örömkönnyek

Megint hüledezve, levegő után kapkodva ébredtem sok-sok könnycsepp között. Annyira kellemes érzés komolyan. Miután rájöttem h még mindig korán van visszanyomtam magam álomállapotba, aminek most már rohadtul nem örülök mert a kellemes álmom megszállt és folytatódott. Gonoszjudit, nagyobblacika, apa meg hasonló szereplők, gyilkolások, érzelmek, s dolgok, amikre jobb soha nem gondolni. Ebbe voltam belekényszeritve kb. 4 óráig, s bátran mondhatom h hatással volt rám.
Annyira nem tud most érdekelni semmi. Sztem ez egyszerűen nem nekem való s legszívesebben bevennék egy altatót, s ha felébrednék még egyet, igy tovább. Még az álmomban élni is jobb, mint csak feküdni, mint egy farönk, csodálkozni h nem esik össze alattam az ágy és hallgatni az idegtépő gondolataimat. Enni, nemenni, mitenni, mi van itthon, mit kéne enni venni, MEGŐRÜLÖK!!!!!!!!!!!!!! Igy egyszerűen lehetetlen élni. Koplalni akarok, mert fantasztikus érzés, még akkor is ha elszigetelődök, ha kihullik a hajam, mert feltalálták a parókát, ha belehalok, mert gyönyörű halálnak tekintem. Olyan művészi. Csak a szomorú tény az, h ellentétben másokkal tudom, h nem sikerülne még egyszer. Nem tudom h kezdjem h győzzem le az éhségérzetet eleinte meg ienek. Persze senki sem adna semmilyen tanácsot, mert hülye lenne, szal marad az h majd egyedül kéne vh rájönnöm.
Mert nem akarok másoknak élni. Nem akarom h ők döntsék el h milyen legyek ha az nekem rohadtul nem kényelmes.
És nem akarok állandóan sirni, mert utálom ha táskarikás a szemem. Márpedig az , mert egyre nagyobb energiát kell belefektetnem h megállitsam átlátszó barátaimat.
Éhesvagyok
amikor jöttem fel a boltból elkezdtem sirni a változatosság kedvéért és az idős szomszédnénike megkérdezte h minden rendben van-e. mire én azt feleltem h persze ezek csak örömkönnyek a barátnőm bekerült az egyetemre.
azon gondolkodtam h nem-e lehet energiát nyerni a sírásomból. egy országot simán ellátnék energiával életem végéig.