vagy túl sokat ettem a növesztő sütiből vagy egy túlméretezett kannában csücsülök

Vedd le végre a girlandokat,
S tekerd fel a holdra.
Az est titkos szerelmet hoz,
Mely teljesen független a szabad akarattól.

Sikeresen kihagytam egy alvást az éjszaka és csak most ébredtem fel 3ora szundiból, de rohadtul nem jobb. arra kelni h milliónyi kérdes csücsül a vállamon nem vicces. a leg sürgetőbb a vonatjegy miatt az h menjek e egy olyan helyre, ahol mint kiderült nem lesz már rajtam kivül senki csak egy fél napig, és amit zsigerből gyűlölök, de iaszonyatosan hiányzik. háét Eszti, nem te vagy az egyetlen, aki szeretne egyszer belémlátni és megvilágosodni h h is működik egy ilyen sajátos Nati-szerkezet, de én már itt két kézzel is jelentkezek erre, csak mindenki leszarja odabent:D hnap kezdetét veszi a tvaszi tábor ugyhogy egy hétig pangás lesz errefelé. de mégis hogy lehet az, h valaki ennyire nem ismeri saját magát??? ugye, Sepa Natália?:)

virágot mindenkinek

ma bementem suliba, de ha fizikailag nem is, lelkileg kiürültem, és elegem lett uh első adandó alkalommal leléptem. később bementem Gabihoz és még később a troli nagyot fékezett és egy kislány belekapaszkodott a térdembe. gyorsan lesütötte a tekintetét és elfordult szégyenében, de amikor találkozott a tekintetünk annyira gyönyörűnek tetszett, hogy lehet hogy azért ijedt meg mert azt hitte megőrültem. hosszú, szőke haja volt és amikor mosolygott, látszott, hogy hiányzik pár foga. annyira csodáltam, és arra gondoltam, hogy tuti ilyen gyerekem lesz nekem is valamikor, aztán azon töprengtem el, hogy valyon miért figyelem meg ilyen pontosan a környezetemet, amikor kihagyom az evést egy időre. mindig érdekesnek és őjnak találom az embereket és viselkedésüket, megfigyelem őket, mert érdekelnek. olyan mintha kiragadnának az adott helyzetből és vmi moziba csöppentenének, hogy nézzem meg ez a heti premier. végül csak hazamentem és miután kiolvastam még egy könyvet elszunditottam és Gabi esemesére ébredtem, amiben arra kér, hogy ne pusztitsam magam. okké. eszembejutott a kislány és a jövendőbeli gyermekem, mégha most nagyon is úgy tűnik, hogy kerülöm a komoly kapcsolatokat, hisz egyszer énis felnövök:) egy joghurt egy kislányért. elég fair, asszem(:

tájképek

tegnap valami iszonyatos sűrű fekete homályba zuhantam, rég nem zuhantam ilyen mélypontba. jó, a körülmények gondolom rásegitettek de ténylge bepánikoltam. fizikailag beteg vagyok, folyik az orrom a hangom elveszett, a vérnyomásom sincs az egekben. de ez gondolom már nem feltétlenül a náthához sorolhatóak, hanem a kajálási folyamat kimaradásához. pff. este a diványon feküdtem, ugy terveztem ottalszom, mert jólesett anyu közelsége, a hangok körülöttem. rohadtul nem akartam a szobámban bezárva feküdni egyedül ezért inkább békésen olvasgattam a nappaliban. aztán éreztem h kerülget az álom és h már nem vagyok teljesen része az ébrenléti állapotnak, az agyam mégis ugy zakatolt, mintha csak gondolkoznék. éreztem a rajtam uralkodó betegséget, a részvétet, amit az emberek irántam tanusitanak, amiért nem vagyok épeszű, sajnáltam anyut, amiért fájdalmat okozok neki, és sajnlátam magamat, amiért nem tudok mitkezdeni magammal, nem tudom hogyan viszonyuljak magamhoz, hogy próbáljak meg okosabb lenni ésne legyek őrült egyszerűen normális.éreztem a testemen végigfutó bénaságot,hogy nem tudok felállni anélkül, hogy ne esnék össze, hogy tudjak rendesen beszélni, normális cselekvéseket folytatni, mint mindenki más, életörömet sugározni, futkorászni és kergetőzni. hogy legyen társasági életem, tudjam magam irányitani és kontrollálni, és ne legyek másoknak kiszolgáltatott, és ugy viszonyuljanak hozzám az emberek ahogy azt mindenkivel csinálják. görcsösen akartam normális, hétköznapi ember lenni és amint éreztem ennek a lehetetlenségét, már hirtelen semmit sem akartam, csak eltűnni örökre, hogy könnyebb legyen másoknak is meg nekem is. összeszoritottam a szemem, éreztem a fejemben lévő nyomást és szuggeráltam az egyre elboritó sötétséget, hogy tüntessen el, és éreztem ahogy perceken belül már nem leszek itt és senki sem fog aggódni mindenki könnyen elenged. aztán hirtelen nagyon megrémültem és kinyitottam a szemem hallottam a tv hnagját és éreztem anyu jelenlétét a szobámban. hát mégsem történt semmi. jesszusom miken gondolkozom? még szép h ittvagyok és örülök neki és mégis honnan jutnak ilyenek az eszembe? megdöbbentett hogy csak álmodtam az egészet, és hálás lettem érte h ilyen lehetőség is van, dühös amiért az ember képes ilyeneket összeáklmodni és még csak nem is jön rá h álmodik. az álmom kisértett egy darabig uh átvonultam a szobámba és megpróbáltam ujra rendesen elaludni de megint hülye álmok zaklattak. reggel felkeltem arra amint anyu benézett és elbucsuzott és visszaaludtam. de szerencsétlenségemre megint felkeltem, olvastam és most nem tudom mihez kezdjek. Eszti irt h szar nélkülem a suli én meg neki h nélkülük meg szar lenni. kétségbeejt h egyedül vagyok, pedig ez teljesen érthető. nem vagyok 2éves h anyu halassza miattam a munkát és velem ücsörögjön és elárasszon forró teával, és a tanárnéni sem hiv fel telefonon h asz egész osztály belekiabálja nekem h mennyire hiányzom nekik és h gyógyuljak meg. pedig mennyire jólenne. át akarom ölelni anyut és remegő hangon faggatni akarom, h ugye nem vagyok rossz gyerek, és h vajon szerete? bocsánatot kérni tőle minden pimaszságomért és hallgatni h azt suttogja, h "nem vagy kövér, mindenki igy szeret, nem kell nekünk megfelelned csak érezd jól magad". utóbbi egy hétben valóban nem ettem túl sokat, de anyu azt mondta h természetes ha az ember ki van borulva akkor az evés az amire legkevésbé gondol, és h ez el fog mulni. én is hittem ebben és tudtam h ez nem a foygokúrára megy ki mint eddig. de most tökre elbizonytalanodtam. eddig azt mondogattam magamnak h nemgáz, ha akarnék ugyis ennék valamit és majd eljön ennek az ideje is. de most nemtudom rávenni magam és ismerős a helyzet és hajajaj. másrészről meg mit ijedek meg ennyire hisz tényleg rámfér egy kis fogyás és amint normálisan fogok kinézni ujra eszek majd. mitnha ezt már hallottam volna magamtól. aztán a kórházban hisztiztem h márpedig akkorse ha kanállal verik ki a fogam. akkor ilyenkor most mivan? nem igazán értem, de azt tudom h a legszarabb kövér anorexiásnak lenni:D persze nem mintha az lennék, de mind1, végülis tényleg jo lenne ha egy picit lefogynék, csak emellett enm akarok se szédülni amikor felállok se antiszoc se szarkedvű lenni. anyucit akarom most azopnnal magam mellé ide és h meghallgasson és megértsen. esküszöm neki ment a legjobbasn az összes pszichológus mellett. ráadásul az a hülye lwevél a semmelweis egyetemtől még mindig ott hever az asztalon és mindig amikor elmegyek vele baszogat, h na mivan már, mit fogok csinálni. ugyanis van egy ilyen új kis program edina néven amit most fejlesztettek ki az evészavarosok számára. amikor először megláttam még so9kkos állapotban voltam egy picit. asszem ez egy kis magyarázatot szolgál. szal hazamentem, miután nem otthon aludtam, de anyuval nem tudtam beszélni előző este, és az asztalon egy cetli feküdt valami irással. anyu papucsa szokásos helyen, csönd az egész házban, pedig anyu ma szabadnapos. nem kaptam levegőt, elolvastam a cetlit amin az állt, h a manikűrösnél vagyok gyere szolizni ha van kedved stb csók anya. azon nyombasn elkezdtem zokogni és nem igazán tudtam mitkezdeni vele. boldog voltam. aztán találtam emg a levelet és amiközben olvastam még mindig zokogtam és amikor a végére értem csak még jobban sirtam. nahát igy volt ez. azóta nem nyultam hozzá csak ott fetreng az asztalon. azt mondtam maganak h jo oké ebbe nem fogunk megint belekeveredni uh majd elkezdünk enni. de mi a szarra várok? talán arra h mások észrevegyék h fogytam. talán arra h összeessek vhol. talán arra h anyu hazajöjjön. de vh ahhoz sem érzem elérkezettnek az időt h anyuval beszéljek erről. wáááh cigizni akarok. de igy sincs hangom, és kül is tegnap se cigiztem. fantasztikus vagyok de még mindig unatkozom:D

blahblahblah

nos igen, a nyelvvizsga afterparty azért ottvolt:) misztikus kalapossrác meg a Dani, aki azóta szerencsére nem keresett, már nem azért deee tudjátok... partyban ismerkedés max egy éjszaka erejéig tart. részemről. ha meg nem az hatalmas kivétel, vagy fesztiválfiling:P aztán meg Gabikával templomutcázás, aztán városban mászkálás, közben összefutottunk Bálintékkal és beültünk egy kávéra beszélgetni vagy mi. nemsokára peddig miniwelcomingparty Annának. aztán majd lesz nagyobbacska is csak hnap suli és rendes kiscsajszik vagyunk:D hangulat itt ott, most valahol nagyon messze a csillagoknál is távolabb és örülök h nem alszom itthon mert semmi kedvem ittlenni. tudjátok h imádom anyut de most nem birnék ittmaradni vele. neki is rosszkedve van és azonkivül h együtt raktunk fel egy pakolást ki is merült a barátnőzésünk. egész nap ajánlgattam neki h pattanjunk ki vhova de nem volt kedve aztán amikor már randevúra készülök eszébe jut h elmehetnénk vhova.. csiribúcsiribá. olyan mintha reggel lenne, csak a reggeli összetűzéseket megszoktuk és semminek nézzük mert ez csak igy megy nálunk de ez kimondhatatlanul szar. tisztára feszült a levegő és csupán szellőztetéssel nem oldódik fel. menekülök amig lehet. ha már másról lekéstem.

Pippa Lee

túlvagyok a harmadik nyelvvizsgámon és ha sikerült levizsgáznom remélhetőleg semmi közöm nem lesz egy darabig a telchez. és mostmár kialudtam magamat de még mindig nem hiányzunk egymásnak a világgal. semmi kedvem nincs ülni állni ébrenlenni aludni szocializálódni v beszélni. a beszéd főleg azért nem jön szóba mert rohadtul fáj a torkom. talán a szervezetem próbálja jelezni h kissé elege van belőlem. nyugi nekem is. tökre olyan érzésem van mintha másnapos lennék. de másnaposan mindig a barátaimmal vagyok. hiányoznak. ők mindig segitenek kimászni az ien dolgokból még akkor is ha nagyon nem vágyom senki társaságára. ők ez alól kivételek. h hol vannak? lássuk csak. kiki olaszországban van, mások családi partyn, házkörüli teendők, házibuli amibe eszem ágában sincs menni, mások nem adnak életjelet pedig az esemeseim partykész hangulatot tükröznek rólam. Aztán eszembe jutott h Eszti Gergőnél volt. vagy van. nembaj, egyedül is menni fog. csak megnehezitem a dolgokat. saját magam tudatmódositó szere vagyok. főleg álmomban. miért van az h ott mindig érzem h ottvannak mellettem akikre szükségem van? annyira közel, olyan élethűen, mint még az életben sem szokott lenni? aztán felébredéskor kapkodom h hh? mivan? az előbb még minden olyan szép volt. ugyhogy inkább visszahúzom a fejemre a takarót. nem tudom mit kezdjek magammal nélküle. azon morfondiroztam h mi történik a szakitásokkor. h az ember nem csak egy emberrel szakit hanem egy egész életérzéssel, stilussal, mindennel ami a régi önmagához köti, még a szép emlékekkel is szakit, hisz neh vmi is arra utaljon h mi volt. mert szörnyen elviselhetetlen a hiánya. mintha kicserélnének és megint egy csecsemő lennél aki nem tudja mit kell csinálni. beszélni is alig tudok mert elfelejtettem h miről szoktam a normális emberek. de ha még durvább a kedv akkor az a kérdés h h kell egyáltalán formálni a betűket? sokkal könnyebb bólogatni. és egy dolgot ujra tisztán ki tudok ejteni a sok ismételgetésnek köszönhetően. jólvagyok

horpadás

néha csak úgy olyan jólesne hibáztatni mindent ami körülvesz. ez miattad van meg miattad is. te is benne voltál, ellenem szövetkeztél. csak h enélkül is soksok közelállómat megbántanom, és h még jobban az ellenem való összeszövetkezést bizonyitsam, a szinészi karrierem is kimerült. nem tudok tökéletes lenni sajnálom. egyre többen jegyzik meg h mindig elfelejtem visszavenni a boldogságálarcomatha elbambulok. nem tudok ebben a világban élni. szomorú de sokszor nem tudom hol vagyok mit csinálok és miért. és kételkedem benne h jó helyen vagyoke. nehéz odafigyelni az emberek szavára és ha hallom is sokaszor nem értem mit mondanak. egy dologról nem szabad beszélnem, arról, ami folyamatosan zakatol a fejemben zúg, ugrál a szivemen és ha azt mondják olyan szótlan vagyok elmosolyodom és azt mondom csak fáradt vagyok. fantasztikus események. de megnyugtat h nem hazudok. tényleg fáradt vagyok és legszivesebben ki sem mozdulnék az ágyamból. a szótlanságot sajna nem sikerül kompenzálni mert azzal h van egy dolog amiről nem bestzélhetek de folyamatosan azon agyalok, ha meg kell szólalnom nem tudom mit kéne mondjak , mert nem tudom követni a beszélgetéseket, nem tudom h hogy kell hangot kiadni betűket formálni és h egyáltalán miről beszélgetnek az emberek? és mi értelme van ennek az egésznek? senkinek nem akarok fájdalmat okozni de ez igy rohadtul nem megy. elegem van. fantasztikus lesz ha a hnapi nyelvvizsgán is igy adom elő magam és megbukok az anyanyelvemből.

I still think im fucked up

de azért már sokkal de sokkal jobban vagyok. tegnap ugyan a legnehezebben elviselhető napok közé tartozott, de ma valami más lett. asszem kicsit szabadabbnak mondhatom magam és egészen otthonosan mozgok magamban. ugyan a matekdoga eleinte adott egy nagy feketepontot, de aztán a parlamentben a detektoron való átjutás élményétől még most is teljesen elkábulok. na jo ezt visszavonom mert ugysem értitek meg amig ki nem próbáltátok. aztán elmentem a fényképekért, de mire odaértem csodával határos módon elfelejtettem a házszámot csak arra emlékeztem h páros szám volt és 20 és 40 közé esett. szóval miveltúlmentem egy megállot visszasétáltam és köröztem a kapuk között, hátha hirtelen rájövök h mit is keresek, mert azt meg pláne h nemtudtam. A hátam mögött megszólalt egy srác, h hozzád jöttek! Oldalra néztem és jött egy öreg házaspár. Basszus de imádtam volna ha ezzel rámcéloztak volna. Najó de mivel nem állhattam ott egész nap bátran megindultam egy kapu felé amikor leszólitott egy srác:
-Hozzám jöttél!
Ránéztem és gondolkodás nélkül felcsillant a szemem:
-Tényleg?
-Igen!
-Fotostúdió?
-Igen!
Yeaaah. aki tud az tud skacok:D kellemeset beszélgettünk aztán kifizettem és elhuztam. Najo ez igy félreérthető de tényleg csak a fényképekért voltam:D
Otthon megint rájöttem h még mindig Gyurinál van a kulccsomóm és semmit se utálok jobban a miniatűr pótkulcsnál amit a táskám úgy elnyel h képtelenség megtalálni és az összes szomszédommal elbeszélgetek mire bejutok a házba. Csodás.
Ezek a röpke fura dolgok olyanok amik talán valamennyire próbálnak felviditani és nem törődni azzal h mi is zajlik most a mellkasomban. és van egy csomo pozitivuma az egész dolognak. Pl.: mostmár könnyebb gyűlölni és egyáltalán nem nehéz dühösnek lenni, ami persze még mindig szar mert egyáltalán semmit sem szeretnék érezni iránta, de ezerszer jobb mint teljes lényemből fájni emiatt. mert hát valljuk be tényleg egy mocskos gerinctelen féregként viselkedik akármennyire is odavagyok azért a szempárért... És most h véglegesen vége könnyebb lesz ezt elfogadni. Basszus de ezek még mindig csak olyanok amik könnyitik a helyzetet ami amugy is miatta alakult ki de egyenlőre semmi ennél pozitivabbat nem találok. Nem hiszuem el h hülye voltam vagyok és talán még leszek is egy darabig miatta. Hülye álélat. Istenem de jólesik. Hétvége felé találkozunk elvileg. Szerintem csak pár ember van aki bánná ha nekirohanok vmi élessel és keménnyel. Majd bocsánatotkérek a szüleitől:DNajo de komolyravéve a dolgokat foggggalmam sincs h mihez kezdjek. Az önsajnálaton kivül ami meg a helyzetemet nézve sztem tök korrekt. No meg persze a boldogbolondságos viselkedés emberek között. h azért ne lássák h még mindig szar mert akkor nehezebb lesz elhitetni magammal. többet kéne emberek közé menni de az egyetlen amire vágyom az a csoki és az alvás:D Anya véleményét imádom a legjobban. H tökre örülnöm kéne h mindez igy alakult, mert h ez kb csak igy élvezhető és sokkal izgalmasabb. Hát anyu, nekem más elképzeléseim vannak a szerelemről és más terveim a szerelmi életemmel, de te csak biztass rá h nyomjam ezt hátha mégegyszer pofáraesek:D igazából semmi kedvem találkozni vele, mert nem tudom mi értelme van. nem nagyon kéne erőltetni pedig én voltam az aki azt szajkózta, h nem szabad elmenekülni a kinos helyzetek elől, mert ugy csak elfutsz de nem oldod meg a dolgokat. Istenem de homokbadugnám a fejem és lefutnám a maratont h hirtelen görögországban találjam magam abban a nagy vizmennyiségben lubickolva. de utána hátha vége lesz egy fejezetnek. ma már ugyis sokkal jobban vagyok. sokkal de sokkal. ezeket most hangosan ki is mondom és magyarázom magamnak h elhiggyem. azt mondtátok igy kell. meg a friss levegő és a tea amiknél jobb gyógyszer a szivfájdalomra csak az idő. kinek mi. én spec csapnék egy hatalmas partyt. de mivel ezzel várnom kell hétvégéig... tzudjátok a tudósok sokat dolgoztak bizonyos dolgokon... najó tényleg csak vicc esküszöm csak a tanulásra szánt időmet próbálom elpocsékolni.
csókollak tavasz