nem gondoltam hogy a lelkem egy pocsolya lesz és te 5évesként fogsz benne felhőtlenül ugrálni

pénteken 2hét kihagyás után rendbezötykölődött a pénteki házibuli nálam secperc alatt megittuk a kis sznapi berentzent ami németországi emlékeket és érzéseket hozott felszinre. másnap megint nehezenkelősen elindultunbk sgre utána csopitali végül Gabizás. elszivtam 2doboz cigit és ma meg is köszöntem magamnak hogy kicsit elhagytam magam, meg nem éreztem azt hogy fázok csak ültem a deákon és vártam gabira nemtommennyit aztán sétáltunk. macskakövek, aszfalt, dudál a kocsi, hol vagyok? nemszámit. azthittem nem lehetséges de mégjobban elfáradtam. hányingerem van mindentől főleg tőle ha eszembejut. olyan vagyok mint a tavasz, süt a nem de a levegő még fagyos. Istenem de jot beszéltem tegnap Eszterrel. Átjössz? Anyu miatt nem mehetek. Te? Dettó. nem ez a lényeg csak annyira ugy érzem h kimondtam magamból azt amit eddig pont neki nemsikerült, de ő tudta látta rajtam. köszönöm. Gabi ugyszintén. Egy cipőben járunk és ez megható lenne ha nem ilyen helyzetről lenne szó. Anyu, csunyán belekeveredtem egy szerelmicuccba... Olyan volt kimondani mintha a hideg vizbe ugranék és előtte visszaszámolok h utaljak arra, ezt komolyan elhatároztam. nem azért mert anyuról van szó. neki mindent elmondok csak ezt alig tudom kiejteni a számon. Megnyugodtam hogy az emberek nem néznek hülyének és akkor se tennék ha nem rólam lenne szó. ezt akartam hallani mert tartottam tőle h nekem a helyem a pszichiátrián ismételtem.. ezekszerint nem. akkor csak teljenek azok a percek és én meg felejtsek. sokat mindent. uj életet akarok. majd később vszeg szép emlékként fogok visszagondolni erre de egyewnlőre csak aludni akarok és felejteni. de ma vár az edzés. az frenetikus állapotba szokott hozni. kiváncsi vagyok ma ez h fog elsülni.

solution

rájöttem. alváshiány. ez az oka mindennek. szóval csak annyit kéne tennem hogy rengeteget alszok. no meg persze tanulok, mert nyakunkon az érettségi de erről ne beszéljünk mert rohadt feszült leszek tőle. de az alván egy mennyei dolog. csak a megvalósitással lesz némi nehézség. de csak ha belegondolsz mennyire jó már. előre is fantasztikusan érzem magam tőle. ha már itt nem adhatom ki magamból a lelkiállapotomat akkor majd alvás közben. akkor nem fogok gondolkozni semmin és minden olyan egyszerű lesz, feltéve ha megint az óceán selymes habjában kötök ki nem pedig silent hillben, ahol visznek a templomba h szénnéégessenek és megnyúzzanak:D nem még nem őrültem meg teljesen és ezen álmaim nem a személyiségemet fejezik ki titkon. hátha megüt egy ilyen misztikus csoda és rájövök mindennek a megoldására. vagy csak elkezdem a tervezett dolgaimat ott és ez egy lendületet ad majd ahhoz h meg is valósitsak minden a valóvilágban. az első dolog az lenne hogy kiöntöm a lelkem valakinek. mert nem arról van szó hogy nincs kinek csak épp nem emgy. nemtudom hogyan kéne mit kéne mondanom vagy hogy. szivem szerint azzal kezdeném hogy elkezdek sirni és nem fejezem be addig amig ugy enm érzem hogy mostmár annyira ciki helyzetbe hoztam magam hogy mostmár aztán tényleg elmondhatok mindent és abban a pillanatban rá is jövök hogy mi is az ami igazán bánt és amit úgy az uttóbbi hónapokban el szeretnék mondani. ez mind olyan szép. persze tudom valahol legbelül, hogy nemciki sirni emberek előtt, akik ismernek, de valahogy mégis... ajjh nem is igazán erről van szó. talán inkább nem akarom elrontani a kedvüket. sőt nemis, inkább nem akarom sajnáltatni magam. ehelyett inkább kurva bunkó vagyok .fantasztikus. gratulálok natália megint megcsináltad, csak igy tovább.
PS: I love you.....

hisztérika

most úgy elbeszélgetnék azokkal az emberekkel akik utálnak. nem azért mert képes lennék dárdával nekikrohanni, hanem mert most az egyszer egyetértenénk valamiben.

cserepek

furcsa nekem nagyon az összes dolog ami mostanában történik. az érzelmi stabilitásom ritkán szokott ilyen gyenge lenni. s amikor leteszem a telefont amiután felhiv csak azért hogy közölje h mennyire szeret és kéri h bizzak benne vh először nem tudom komolyan venni de amikor hallom h milyen komolyan beszél én nemtudom. orditani tudnék a fájdalomtól. aztán anyu bejön könnyes szemekkel h a tesoja mégiscsak szeretné h meglátogassa még utoljára, nem csapná be az orra előtt az ajtót hogy tűnjön el, de nem lenne ereje elmenni szinházba v vmi ilyesmi. lehet h anyuval egy szivünk van. kegyetlenség lenne az én maradékaimat átnyomni belé v azzal legalább neki lenne egy egész?

Örültem én a hangodnak
Őrültként futottam utána a sikátorokban.
Utam piros festékkel volt kijelölve,
Én csak a hangfoszlányt követtem.
Kit erdekelt akkor a zuhogó eső
Vagy a sok idegen leselkedő?
Minden felhőtlenül ment volna,
Ha nem tévedtem volna el e káoszban...

no Im not breakin

Szóval az a nagy helyzet hogy itthonvagyok. Szokás szerint atomparty volt a sielés, volt snowboard si bob meg gyalog és mindegyikhez sok viccesszánalmas story. szerencsére erős oldalam az önirónia:D igaz h teljesen mást vártam, hogy ottleszek hazajövök és minden teljesen más lesz vmi iesmi.. ehelyett hazajöttem bezuhantam az ágyba és bőgtem és azóta kedvelt hobbimmá vált. igazábol lehet h az elutazás előti napok élménye éledt fel ujra bennem. apa látogatása mindig ezzel jár de erre még rádobott egy lapáttal a röhejes szerelmi életem is. Annával ugyan megbeszéltük h egy üveg vodka fölött fogunk vitatkozni arról ezen a téren melyikőnk szánalmasabb de ő ebből kimaradt szombaton amikor sg után, ahol körvonalaztuk az egy hét alatt lezajlott storikat, beültünk a mekibe és megeredt a nyelvem. lehet h azért mert egy hétig nemnagyon beszéltem meg nem használtam a szellemi énemet se de ez teljesen mind1. lényeg h megbeszéltük h a nyulakutánfutunk tipusba tartozom és imádom a lehetetlen dolgokat és a veszett ügyeket hajszolom. csakh ez már egy olyan megszokott életforma h nemszámit h 18 éves vok csak. és ez egy kis nemtörődömséget ad ehhez a dologhoz de igérem megprobálok tenni vmit ezellen. nemtudom h ez mennyire érthető. amikor pl sétálsz este haza az esőben de nem is nagyon akarsz hazamenni mert tudod h nem fogod magad otthonérezni ezért teljesen elázol és elfolyik a smineked és csimbokokban log a csuromvizes hajad és mindehhez szipogsz is, igaz h elég rosszul érzed magafd de jobban mintha semmittennél, de ugye akkor sem érdekel h mit gondolnak rólad az emberek? értitek? de megpróbálok tenni azért h ez legyen az utolsó ilyen eset mert azért annyira csak kéne szeretnem magam h ne csapkodjam magam tudatosan a falnak ujra meg ujra. csak szar h ez annyira észrevehető stb... szoval próbáljuk meg elfelejteni azt h most elég kétes állapotban vagyok és azt is h szokásom a jokedv mert hidd el igyekszem csak nem mindig megy. az meg nemsegit ha állandoan szóváteszed. aztán meg az is lehet h csak még pár nap az egész és nem fogok naponta 67szer sirdogálni és beszélni is fogok minderről. addig meg csak irogatok soksok verset amikből szemezgethettek:)

A könnyek az esőve szövetkezve
Táncolnak arcomon körbe-körbe
Megadják magukat a kinoknak
S a sötét felhők fejem fölött összetódulnak.
Követik testvonalaim mindaddig,
Amig nekem már ugysem számit
Pillanatnyi békét adva
Szó nélkül elvonulnak,
Ugyis rámtalálnak testvéreik,
Hogy hosszabbitsák szenvedéseim.

Csillagok világitsák utadat
Mig én nem tudok rólad,
Fáklyák kisérjék lépteid
Hogy ne hagyjanak el szeretteid,
Vigyázzanak rád szentjánosbogarak
Tartsak távol a rosszakarókat,
S sose feledd mennyire de mennyire
Kérlek téged minderre,
Hogy tarts magad egyben, épségben,
Ne kezd ki ezzel az élettel.
Tűrd el a gonosz szavakat,
Pergesd le magadról a fájdalmakat.
Sok bölcs dolgot én sem tudok,
De a tapasztalataimra mindig számithatok.


Picit pajkos
Mégis homályos
A kép mi megmutatja kik vagyunk
Hisz hogy mások ne lássák ráborulunk.
Nézz körül hogy mit látsz
Szépeket de durvákat,
Csunyákat de puhákat.
Mind ilyenek vagyunk
Nem különbben loholunk.
Kergetjük álmainkat
De folyton huzzuk a szankat.
Bezárva mogorvaságba,
Hogy másnak se legyen jobb éjszakája
Utjába állunk a boldogságnak,
Nehogy a végén ne sajnáljanak.
Mégis csodálkozunk ha magunkat nem találjuk
A nagy világban tükörképünket zuhanni látjuk.
Vajon kire, mire várunk
Hogy kiugorjunk e csávából?
Hol vagy édes meleg otthon
Mi átmelenget s élésre tolongat?
Mi kell ahhoz hogy ujra éljek,
S ne csak butaságokat beszéljek?

endocarditis

Azon tűnődtem, hogy lehete az hogy egyszer a szivem annyira összezsugorodik, hogy aszaltszilvaként lötykölődik valahol a mellkasomban a másik pillanatban pedig annyira megduzzad, hogy szétfesziti az összes bordámat és összetörnek. Ebbe bele lehet vh halni? egy normális embertalán imádkozna h ne legyen semmi komoly baja, de én az ellenkezőjében reménykedem. örülök h vagytok ti, akik összetartanak vmilyen csodával határos módon és nem hagyjátok h elhanyagoljam magam.
hiányoztok már most

I suck.

Nagy feladatot vállaltam magamra mikor megszülettem Sepa Natália néven mert elég nagy kihivásokkal jár olykorolykor. Kb az jött le hogy az emberek egy cikázó fényt látnak belőlem aki hangos nevetésével sose áll le. Aztán hirtelen történik egy törés és élőhalottként koptatom a suli padjait hazamegyek alszom és ugy teszek mintha vmi érdekelne. Képtelen vagyok tartani magamat és az emberek összezavarodnak nem értik mivan és h velük vane a gáz. hát megsugom h nem, inkább csak én vagyok ilyen végbemenőkig szélsőséges. Zavar hogy ennyire látszik rajtam h gázvan és segitségre szorulok, mikor nem akarok az emberekből sem szánalmat sem megértést kivivni. Nem jelenti azt hogy a környezetemnek is rögtön meg kell változnia, hogy még jobban érezzem a rám nyomuló tragédiát. Csak menne minden ugyanugy tovább anélkül hogy másodpercenként kérdezgetnék tőlem hogy mi a baj, suli után folyamatosan csörög a telefonom , hogy minden jobb lesz stb anyu meg folyamatosan a vérnyomásmérővel és lázmérővel követ... De tulajdonképpen értékelem én a gesztust csak az zavar hogy nem tudok racionálisan viselkedni ilyenkor hanem mindenkit lecseszek, amiből olyan alaptalan sértődések lesznek hogy falnakmegyek. Szóval bocsánatkérésemet adom be mindenki számára akit sikeresen megbántottam manapság. és bezárom egy kis conversationnel Gabikával(remélem nem zavar):)
G.
Testvér, csak lábujjhegyen jer velem,
Csak nagyon halkan, nagyon csendesen.
Amerre járunk, ne rezzenjen egy kis levél se meg,
Ma lelkem olyan mint a tó: legkisebb rezzenéstől megremeg.
Gyere a templomunkba, a bükkerdő ma vár,
A csend harmóniája ott megint megtalál.
Gyere velem... csak szotlanul, csak csendesen...

N.
Csendben lépkedek melletted,
De tsss, Te se csapj zajt.
Emberek szuszogása keveredik,
Mi állitsunk magunk köré falat.
Magányba zárkózva a külvilágtól,
Még igy is érhet kellemetlen baj.
Szivünkön zaklatottság trónol,
Rakjunk először talpunk alá talajt.
Hagyd el rémült tekinteted
Szived ijedt tempóját,
Mert nincs ennek itt most helye,
Ne vivd ki az emberek haragját.
Kuporodj le a sarokba,
Csobbanj bele álmodba
Tépd el sarkad e földtől,
De sose feledkezz meg az örömökről.

Egy nyugtalan sziv nagy vágyakozása arra irányul hogy birtokolja a szeretett lenyt

Esztike 18. szülinapjával végül mindannyian felnőttnek mondhatjuk magunkat, még akkor is ha az ajándéka nem tükrözi iqnkat és ha még mindig mi dobjuk a legelvetemültebb partykat. Miután otthon megsütöttek a tortát Annával és Rékával elkezdtük a partyt, uj tárgyat taálva hozzá -igy született a partymangó- bebizonyitottuk hogy felelősségteljesen tudunk késni és eltévedni, de nemlényeges mert igy is megérkeztünk, és egymás kezére szebbnél szebb dolgokat irogattunk, igy mindannyiunk szülei sokkos állapotban olvasgatták a precizen kidolgozott versformákat, amőbákat, pitagorasztételt(kis segitséggel Anna sikeresen levezette a kezemen). Reggel még Eszterrel sikerült kétrétgörnyedve röhögnünk a subwayben a szendvicsek nevén s végül elérni a nemelső földalattit. 6ra haza is értünk és csoda módján nagy erőfeszitésekkel sikerült kitalálnom h a saját szobámban vagyok, csak a Réka eltűnt. Szintén minden erőmet bedobva beugrott hogy együtt jöttünk haza és hogy reggel amikor felkeltem még tanácsot is adtam neki hogy tud kijutni tőlünk. Maj algopirinosztogatás után megreggeliztünk és lassan Esztike is elhagyta a fészket, mondjuk ha nem tette volna én dobtam volna ki a kabátja illata miatt:D Annácska belémgyömöszölt egy zsömlét és ketten arra jutottunk hogy semmiképp sem lenne szerencsés edzésre mennem igy eltrécseltünk pár orát összepakoltunk és itthagyott. És azota elég viccesen nézünk ki.
Nem mintha nem lennének problémáim a fáradtsággal. Már nagyon sürget az érzés hogy változtassak valamit az életmódomon, különben nem fogom sokáig kibirni. Lassan engem is utólér az érettségi nyomasztó közeledése, a határidők a muszájok és kötelezők, miközben egyre többet álmodozom és nem nagyon mondható hogy részvesznek a talpaim a földön:) Azt hiszem jot fog tenni a sielés, és nem nagyon tud érdekelni hogy mennyit hagyok ki a sulibol és hogy mi vár rám utána, mert rohadtul kiérdemlem a pihenést akkor is ha mások szerint nem engedhetem meg ilyenkor magamnak. majd én bebizonyitom hogy igen:D addigra megpróbálom kitalálni hogy mit akarok és hogyan és megpróbálok mindent kitörölni magambol a multammal kapcsolatban, amely állandóan kisért és tudom hogy nem nagyon fogok tullépni rajta sosem, amig még mindig nem tudom kimondani könnyek nélkül azt hogy szeretlek már ha egyáltalán sikerül, azt meg pláne nem hogy rohadtul nem tudok boldog lenni amig nincs benne az életemben, és nem tudok hozzászokni hogy ezután ez igy lesz. és ilyenkor olyan könnyűnek tűnik mindent eldobni és mosolyogva nézni ahogy eluszik minden mert igazábol csak üres tartalmakkal vannak telitve a dolgok. de nem akkor amikor az édesanyám könnyekkel küszködve meg-megcsukló hanggal könyörög nekem az életemért, anélkül hogy egy rossz szót is szóltam volna. azthiszem ezt ugy hivják hogy anyai megérzés. ha tehetném az egész világnak osztogatnám, hogy ne okozzon ennyi zűrzavart a megnemértés vagy a figyelmetlenség. talán nem lennék ennyire kiváncsifáncsi hogy mit gondolnak rólam az emberek és sosem mulna el az az érzésem hogy ez nekem igyjo. igazából csak ilyen kis tömegcélom van. boldog akarok lenni. meg kipihent többekközött:D csak a héten megint szembe kell néznem egy olyan érzelemkitöréssel aminek már előre tudom a menetét, érzem a gombocba feszülő gyomromat, ahogy csücsöritek az ajkaimmal és közben felle rugozok, mert nálam ez hatékony modszer a könnyek visszaszoritására, hogy közben ki tudjak préselni pár szót a számon és eközben tökéletesen ugy nézzek ki mint akinek az égmegadtavilágonsemmibajasincs. de utána csak 2hetet kell igazábol tulélnem ugy hogy mégkevesebbet alszok, sirva ébredek egy jo nagy adag hiánnyal. de nembaj. nem kell ennek mindig igy lennie. talán most majd változik valami. esetleg.