Írtam már hogy hiányzik, azt is hogy fáj,
De ha a szavak nincsenek meg az teljesen más.
Kizár a hideg, a szoba tele ürességgel,
Felfordul az ablakpárkány nekidől a szélnek.
Puha a világ, de hol van a minden?
Érzem, érzem de sehol sincsen.
Beledobom magam a semmibe és itt fekszik a tenyeremen,
Megvan majdnem, szinte már lenyelem
Mégis elszalad, s én maradok, nem értem
Magamat, a maszlagot, kitől kell félnem?
Rajzolj egy vonalat, adj egy keretet,
Ábrázoljuk feltűnően a semmiséget.
