iwantyou

tudom h mindig egyszerre szeretnék mindent elmondani és akkor túl sok meg nem is jut minden eszembe, sőt amikor elkezdek irni igazából arra sem emlékeztem hogy mi volt a téma. mindenesetre eléggé össze vagyok zavarodva és persze ezt megintcsak magamnak köszönhetem. még mindig nem tanultam meg felejteni és azt hogy ne okozzak magamnak tudatosan fájdalmat. úgy értem, hogy ilyenkor nem érdekel vagy valami ilyesmi. mondom hogy össze vagyok zavarodva na:D talán ez már egy másik szakasz, amikor nem tudok valakit elengedni, pedig már valaki más mellett vagyok borsszemnyileg. és annyira kell ügyelni arra hogy ne essen bántódása. meg nekem sem. vagy lehet hogy ez mostmár mindegy. annyira mocskos dolog, hogy azontul hogy teljesen használhatatlannak érzem magam, lustának és el akarok bujni egy időre minden elől... mégis tele vagyok érzelemmel és nyilván felé.. gyűlölöm, és legyen boldog és szerelmes vagyok belé és hogy tehetett ilyet meg miért menj a picsába hasonlók. itt állok 1hónap híján 19évesen az első szerelmi csalódásommal és nem tudok mit csinálni. tudtam hogy szar lesz de azt nem hogy ennyire. most eljutottam odáig, hogy talán kerülnöm kéne. eddig talán szándékos úgy rendeztem az életem hogy mindig lássam hogy beragyogja a napomat és még jobban felnyissa a sebemet, mert nem érdekelt csak az, hogy legalább látni hadd lássam már mert iszonyatosan hiányzik. de nem akarom többet látni, illetve minél kevesebbet ha lehet. nem akarom hogy eszembe jusson habár ez eddig elég lehetetlen egy dolog.. utálom amikor felveszem automatikusan pár mozdulatát, hanghordozását vagy szójárását akármit mert nem akarom hogy belefúrja magát az életembe. sőt kifejezetten megkérnélek, hogy takarodj az életemből.