edina

na most volt az első csetelés. jeeahh. hát nem is tudom mit mondjak. hogy az összes gyógyulásba fektetett reményem csak úgy pikpakk elszállt? vagy hogy még jobban magam alatt vagyok? esetleg hogy másoknál is szánalmasabb vagyok? ejejj. fura lesz ez. az elején tökre zavarba jöttem mert elkezdett mindenki kérdezgetni h régen/most hogy vagyok és elkezdtem mesélni de nem is ez kavar fel mert már annyiszor mondtam h már csak egy betanult szöveg kb nem nagyon érzem h ezzel most azonosulnom kéne és nem hökken meg ha kimondom hogy 3és fél év pedig az azért annyi amennyi. ilyen szempontbókl tényleg hülye vagyok h ezután azt hiszem h na itt a kedd este most megváltozik az életem. ugyanolyan problémákkal küszködő emberek, anyák, egyetemisták stb. úgyhogy most megint nemtudom mivan. de többet ilyen napot nem akarok mint a mai. nem fogok otthon ülni többet mert iszonyatos hatással van rám. de azt sem tudom kisilabizálni h inkább el kéne terelnem a gondolataim v szembesülni velük. mert a folyamatos szembesülés csak eltemet az elterelés miatti elfolytás után meg méág nagyobb a gáz... asszem inkább továbbkeresem azt a harmadik utat...

Fáj, hogy a fájdalom hátán hordozol,
Ugye tudod, hogy szükségem van rád?
A takaróm oly szánalmasan ropog nélüled
Retegek, hogy vissza nem kaplak.

Hát elég volt magamtól egyszer eltolnom?
Nem, nem! Kérem azt a folytatást!
Mert sajnos az a fránya szivem nem feled,
S ok nélük tűnik el a paplan

Vonulnak a hatalmas tulipánok az égen
Csak tudnám miért vagytok ily tisztátlanok?
Szórják a földre porzóikat
És a gonoszságtól miért oly nehéz szabadulnotok?
Eltipornak párszáz évet
Tényleg oly nehéz a szivet kinyitni?
Fenntartják örökké a félelmet
Azért hagytok néha levegőzni?

mizéria

kedden szóbelizem és már alig várom. mellékes h még a fele anyagot nem is olvastam át, de már meg akarok szabadulni ettől az otthonülős megkötöttségtől. szabadnak akarom érezni magam, táncolni, napozni, olvasni, csókolózni, fürödni sokhasonló. csak amiközben ilyen kívánságokon jár az eszem elgondolkozom, h vajon nem azért szeretném h ne gondoljak másra, ami nem hagy levegőt venni, mert már megint hülye vagyok, és nem tudom mit gondoljak. utálom ha zavarba ejtenek és ettől nem tudom hogyan is kéne viselkednem. ki akarok mászni ebből a nyúlfutós hülyeségemből, akármennyire is akarom úgy mellékesen. tudom bonyolult. mindig az...

jelentkezni kéne az edinába. fuck a négyzeten

ma lesz Anna sznapi partyja

utálom a pesszimista embereket, s hogy nem tudok megszabadulni a hülye szoksaimtól. amúgy boldog vagyok. vagy inkább lennék mert lehúznak az idegesítő dolgok az életemben. nem akarom hogy igazam legyen, hogy valamit fel kell áldoznom valamiért nem akarok semmit feláldozni. ne vegyenek fel egyetemre, nem érdekel, csak legyen már egy normális magánéletem. de akkor mégis. ez túl jól hangzik, túl rég nem volt már úgy nagyjából minden okés, mostmár jöhetne. szép, hogy ennyire bizonytalan vagyok a hangulatommal kapcsolatban. asszem emgyek készülődni mert el fogok késni. fuck

lehangoltság

Tollam nem fog már
Mégis kaparom
A lapokat tépem, marcangolom.
Azt mondod mindezért milyen kár,
De nem bánom.
Csak vésem tovább a szavakat
Ezt igazán akarom.
Mint a hangodat.
Kezemrőlpattogzik le a rászáradt vér
Sebes arcomat már nem bántja a só
Csak ez a vasíz a számba nem fér,
S túl hideg a szívem körüli beton-tó.
Mégse árt, ha leszáll a hideg éj,
Innen a fűből legalább látszik a kémény.


A zajok átmossák testemet,
S most üres vagyok a némaságban.
Fekete lepkék köröznek.
Érzem szárnyuk vergődését magamban.
Puha, magas gondolatok
Fagyasszatok csak e hőségben,
Mutassátok meg magatokat
Az igazi életben.
Még nincs késő,
De hamar tovaszökken
E pár perc, s megöl...
Gyorsan, gyorsan cselekedj!
Nyelés után van még idő öklendezni,
S repülés után is lehet puhára érkezni.
Fáradj, fáradj, s kapj még nagyobb erőre!
Ne nézz máshova, csak előre, csak előre...


Vajon számolod Te is a csillagokat?
Nézed miképp mozognak a felhők?
S porszemek, ha napon fénylenek,
Mi jut róluk eszedbe?
Szeretnél tengerparton homokvárat építeni?
Fogsz-e gyermekeidnek régi szerelmeidről mesélni?
Életed egy könyv számomra,
Csak ne lebegne úgy a látatlanban.