatás h mennyire megváltoztam megitn nyár alatt, nem óvnak a tesitől h ne égessek kaloriát hanem forditva nekem van a legnagyobb szükségem rá. Boltokban ámuldozva nézegetem a csinosabbnál csinosabb ruhákat de felpróbálni már csak a cipőt merem, h ne okozzak magamnak csalódást h hűha vszeg már a 46os méret kell, meg a dundikon ezek am sem mutatnak tul jol. Sajnálom. Nagyon. De azt hiszem kezdek tudni ilyenként is boldog lenni, felfogni, h van akiknek egyszerűen nem adatott meg nemhogy a vékony, de a normális testalkat sem. És igenis van olyan, h az embernek anorexiásnak kell lennie ahhoz h a testalkata kissé a vékony felé közelitsen. Megpróbáltam élveztem, nem eléggé, nem élveztem, meguntam. Azt hiszem ezzel átléptem a következő szintre amikor az jön h beletörődök abba amim van és amin az esetemben nem szerencsés változtatni és emellett egyenlőre marad az irdatlan nagy fájdalom, ami végigkövetni perceimet minden csodás napon.
Ezer éve nem irtam verset, most itt van egy

Fáj ha nézünk, ha látunk,
Pedig az igazságra rászolgáltunk.
Önvédelemből hibáztatunk másokat,
Majd kitárjuk felé szivünket, karunkat.

Mutass nekem egy uj világot,
Ahol nem ismerik a hazugságot.
Nincs olyan hogy bűntudat,
Mert nem kövtünk el rosszakat.

Fagyos szivek dörömbölnek,
Minden ártatlant tönkretesznek.
Széles mosoly, édes csókok,
S jöhetnek a mocskos dolgok.

Mutass nekem egy új világot,
Ahol nincsenek gonoszságok.
Minden sziv tárva-nyitva áll,
A levegőben boldogság-érzet száll.

Persze te, ki kárörömre vársz,
Ilyen világot nem látsz.
Élj nyugodtan külön álmot,
melyben szedegeted elszáradt virágod.

De te ki érzel magad mellett,
Tudd, hogy a boldogság kerget.
Mindig odanyomod másnak,
Míg mások rád nem találnak.