éjjel trolira várni

lehet vannak olyan dolgok amiket képtelenség elfelejteni. nem a valódi képkek, hanem érzések amik az észbe kerülve összerántják a gyomrot és kitépik a szivet. a vágy szülte álomképek, megtörténhetett szivszaggato pillanatok maga után hagyta lelki reakciók a maguk életteli jelenlétükkel... mily hatalmas erő lehet tudni mikor vannak jelen más szemében, melyek a maguk titokzatosságukkal oly könnyen tudnak hazudni, megmozogtatva a szájakat hogy szavakkal támasszág hazug igazságukat. és hinni benne kicsit kételkedve, de a lelkünk mélylén nagyon is érezve azt, hogy nekünk van igazunk és mindez hazugság... bár tudnám miről beszélek, én magam vajon hiszek-e, igazam van-e? talán soha nem is fogom megtudni. hinni fájó, de olyan kényelmes.