2010. január 26., kedd

A szerelem annyit jelent, hogy lemondunk az erőnkről.

Nálam sztem a szerelem és a szeretet jelen esetben ugyanazt jelenti. erre majd vmikor kitérek sztem most inkább csak egy kis epikus drámát rakok össze, már amennyire ez siokerül a szétszórtságommal. teljesen ellentétesen viselkedem és áhh kapkodok a fejemhez h mivan... ugysem telnek monotonon a napjaim. kezdjük talán a vasárnappal. arra emlékszem h hazakeveredtem Gabika segitségével és h halasztottam egy edzést az eüi állapototm miatt meg találkoztam Esztikével és összedobtunk pár vicces dolgot meg leköptük a budai rakpartot. ne akard tudni...:D lássuk csak a hétfő eléggé kiemelkedő napocska volt abbol a szempontból, h tartottak nekünk hétközi órát a corvinuson ezért Esztike nálam aludt és mi sem jobb alkalom ennél arra, h megigyuk a megmaradt vodkát. Ennek még van egy kicsi előzménye de ez legyen egyenlőre gyermekkori bugyutaság és legfőképpen titok. Itt ugorjunk egy jo nagyot mert szenilis vagyok és nem volt party egészen péntekig. the girls came over. részletezzem?:D Annuska csak röpke ideig maradt mert velünk gyorsan telik az idő meg mennie kellett Shelbey búccsúztató partyra. annyi a változatosság h kókuszlikőröztünk. és most jön a durva rész, ami megrengette picinyke lelkem. szokás szerint go corvinus sg stb. aztán találkozás Danikával meg az uj sérójával és együtt elmentünk Arénába. Esztike, Apukája Danika és Natika. csipetcsopi:D nem szokásom ám igy becézgetni mindenkit csak ma van ien heppem. Áthivtak ebédre aztán Esztike randira Natika morrisonsba. előtte hajatmosi igy sikeresen Anna is meg én is elkéstünk a megbeszélt időponttól de ez már csak igy szokás. Viikén békésen álldogáltam amikoris barominagyot fékezett a vili és 2szer bemondta a vezető h orvos ha van akkor pls help. azthittem h a fékezés miatt van gáz aztán kiderült h vkit elütöttek. Natika vilin oldalranéz és azt látja ah buszvezetőbácsi sirdogál és sok ember egy gocpontnál gyülekezik meg vki támaszkodik a vilinek kivülről nagyfelhajtás stb. tök rosszul lettem, hányinger szédülés stb, pedig azért ált nem vok ennyire érzék ezekre de ez tul közel történt és könyörgöm rajta voltam a vilin. Annna benyomott a mekibe cáfézni, ücsörögtünk egy darabig aztán morri.. annyra nem volt nagyszám party de joléreztük magunkat. mondjuk kicsit megszédültem amikor a retróteremben előttem verekedett össze 2 srác. de ez csak az én paranoiám. remélem. pár óra alvás után mentünk töriprét irni, ami kb röhej volt mert az esszéknél már annyira összement az agyam h még idézetet is raktam bele az egyikbe uh nem csodálkoznék ha kettétépve adnák vissza. remélem nem rakják ki az eredményeket meg ieneket mert elsüllyedek. legyen mentségemre h ez volt az első. 1ora pihi a mekiben Esztivel és irány edzés. mire hazaértem semmi más vágyam nemvolt mint bezuhanni az ágyba, igy aludtam 12órát és reggel annyira fáradt voltam ennek ellenére is h ugy döntöttem amig ien állapotban vagyok h aligalszom egész héten mert ez a vasnapi csak kivétel volt, addig megengedem magamnak a napi2-3kávé elfogyasztását:D Eszter végül sokkolt a hirrel h a vili Kacsát ütötte el és tovább sokkal mindenféle adatokkal... elég durva főleg h mindig felkerül a téma és a mellé társuló feszült hangulat kinos csendek és sohajok. elég huzos dolog de állandóan ott bujkál mindegyikőnkben mig csak valaki ki nem nyögi h arra gondol. de ne beszéljünk erről..
ne nézzetek hülyének h ien gyorsan egy teljesen hétköznapi dologrol regélek ezután de igy könnyebb. mindig csak egy kis részét feldolgozni. legalábbis nekem. én oan lassan emésztő vagyok. ezért jön le most a szombati beszélgetésem apámmal ami szerint akármit is teszek sosem lesz annyira jelentős h egy "jo"nál többel értékelje. de legközelebb összeállitok európárol egy időjárás előrejelzés térképet és mesélek neki rengeteget Olaszországrol és Németországrólé... pfff
szóval igy tengetjük napjainkat. uj haj uj élet. visszaraktam a gyűrűmet a jobbkezemre és a mai napot átvészeltnek tekintem. habár nem vagyok biztos ennek az erős talpazatában de csak lesz vh. bár ezek miatt is ugy széttörném a térdemet mint ma röpizés közben.. anya romokban hever de titkolja előlem. én is de énsem szolok egy szót sem. jolenne beszélni de nemmegy, ugy senkivel igazából. Az emberek dühösek lesznek ha elmondom nekik h miahelyzet. Feldühiti őket a helyzetem, h nem tudnak segiteni, h már 2éve ezt nyomom és h reménytelen vagyok amikor oan jonak tűnik minden. és oan rossz őket kiábránditani h lelkiismeretfurdalásom van ha elmondom. Gabikának irt levelemből énis tanulhatnék nemcsak osztanom kéne az észt. jo lenne eldöntenem h havo tartozom mert a "felemásember"...

2010. január 24., vasárnap

Nem azért szégyenkezünk, mert hibát követtünk el, hanem mert megaláztatásunkat mindenki látja.

Vendégek
Kialudtak a városi fények,
Itthon vagyok, hazaértem.
De minek a meleg otthon,
Ha úgyis fázok folyton?
Hova lettek az együtt töltött szombatok,
S miért maradtak hátra a gondok?
A húsos, kövér gondolatok,
A kék könnyek, s falostromok.
Még mindig hallom suttogásuk,
A roncsoló, gúnyolódó locsogásuk.
Rajtam nevetnek, tudom én,
De ki tehet róla, hogy az ember él?

Hidegvér
Remegő kék ujjaim,
Nem állnak meg a betonig.
Félresöpröm utamból a havat,
Szivem még mindig utánad kutat.
Keresem az ősszel széttépkett faleveleket,
Mik tökéletesen imitálják szívemet.
Lassan megtalálom a darabokat,
De rég nem találom a szavakat.
S most itt tartom kezemben
Szétmorzsolódott érzékszervemet.
Szürke fájdalomtól rázkódom,
A recsegést, nyikorgást hallgatom.
Ahogy a kékvérrel borított szív,
Újra megpróbálérezni, működni.
Nomom vissza mellkasomba,
De lecsúszik a gyomromba.
Elvinném én a kórházba,
Ha tudnám, hogy nem hiába...

2010. január 16., szombat

Veled álmodni konnyebb mint egyedul ebren vagy valaki massal

A tegnapi hiperszuper dresszkodos duplaafterparty azontul h megbeszeltuk h kevesebb alkoholfogyasztas fog tortenni mint eddig maskepp sikerult mint vartam de ez szerencsere egyaltalan nem negativ vonatkoztatasban ertendo. Bejott h nem 14 evesek modjara viselkedtunk 18as karikaval mellekemve es h mennyire jol tudtuk magunkat erezni anelkul h sokat ittunk volna mert hat a megszokas azert megiscsak megszokas. A mai nap meg hosszabb volt mint a masnapok habar ha most belegondolok jocskan akadt abbol is:) minden egyes reszlete a mai napnak annyira ertekes h konyvbe foglalnam es wljegyeztetnem magam vele:D a reggeli elso poenom amin csak a reka rohogott anna nem is hallotta ezter meg kepes lett volna parnabafojtani. A matrixsrac hianya es a karpotlas amit erte jptunk. A bevandorlocsaj hianya. Az elso sg amin a reka is ottvolt de az tenyleg ottvolt. A szetfagyas ami kievhez kozelit. A kavezas annak ellenere h megigertem h nem kavezok annyit es az ahhoz kapcsolodo duma. eletemben masodszorra mentem at gyalig egy hidon ami a szabadsag hid volt es most hangot adtam az oromomnek. Tombolas a templomutcaban gabival, h rajottem miutan megittuk a vodkat rajottem h jobban szeretem a szolopalinkat amit eloszor ittam meg a wgiskyt a bornal es a vegen meg a bort is jobban szerettem a bornal mert az 1 db hangerin szolo zene mellett nemszamitott h mi van. Mert tancoltunk 2 en a hazban, europaban, a nagyvilagban. Mas alugigha szamitott. Aztan a hirtelwn tarsasagnak orvendes gyors kijozanodas mellett komoly telefonbeszelgetes es a csalad legjeivel valo lelekizes ez mindenem. Es most gyurival szaunazok es irok mert soha nem akarom elfelejteni ezeket a perceket, mert ez en vagyok ez az eletem. Nem erdekel hanyszor dorgoli a kepem ala a sors h mi volt tavaly v azelott azthiszem mutogathatn minden nap nekem a fenykepeket nemerdekelne mert az a mult es szep volt a sajat szogebol de en most ennek orulok es boldog vagyok. Otthon erzem magam sok helyen de a leglenyegesebb h magammal is. Boldog vagyok skacok s szerelmes. Azokba az emberekbe akik szeretnek utalnak de legfokepp azokba akik korulvesznek es egyutt fogjuk azt a tollat amikor az elet cimu kozos konyvunket irjuk.

2010. január 14., csütörtök

Embernek lenni nagy betegség. És gyógyíthatatlan is.

kiütköztek a kialvatlanság tünetei és most kényszeritenek az ágybanmaradásra és alvásra, pedig nem vmi kedvemre való dolog. kicsit félek, h igy kimaradok vmiből, és sokkalhasznosabb lenne tanulgatni mint aludni. ez a szokásos pénteki délutáni programokra nem vonatkozik mert azok mindennél szükségesebbek. külis, már a pszichiátrián is bebizonyitották, h mentálisan vagyok hüje nem pedig fizikailag:D sztem ez a mostanira is vonatkoztatható. a kedvetlenségem igazából tegnap kicsit megdöbbentett de még jobban h a visszajelzések alapján mostanában mindig ilyen vagyok. talán a bizonytalanság érzetéből fakad, vagy attól a monoton szürke folyamattól ,amivel minden nap szembesülök és felőröl, álmatlanságot, hosszú éjszakákat okozva, amik ilyen csunya kiszolgáltatott fáradtsággal és ugy általánosságban a betegség tüneteivel jár. nem tudom, h tudnám ezt megszakitani, vagy kitörni ebből az érzésből, de a napokat elviselhetetlenné teszi ez az értelem nélküli napi rutin, amiminden más emberre vonatkoztatható. mindigis szükségem volt valamire ami kiemel ebből, h valamilyen szinten másképp éljem és fogjam fel a napokat. a legnagyobb hibám vszeg az, h elfojtom az érzéseimet, nem nagyon tudom magam kifejezni, vagyis inkább nem akarom. nem akarom átengedni magam a gyöngeségnek, nem engedem meg magamnak a zokogást, amikor érzem h erre van most a legnagyobb szükségem. szégyellem magam, hogy egyre jobban sablon leszek és egyfajta zombi a társadalomban, akit felemésztenek a teendők. (tavaly legalább volt vmi cél, amiért imádtam zombinak lenni.) Réka ezt meg sem hallottad tudom:D

2010. január 13., szerda

close your eyes, sometime it helps

megvan a nyelvvizsgááám:)))Este ugye voltunk Alexxal morrisonsban belga koncerten ittam egy Cosmopolitant, mert rögtön beugrott, amikor Gabi értemjött templomuba mert sirtam és rosszkedvűs voltam és elvitt egy amerikai bárba és törtáénetesen Cosmot ittunk:) hazaértem kb 11re és elfogott aboldogsághullám, megint irtam mindenkinek esemest meggg ilyenek. aztán most meg már az orosz miatt parázok, ill csak a levélirás dologra, és rájöttem h igy mindig fogok parázni, hisz egy idő után megcélzom azt az angol felsőfokot meg az orosz felsőfokot... de ez lényegtelen azthiszem. tegnap Eszter nálam aludt mert későn lett volna a hétköziről hazamennie, de annyira megszoktam h kb mindig van nálam vki h mostmár nem is hiányzik az h egyedül legyek otthon, inkább az h legyen itt vki akihez folyamatosan beszélhetek mert ez nagyon éltet:D ezért irok ilyenkor mindig:P megittuk a péntekről megmaradt jéégert ami igazán nem volt sok, de ez is pont ugy jo ah van, de nemnagyon tudtam elaludni és csak ugy feküdtem és pörgött az agyam mindenről hipersebességgel, de ahelyett h elkezdtem volna olvasni v sorozatotnézni csak feküdtem és hallgattam magam mig gondolom beleuntam és elaludtam. aztán reggel Eszti mesélte h beszéltem álmomban a corvinusrol meg arrol h szeretem az embereket:D okkéé emiatt a fura éjszaka miatt elég kifacsart voltam meg az agyam csak nem akarta leállitani magát és én sem tudtam befolyásolni, még igazábol most sem megy hisz nem az angolkönyvem fölött görnyedek h eltereljem a figyelmemet, mint ah azt magamnak megigértem, hanem inkább bambulok. Anyával elmentünk vásárolni és mig hjeségekkel szorakoztattuk egymást asszem valoban sikerült kikapcsolodnom, de ennyi. foggalmam sincs mire várok ,de valoszinű h azt csinálom mert minden fészbukos tesztet megcsináltam, németiwiwen is elszorakoztam és most h már nemtok mit kezdeni magammal irok. tegnap volt a gyerek keresztelője és ámbár meg lettem rá hivva totál kiment a fejemből h tegnap volt, de Jolika sikeresen emlékeztetett rá. milyen figyelmes... ezért nem hivott fel senki közülük tegnap h gratuláljanak v esetleg megtudakolják h éleke még. persze tisztában vagyok vele h ezt sosem fujnám fel annyira ha nem ez lenne az ok... mind1 végülis ez senkit sem érdekel, csak most kicsit bűntudatom lett h tökre elfelejtettem egy ien atomfontos dátumot és félek h ugy tűnt h magamra akarom terelni a figyelmet h mindenkit megdobok egy esemessel h haho én itt már sikeres vagyok, mig ő még járni sem tud. remélem mindenki érti h ez ostobaság és valojában csak szenilis vagyok, és szeretek tulreagálni dolgokat amik ezzel kapcsolatosak. de legalább rájöttem h ez tényleg nemmegy h egy ideig nem beszélünk aztán megint igen mert csak mégjobban fáj és hiányzik, uh jo ez igy h nemérdekel ha csak az időjárásrol kérdez és nem az életemről csak halljam a hangját, tudjam h van és megprobálom elérni h mindig legyen egy kis hely nekem a szivében. és ha ezt igy már tisztábban látom elmegyek és felkeresem életemszerelmét a mátrixsrácot és szerelmet vallok, és talán azután már megtanulhatom azt a 2oldal angolszót:D

2010. január 10., vasárnap

amikor még nem vagy szerelmes csak szánalmasan kezdesz el viselkedni

nem nagyon szoktam irni dolgokról amik történnek velem de ez most annyira tetszett. mm ez a 4nap amiből még ugyan csak 3telt el de én tudom h a hnap is elég ideális lesz kivéve azt h megtudom a nyelvvizsgaeredményemet. attól kicsit tartok ,bár ma azt álmodtam h meglett. meg még sok hülyeséget. és csomoszor felkeltem, durván szédültem pedig fel sem ültem és hányingerem volt. én ezt lazán ráfogom arra h rémálmaim voltak, nem akarok még belegondolni sem abba h agyrázkódást kaptam. megkérdeztem anya véleményét azt mondta h jo lenne elmenni kivizsgáltatni(gondolom nála összetömörülnek a panaszaim a sok hülye dolgom következtében amik am nem komolyak-.-), aztán rájöttem h ő nem tud a pénteki balesetemről is hát inkább befogtam a szám és elkezdtem neki magyarázni a napomat. a pénteki nyilt nap -sulibol lógás- nevezd ah akarod, de am nem is volt nagyon az mert elhatároztam egy döntő dolgot az életem szempontjábol azaz h marketing szakra szeretnék valamikor bejutni. nem bánnék meg egy év lógást sem dehát az időpénzésnepazarold. szombat reggel corvinusra igyekezve matekozni nemtudom h mikor fogtam fel h nincs ho ezért elmarad a szánkózás alexszal, de egy idő után észrevettem és irtam neki, mert ki volt kapcsolva. később kiderült h szar a teloja és fél orát várt rám:(
esztivel nálam folytattuk tovább a napot sikeresen végignéztük a kungfupandát, pipáztunk, palacsintátsütöttünk, nomeg gyűrűtbűvöltünk, hisz az pénteken elmaradt:D ezuttal azonban nem működött oan jol, nekem a kérdéseimmel voltak gondjaim főleg mert foggalmam sincs mire vagyok kivánsci mert ha megtudok valamit csak még izgatopttabb leszek ezért inkább jobb meghagyni a jövőt a jövőre:D elinditottuk az aranyköpéses füzetünket amin annyit szakadtunk h a végén már irni sem tudtunk. imádom ezeket a napokat. miután eszti elment felajánlottam anyunak h nézzünk vmi filmet de mivel éppen azt csinálta inkább elmentem sorozatot nézni amin elég gyorsan be is aludtam.
mai edzésen megint történt egy kis baleset és már rettegek a vasnapi edzésektől félek h én leszek a következő áldozata a lite wellness központnak:D tul nagy hatással van rám sztefááán king amiről persze tökéletesen tudom h nem igy kell kiejteni.. mondjuk nem tom mit parázom ezt tul hisz heti 5ezer baleset ér aminek a tulnyomo részét én okozom. beleértve a péntekit...
gabival valo beszélgetéseimnek a száma igen megcsappant miota két munkahelye van és tök frusztráló. tökre hiányoznak a többórás beszélgetések minden egyes gondolatunknak az elemzéséről. főleg h még skypeolásra sem telik.. remélem h ez valamennyire megoldodik mert szükségem van mindenre ami azt erősiti meg h normális életet élek. Anitával msneztem és elmondta h kórházban van mert megint begyógyszerezte magát. Lehet h nem tartjuk olyan szorosan a kapcsolatot de aggodom érte. Lehet h mert egy picit saját magamat látom a sorsában, de inkább csak azért mert tudom h nem lehet a sorsot állandóan párbajra hivni mert egyszer már nem fogod meguszni. és megint elfogott a tehetetlenség is mint multkor rékánál és kicsit bűntudatom lett h ezt csináltam -hát főleg rá gondoltam- anyámmal. és iszonyatosan szégyenlem magam amiért még mindig a multba száguldoznak gondolataim és hirtelen ottragadok. mert már nemigazán tudom h mit akarok...
most talán egy pöppet aludni és várni a hnapi koncertet:)

2010. január 8., péntek

she don't want the word

alcimnek meg legyen a nyilt nap a Corvinuson. csak a naaagy érzelmi hatás kedvéért.
mostanában nem nagyon tudom szoban kifejezni magam, azaz az érzéseimet. mert érzem csak ez valahogy eltér attól ami eddig volt, nomeg az sem könnyit a helyzeten h ezek az érzések percenként változnak. most például mindjárt elsirom magam, de kevesebb mint egy óra mulva röhögni fogok mert átjönnek a csajok. vagyütt együtt sirunk de ez nem valószinű, mert addigra igérem összekapom magam. csak annyira ledöbbentő minden ami velem történik és ah eghyes dolgokat felfogok, félreértelmezem őket. nem vagyok szerelmes és az hogy most egy pöppet elcsüggedtem ien téren ez nem jelent szakitást és pff a fene tudja már h miről beszélek mert énsem értem teljesen. de megpróbálom érthetőbben leirni. azaz ugy érzem mintha úgy viselkednék mint aki szakitáson esett volna túl de nem tette tul magát rajta ezért állandóan nedves az arca a könnyektől meg rinyál meg nyafog és közben mások és maga idegeire megy... pont ezért nem szivesen beszélek erről a témárol kiv ha már nagyon nyom. és ennek az egésznek nincs vége meg ienek legalábbis remélem, csak meginogtatott. eddig biztonságosabban éreztem magam. főleg h megláttam h Eszti oan könnyen összeszed magának akár egy komolynak igérkező kapcsolatot miközben én itt egy szerencsétlennel szenvedek. mindig úgy érzem h annyival sokkal jobb nálam mindenben ami miatt csodálható teremtmény, csak vh teljesen nem értem h a világnak akkor miért van szüksége az oan emberekre mint én. félek h egyedülhagynak az ien emberek, akik most a világot jelentik nekem mert ők ittvannak mellettem minden nap és alakitják az életemet, ami nélkülünk értelmetlen lenne. nekik valahogy pörög az életük és vannak fontos naaagy dolgaik, vár rájuk az egész világ és bárhol tárt karokkal meleg otthonnal szolgál nekik, és nem gondolom h én ennél fontosabb vagyok, hisz nyugi ittmarad neked még x meg y, csak én megyek el és ez igy sorban mindenki elmondja, mig majd egyedül ücsörgök a konyhában egy bögre teával. paffparaff. a bizonytalan dolgoknak meg egyszerűen nincs értelme, csak idegesitenek és görcsbe húzzák a gyomromat.

2010. január 5., kedd

a 217es szoba

a lelkem egyik bugyra:D
legaszarabb h annyira rá lehet vmire szokni h utána egészen megszereted, mitn szokást és nem törődsz bele h enélkül is lehet élni hisz fölösleges, mert tiltott, és csábitó. pedig egész lényemből gyűlölöm, tisztában vagyok vele, hogy káros, akárcsak a dohány vagy az alkohol de a hatása ezerszer felszabaditóbb, megkönnyebbitőbb. nem tudom mien okból kifolyólag kezdtem ebbe bele, s azt sem hogy mikor lesz vége, de amint ugy érzem h ezt most nemakarom tovább a gyűrűmet visszacsúsztatom a jobb kezemre, s 2nappal később ugy kelek hogy megint a baloldalin van és jaj táskás a szemem és jaj fáj a torkom. eldobom az agyam magamtól. tudom, hogy ettől borzadtam a legjobban h ez szokás lesz és pikpak észre sem veszem és napi rutinná vált. de olyan joooo akkoris nemtehetekrola:/
azthiszem ilyenkor szokás aztmondani:
hopikaaaa