18

ez lesz az utolsó bejegyzésem 18 évesként juppiii. tudomtudom, de nem tehetek róla mindig oylan izgatott vagyok szülinap előtt. de ígérem megpróbálok nem csalódni olyan nagyot amikor rájövök, hogy ez nem változtat semmin. max a szombati családi ünneplés ahol megint haza fogom vágni az agyam. de megint kapok egy csomo ajándékot amire semmi szükségem sincs és igazábol nem is akarok találkozni senkivel de azért nyomatom egész nap a mosolyt. azért lehet beprobálkozok egy olyannal h hnaptól ... na ez a baj ha pocsék kedvem van nem vagyok vmi pozitiv. sebaj. szeretlek kicsivilág. még ha olykorolykor gyűlöllek is.

olyan sok mindent mondanék neked, de veled beszélgetni olyan, mintha állásinterjún lennék. udvariasság sokmosoly picipoén hallgatás. szeretném ha idebennt lennél az életemben, a végtelen percekben, a poros sarokban, a takaró alatt, a papírjaimon leírva, hóban, az óceánban, a holdra csimpaszkodva és a nappal ragyogva. unom az együtt töltött perceinket újranézni mégse tudok mást tenni. nem bírom nézni hogy más van a helyemen, úgy rákiabálnék hogy menj onnan az az enyém. ne sirass meg velem ezt nem csinálták még így. kérlek

iwantyou

tudom h mindig egyszerre szeretnék mindent elmondani és akkor túl sok meg nem is jut minden eszembe, sőt amikor elkezdek irni igazából arra sem emlékeztem hogy mi volt a téma. mindenesetre eléggé össze vagyok zavarodva és persze ezt megintcsak magamnak köszönhetem. még mindig nem tanultam meg felejteni és azt hogy ne okozzak magamnak tudatosan fájdalmat. úgy értem, hogy ilyenkor nem érdekel vagy valami ilyesmi. mondom hogy össze vagyok zavarodva na:D talán ez már egy másik szakasz, amikor nem tudok valakit elengedni, pedig már valaki más mellett vagyok borsszemnyileg. és annyira kell ügyelni arra hogy ne essen bántódása. meg nekem sem. vagy lehet hogy ez mostmár mindegy. annyira mocskos dolog, hogy azontul hogy teljesen használhatatlannak érzem magam, lustának és el akarok bujni egy időre minden elől... mégis tele vagyok érzelemmel és nyilván felé.. gyűlölöm, és legyen boldog és szerelmes vagyok belé és hogy tehetett ilyet meg miért menj a picsába hasonlók. itt állok 1hónap híján 19évesen az első szerelmi csalódásommal és nem tudok mit csinálni. tudtam hogy szar lesz de azt nem hogy ennyire. most eljutottam odáig, hogy talán kerülnöm kéne. eddig talán szándékos úgy rendeztem az életem hogy mindig lássam hogy beragyogja a napomat és még jobban felnyissa a sebemet, mert nem érdekelt csak az, hogy legalább látni hadd lássam már mert iszonyatosan hiányzik. de nem akarom többet látni, illetve minél kevesebbet ha lehet. nem akarom hogy eszembe jusson habár ez eddig elég lehetetlen egy dolog.. utálom amikor felveszem automatikusan pár mozdulatát, hanghordozását vagy szójárását akármit mert nem akarom hogy belefúrja magát az életembe. sőt kifejezetten megkérnélek, hogy takarodj az életemből.

helloszia

Miért mindig az az első kérdésünk mindenki felé hogy hogy vagy? Ha megkérdezi valaki úgyis vagy leszarja vagy hazugságot kap válaszul és ezt vagy tudja vagy megintcsak nem érdekli. Pocsékul vagyok, igen még mindig, nem nem lett jobb sőt néha úgy érzem hogy csak rosszabb lesz pedig nem tudom elképzelni hogy lehetne ennél rosszabb. Ugyanúgy mint ahogy mások nem értik, hogy miért szenvedek ettől a kis dologtól ennyire. Legyen mondjuk azért mert egy hisztis picsa vagyok és imásom a drámákat. De most komolyan nem mindegy?? Szerelmes vagyok? Foggalmam sincs. Az lehetetlen.. Valóban?Annyira nagy szükségem van arra, hogy beszéljek erről, de egyszerűen nem tudok és folyamatosan arra gondolok hogy mennyire unhatja már mindenki és tuti leszarják meg különmben is fölösleges akármit is magyarázni mert úgysem értik. Nem tudom átadni azt ami történt és nem tudom megmagyarázni, hogy miért érintett ennyire mélyen, ha szerelmes vagyok miért vagyok az és ha fáj akkor miért. Az első ami eszembejut, hogy azért fáj mert szeretem. És ehhez társuljon a sablonos duma, meg, hogy egyszerűen égető szükségem van erre az emberre, pedig most utálnom kéne és szidni. És igaz hogy ebből már semmi barátság nemlehet és jobb is ha nem lesz de attol függetlenül nem tudom megállni hogy amikor meglátom ne menjek oda köszönni és beszélgetni, mert szükségem van még ezekre a percekre is miközben valahol abban reménykedem, hogy a barátnője is csak jöttment dolog lesz, valahol meg abban, hogy vele legyen akkor jo.persez ez sem igy működik de ki gondolkozik ilyenkor ilyeneken? A lány meg még csak nem is tud semmiről én meg azon gondolkozom mikor meglátom hogy hogyan is kéne egy szöget átnyomni a fején. És tényleg mindegy az összes miértre a válasz ha csak annyi kell hogy ő. mindegymindegymindegy mert annyira fáj és annyira nem tudok másra gondolni és annyira nem akarok hülye hősszerelmest játszani. Szeretem és még az is mindegy hogy milyen módon..

Most légy derék, mikor szemünk összeér,
Ne mikor a szívemet ütögetnéd.
Szólj pár szót, hogy elnyomd bűntudatod,
Érj hozzám, hogy növeld a hangulatot.
Cserébe kívánok neked minden jót,
S eltolok magamból minden bánatot.
Hadd lásson a világ
Millió apró hibát
Tudja, hogy sosem felejtem szavát,
Pillanataink mámorát.
Gördítsük tova a perceket,
Hadd ordítsanak a lelkek.
Hisz minden világ felkél,
Mikor a mi szemünk összeér.