Ősz verdesi életem lapjait
Hová már a köd sem nyújtja csápjait,
Csak a szél suhan át héba-hóba
Felforgatja számban szívem szavait,
Szabadon ereszti ércsatornáim falait
Hogy bele keveredjenek egy nagy folyóba,
Sodródjanak a többi üledékkel
A mocsárba mely sose hagy el.